Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-184
194 ,s * országos ülés febrnAr 15. 1886 előtte (XJgy van! a szélső baloldalon.) Elismeri ezt maga a t. kormány is, midőn a létszám felemelését kéri, állítván, hogy azon szolgálati ágat a legénység elégtelensége miatt kellőképen nem láthatja el. De, hogy nem teljesült a második remény sem, tudniillik a visszaélések megszűnése, arról is, fájdalom, a hírlapokban igen gyakori tudósításokat olvasunk.Eseteket hoznak fel,melyékben oly kínzások alkalmaztattak, melyeknek következtében az illető bűnösök vagy csak gyanúval terhelt egyének meghaltak, mások a szenvedett sérülések folytán hoszszabb rövidebb ideig betegen sínylődtek. Sőt nemcsak a hírlapok említenek ily eseteket, melyek minden érző embert felháborítanak, fianem egy törvényhatóság is felterjesztést intézett ez iránt a t. belügyminister úrhoz. E törvényhatóság, nevezetesen Zólyommegye, erre vonatkozólag az „Egyetértés" február 13-iki számában a következő tudósítást olvassuk.(Olvassa): Hasonló érdeket keltett Kiss József királyi ügyész félévi jelentésének ama része, melyben az állami csendőrség túlkapásait élénk szivekkel ecsetelte. Az állami csendőrség helytelen szervezete, hibái és túlkapásai ellen már e megye közigazgatási bizottsága is beható fölterjesztést intézett a belügyministerhez a deczemberi ülésből. El volt abban mondva, hogy a csendőrség létszáma kevés, azért nem teljesítheti föladatát, hogy a csendőrök nem beszélik a népnyelvét, nem ismerősök a helyi viszonyokkal, miért sokkal kevesebb bűntén}^ képesek földeríteni, mint az előbbi pandúrok; a szolgabirák meghagyásainak nem engedelmeskednek, azokat felülbirálgatják; minden alkalmat megragadnak arra, hogy tett szolgálataikat fölszámíthassák, miért a szolgabirák csak a legvégső esetben veszik őket igénybe. Most — tudniillik az utolsó közigazgatási bizottsági ülésben a királyi ügyész jelentése kapcsán e helytelenségek újból elővétettek s azokhoz még feltűnőbb vádak soroltattak. így a királyi ügyész eseteket hozott fel, midőn a csendőrök az előbbi pandúroknál elő nem fordult brutalitással véresre vertek ártatlan embereket, azokat lánezokra kötözték, fölakasztották, megkínozták, hogy testük kifekélyesedett s midőn ez ügyben a beszterczebányai törvényszék vizsgálatot követelt, a csendőrparancsnokság részéről megbízott vizsgáló biztos jelentéktelen semmis ürügyek alapján elütötte a vizsgálatot. Több hasonló eset fölsorolása után határozatba ment, hogy a közigazgatási bizottság külön is fölhívja az igazságügyi minister figyelmét az ügyészi jelentés eme részére s újból fölterjesztést intézzen a belügyministerhez. is." T. ház! E visszaélések és kegyetlenségek az illetők lelki durvaságán kívül csak két okból származhatnak. Vagy tudatlanságból, illetőleg abból, hogy az illető csendőrök a maguk jogkörét kellőkép nem ismerik, vagy pedig az elöljárók elnézéséből. Mert miután a torturát, a kinzó vallatásokat már az 1791-iki törvény eltörülte, miután az új büntető törvénykönyv és az érvényben levő fenyíjö eljárás e kínzásokat nemcsak nem ismeri, de határozottan kizárja és kizárja a csendőrök számára a belügyminister és a honvédelmi minister által 1881-ben kiadott utasítás is: lehetetlen feltennem, hogy a csendőrség, ha kellőképen taníttatnék a maga jogkörét illetőleg, ha megmagyaráztatnék neki, hogy nemcsak kínozni nem szabad, még bűnösöket sem. annál kevésbé gyanúval terhelt egyéneket, hanem még vallatni sem szabad, lehetetlen — mondom — föltennem, hogy akkor oly gyakori esetek, fordulhatnának elő melyek hizonyitják, hogy a csendőrök ily módon áthágják jogkörüket. Hogy ha pedig ismerik a tilalmat s mégis oly sok esetben vétenek az ellen: megint nem vagyok képes feltenni mást, mint hogy elöljáróik, tisztjeik nem fejtenek ki irányukban elég szigort, szóval kissé elnézők s e miatt nem veszik elejét azok visszaéléseinek. Ennélfogva szükségesnek tartom felkérni a. t. honvédelmi minister urat, méltóztassék rendeletet intézni a csendőrségi kerületi parancsnokokhoz, melyben szigorúan meghagyja nekik, hogy a csendőrök oktatása kellő módon történjék, különösen pedig megmagyaráztassék nekik, hogy egyáltalában nincs joguk a kezükbe került embereket vallatni, annál kevésbé pedig ellenük oly kinzó eszközöket alkalmazni. Ezen rendeletet a parancsnokok a maga útján a legutolsó őrshöz is juttassák el és magyarázzák meg minden egyes legénynek is. T. ház, ezt nemcsak a törvény iránti tisztelet, ezt nemcsak az emberiesség, ezt a nemzet becsülete is megkívánja. {Igás ! TJgy van! a szél soha 1 oldalon.) Toldy Miklós, mikor arról értesült, hogy Budán a királyi udvar jelenlétében folyó lovagjátékok alkalmával a nemzeti czímeren csorba ejtetett, a mennyiben egy idegen, egy olasz, a vele megmérkőzött magyar leventéket sorra legyőzte, a mi az ősz vitéznek meggyőződése szerint a nemzet bajnoki jó hírnevét veszélyeztette: lóra kapott, éjjel-nappal utazott, sietett, hogy a csorbát kiköszörülje, a nemzeti becsületet megmentse és megmentette. Mi, uraim, az ország kormánya, az ország képviselői nem lehetünk kevésbé érzékenyek, kevésbé féltékenyek a polgárisodott nemzet hírnevére, mint volt az ősz vitéz, a rege hőse. Szavazatomat a t. minister ur válaszától függesztem fel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán minister elnök: T. ház! (Halljuk.') Miután a csendőrségnek igazában működése a belügyminister ressortja alá tartozik, legyen szabad a t. képviselő ur felszólalására pár rövid szóval nekem válaszolni. (Halljuk!) Mindenek előtt meg kívánom jegyezni, hogy azon rendelet, melynek kiadását a t. képviselő ur t. barátomtól a honvédelmi minister úrtól kívánja
