Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-184

184. •msftgm «*»• fekrflár 15. 1881, 195 fennálló törvény és kiadott utasítás alapján, nem j csak kiadatott, de arra ismételten is a hadparancs- j nokok és tisztek figyelme kötelességszerüleg felhivatott s nem mulasztatik el soha, hogy ezen egyik legfőbb kötelességükre ne figyelmeztessenek. Ez irányban tehát minden, a mi részünkről történhetik, megtörtént. A mi már a kérdést általában illeti, mindenek előtt bocsásson meg a t. képviselő nr, ha kétségbe merem vonni azon állítását, hogy a vagyon- és személybátorság nem javult volna. Igaz, történnek ma is, sajnos, fognak is történni, történnek az egész világon mindenütt oly bűntények, de azt senki sem tagadhatja, a ki csak kissé elfogulatlan, hogy a vagyon- és személybiztonság a csendőrség fennállása óta igen nagy mértékben javult. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És ha vannak még hiányok, elhárítható hiányok, ezeknek egyik oka bizonyosan abban rejlik — a mi miatt nemcsak azon megyéből, melyet a t. képviselő ur említett, de máshonnan is számtalanszor panaszok felmerülnek, hogy a csendőrök -kellő létszámban nincsenek. (Igás! ügy van! a jobboldalon.) De e tekintetben örömmel mondhatom, hogy az utóbbi hónapok alatt nagy javulás állott be s reménylem, hogy ha az, mit a t. képviselőház szavazata már lehetővé tett, tudniillik ezen legénység helyzetének némi javítása, a törvényhozás többi factorainak hozzájárulásával is ténynyé válik: akkor a létszámbeli hiányok rövid idő alatt el fognak enyészni. Ezeket erre vonatkozólag megjegyezve, biztosíthatom a t. képviselő urat, a hol a csendőrség részéről kinzási esetek forognak fenn, a legnagyobb szigorral intézkedik ugy t. barátom, a honvédelmi minister ur, mint intézkedem én mint belügyminister. És biztosíthatom, hogy minden, a mi tehető arra nézve, hogy a ki e téren csakugyan bűnös, megbüntettessék és pedig szigorúan, az megtörtént. De én meg t. képviselőtársamat arra kérem, hogy mindjárt, midőn a csendőr vádoltatik, ne vegye ugy, mintha az be is volna bizonyítva, (Helyeslés johbfelől) mert a dolog természetében fekszik, hogy például azok, a kik vallottak, de vallomásukat vissza akarják vonni, figyelmeztetve, hogy bajba kerülnek, rögtön azon eszközhöz fordulnak, hogy azt mondják: akkor azért vallottak, mert a csendőrök kínozták őket. (Igás! Ugy van!) Minden vádat tehát bebizonyítottnak venni, bocsánatot kérek t. képviselő ur, nem lehet. Különben én a magam részéről már ezelőtt meglehetős idővel t. collegámhoz, az igazságügyministerhez az iránt fordultam — és ha emlékezetem nem csal, de ezt nem merem positive állítani — ez iránti körrendeletek mindkettőnk részéről ki is mentek, hogy a csendőrök által bekísért rabok, mielőtt átvétetnének, szigorú vizsgálat alá vettessenek azon szempontból, hogy megállapítható legyen, vájjon voltak-e kínozva vagy sem ? (Általános élénk helyeslés.) Mert ha történt kinzás, meg kell büntetni az illetőket; de ha nem történt, nem lehet az intézmény és mint a képviselő ur mondotta, a nemzeti becsület bepiszkolását eltűrni. Ez az, a mit erre nézve mondani akartam. (Általános élénk helyeslés.) Orbán Balázs: T. ház! Nálunk felkapnak bizonyos j elszavakat,felállítanak bizonyos panaceakat, mint általános mentő szereket s azt hiszik, hogy minden elvan érve. Ilyen jelszó, ilyen mentőszer volt, az általánosan gáncsolt régi pandúrokkal szemben a csendőr. Azt hitték, hogy elégséges kimondani e varázsszót s elégséges azt a Bach kitalálta kakastollas kalapot a fejükbe nyomni s mindjárt el lesz érve a kívánt czél. Mi, kik Erdélyből ismertük ez intézményts annak árnyoldalait is s azt a dressirungot, a melylyel igyekeztek azokba a magyar- és alkotmányellenes szellemet beoltani, óva intettük a t. házat az elhamarkodástól, ámde figyelmeztetésünk elhangzott a pusztában s ma már az intézménynek oly kinövéseivel állunk szembe, a melyek méltán megdöbbenthetnek s a melyek tagadhatlamü az intézmény elfajulásának tüneteit tartják elénk. Itt is beteljesül a magyar példabeszéd a közös lóról, mert csendőrségünk is jelen szerkezetében olyan közös portéka, függ a hadügyministertől, függ egy kicsit a honvédelmi ministertől is s függ leginkább a belügyminister éskorteshivatalnokaitól s így a sok rendelkező között a feg}^elem bomladozik. Különben a fegyelem lazulásának egy másik mélyrehatóbb lélektani oka is van s ez az, hogy bárminő csendőrség elfajul és túlhajt, a mely hivatása köréből kiragadtatva, politikával is foglalkozik. Márpedig a mi csendőrségünket választásokat előzőleg korteskedésre s választások folyama alatt az ellenzékiekkel való durváskodásra, nem egyszer kíméletlen, sőt kegyetlen bánásmódra jogosítják, sőt utalják ugy a választási elnökök, mint a hatalmaskodó közigazgatási tisztviselők. (ügy van! a szélső baloldalon.) A midőn büntetlenül megtörténhetik az, hogy rendszeresen bejelentett követjelölő gyűlésre egybegyűlő békés polgárokat, négy országgyűlési képviselő jelenlétében, szuronyhegyre vétetnek a csendőrséggel, a mint ez Sepsi-Szent-Györgyön történt; a midőn a kormánypártra erőszakolt választó polgárokat, mint valami gonosztevőket fogdostatják össze és kisértetik polgári joguk szabad gyakorlatára, mint Hontmegyében, hol a polgári szabadság oly pregnánson sértetett meg. A midőn az ellenzéki választókat csak azért, mert jelöltjüket éljenzik, a csendőrök durva bántalmazásának dobják oda s a midőn az ily esetekben tett interpellatiónkra adott kitérő és elsimító válaszát a belügyér urnak a többség tudomásul veszi s a polgári és személy szabadságon ejtett ily durva sérelmek megtorlatlanul maradnak, a midőn a 25*