Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-186

186. országos ül<'s f.brnár 18 1886. 3{3 ilyen körülmények közt kiigazodni és a panasz útján valamire menni tud, mikor még olyanok is, a kiknek módjuk van hozzá, öt, hat, hét esztendeig nem juthatnak semmiféle eredményhez. (Ugy van! a baloldalon.) Mert ugyan itt is megjött rá időközben, 1885-ben, az úgynevezett véglegesítés, a mikor már meg volt fizetve annyi, hogy az a, kamattal együtt sokkal több, mint a mennyi jár; de t. ház, ebben a véglegesítésben még többet követelnek. Ezt az egy esetet akartam felhozni illustratióul azon sok adathoz, mely már a költségvetési vita alkalmával felhozatott. Már pedig nem lehet tagadni t. ház, hogy azon helyzetben csak az álladalom, melynek közegei a polgárokat az illetékekkel és adókkal megterhelik, lehet, hogy olyanokat alkalmazzon, a kik ismerik és tudja - az őket kötelező szabályokat. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) f f Es kell, hogy az állam ne csak azt nézze, hogy mennél olcsóbban szerezze meg pénzügyi hivatalnokait, hanem hogy azok tudják és lelkiismeretesen teljesítsék is kötelességeiket és fizesse őket tisztességesen. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, e nélkül rend és igazság az illetékügyi kezelésbe soha bejönni nem fog. (Ugy van! a szélső baloldalon) Es hogy ha ilyen dolgok történhetnek t. ház, azt hiszem, viszont megkövetelheti az álladalom minden polgára azt, (Derültség jobbfelöl) bármi képen mosolyogjanak is, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) hogy ha azok. a kik hivatva vannak a törvényt alkalmazni, ebben minden esetre saját tudatlanságuk vagy rosszakaratuk folytán nem jól járnak el, hogy akkor a felelősséget egyedül ők viseljék. Hogy ha kevesebbet szabtak ki, mint kötelességük lett volna, követelje őr rjtukaz állam ; mert nem az adózó állampolgár tartozik azon törvényeket ismerni, a melyek alapján a kiszabás történik. (Ugy van / bal felöl.) Ha pedig többet szab ki, kötelességének ismerje az álladalom visszafizetni az adóval ugy is eléggé sújtott állampolgárnak és ne gondolja, hogy ime hála istennek, egy kis haszonra tettem szert, a mely törvény szerint nem illet ugyan meg, de módomban van. Ezt semmi tekintetben tűrhetőnek, semmiféle politikai rendszer mellett megengedhetőnek nem tartora s azért miután elég világos esetet hoztam fel, hogy daczára annak, hogy a törvény megmondja, melyek az előzetes kimérésnek esetei, daczára annak mégis folytonosan véglegesítés, helyesbítés történik és az mondatik mégis a fizetési meghagyásokban, hogy előzetesen pedig ennyi szabatott ki, szükségesnek látom agj'anazon törvény 2. §-ához világosan hozzátenni, hogy az illeték előzetes megszabásának ezen eseteken kívül nincsen helye. Sajnos, hogy ilyennek is a törvényben kell lennie, de elég okot hoztam fel rá, hogy bent kell lennie. Ugyancsak azért javaslom a törvényjavaslat 3, §-ában kimondani azt, hogy ezen eset kivételével, a kiszabott illetékről vagy birságról újabb fizetési meghagyás ki nem állítható, a kiszabott illeték vagy birság pedig a fizetési meghagyás vagy rendelvény kézbesítése után a jelen törvény 15. §-ában érintett eseteken kivül csak a fél jogorvoslata folytán változtatható meg, de felébb nem emelhető. Ez utóbbinak oka épen abban rejlik, a mit előbb volt szerencsém hangsúlyozni, hogy épen azon közegeknek kell tudniok a törvényt, a kik arra vannak hivatva, hogy folyton nagy összegekkel terheljék meg a polgárt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egy másik hiánya, t. ház, ennek az 1881. XXXIV. törvényczikknek az, hogy azt a hasznosítási rendszert, melyet már néhányszor kiemeltem és kiemelnem kellett, odáig viszi, hogy a bírságoknál ott is, a hol arra semmi szükség sincs, egészen 100%-ig menő bírságokat alkalmaz. Az illetékköteles okirat bejelentésénél, a mint tudjuk, ott nincsen a mulasztásnál — még csak valami vétlen mulasztásnál sem — igazolásnak sem helye, ott egyszerűen peremtive határidők vannak; mégis mi van a jelen törvényben? Mindjárt másodszor 50°/°, azután a leghosszabb határidőre 100% birság van kiszabva. No már, t. ház, ha meggondoljuk azt, hogy ugyanez a törvényhozás hozott törvényt, a mely mellett bizonyos magasságú kamatnál magasabb kamatnak bármi czímen kikötése vétséget képez. (Igaz! a szélső baloldalon.) Akkor engedje meg a t. ház, de 100°/o-ig nyerészkednie az ilyen dolgokon az álladalomnak nem szabad. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Igenis, legyenek bírságok, legyen megbüntetve az illető, a ki akadályozza, azt, hogy az álladalom ebben a tekintetben a maga kötelességét teljesíthesse, de ne menjenek eddig a fokig és épen azért én indítványozom azt, a mi az én törvényjavasl itoin 2. §-ában foglaltatik. A harmadik az, t. ház, hogy a felebbezés még azokra nézve is, a kik hát abban a helyzetben vannak, hogy vagy idejük, vagy költségük, vagy képességük van arra, hogy ezt a jogorvoslatot alkalmazzák, igen méltánytalanul és az igazságnak teljes félreismerésével van rendezve. A méltányosság szempontjának a jelen törvényben némileg megfelel az, hogy van 30, van azután 60 napi. van 90 napi és azután isméi 30 napi határidő; de ha a méltányosság volt czélja annak, hogy ezen határidők megállapittattak, akkor kérdem, t. ház, helyes-e, megegyeztethető e ezzel oly intézkedés, a mely homlokegyenest, ellenkezik ugyanazon czóllal, a melyért ezen határidők meg lettek állapítva. 30 napig — az van mondv.i — birtokon belül van az appellatáuak helye, 30 napon túl azonban már csak birtokon kívül. Hogy van ez, t. ház, akkor, ha valaki például beadja a 31 napon belül felebbezését és azon 31 napon belül beadott felebbezés folytán, meglehet, ki fog