Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-184

184. országos ülés február 15. 1886. 191 adónak, hanem a súlyt a közös hadsereg elsőségének demonstrálására fektetjük : akkor azt hiszem, a monarchia védképességének rovására és igy a dynastia érdekei ellenére is cselekszünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bátor leszek még a t. ház engedelmével a t. minister ur figyelmét a kiképzést és csapatok érdekeit illetőleg némely dolgokra fölhívni, melyeket ott hátrányosaknak tapasztaltam. A többi között a lovassághoz tartozó ujonczok behívásánál a mai rendszert a májusi sorvány kellő kiképzésére hátrányosnak tartom. Tudvalevő dolog, hogy az első sorvány behivatik október elején. Ezen sorvány kiképzése májusig, tehát hét hónapig tart, ez annyira, a mennyire elegendő, mig ellenben a májusi sorvány csak májusban hivatik be és a kiképzés csak május, június és júliusban történik, mert augusztusban már az őszi gyakorlatok foganatosíttatnak és ezen időben a részletes kiképzésre gondolni sem lehet. A gyakorlatok bevégzése után ismét az októberi ujonczsorvány kerül kiképzés alá. Azt gondolom, nem volna helytelen, ha ezen behivási rendszer a szükséghez képest szaktekintélyek meghallgatásával módosíttatnék. A lovasságnak egyik főfeladata a biztosító és hírszerző szolgálat. A lovas csapatok úgyszólván a harcztéren működő hadtestek szemei. A lovasságnak ezen szolgálati ágra való minél tökéletesebb kiképzése tehát igen kívánatos dolog lenne. ISem volna czélszeríítlen ugyanis egyes oly módokról gondoskodni, a melyek lehetővé tennék azt, hogy a honvéd lovasság az e nemű szolgálatra részletesebben és jobban kiképeztessék. Értem a bonvéd lovasságnál időnkint oly gyakorlatok tartását, a. melyeknél a súly speciálisan ezen szolgálati ágra való alaposabb kiképzésre fektettetnék. Említés történt itt a t. házban a tiszti hiányról is. Tény, hogy a, honvédségnél általában, de különösen a honvéd lovasságnál a tiszti hiány megvan. Addig is tehát, mig legújabban helyesen szervezett tisztképző intézeteink e hiányon segíteni fognak, nem volna helytelen oly módozatokról gondoskodni, a melyek e hiányt ugy a hogy pótolni képesek lennénk. Szerintem egy ily mód volna az őrmesteri állások szaporítása. Ugyanis most a századoknál két tényleges őrmesteri állás van rendszeresítve, ezt nagyon jó volna még kettővel felemelni s az a csekély áldozat, melybe ez kerülne, bőven kifizetné magát a kiképzés és begyakorlás terén. Hogy ezután a derék altiszteket ezen állásokra megnyerhessük és őket azokban mégis tarthassuk, igen czélszeríí lenne pótdíjaikat legalább annyira felemelni, mint a közös hadseregbeli lovasság pótdíjai. Ezek voltak azok, melyekre a t. minister ur figyelmét felhívni bátorkodtam. Egyébként a esapatok czímén előirányzott összegeket megszavazom, csak azt sajnálom, hogy az nem nagyobb. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. képviselőház ! Az előttem szólott t. képviselő ur azt említette, hogy a honvéd tisztikarra úgyszólván bénítólag hatna azon hátrány, melyben a honvéd tisztek az előléptetés tekintetében a közös hadseregbeliekhez viszonyítva állítólag vannak. Az előléptetés, t. ház, természetesen csak oly fokban eszközölhető, a mennyiben az állomások üresedésbe jönnek. Nagyobb testületben több állás jön üresedésbe s igy itt az előléptetés is nagyobb, ellenben kisebb testületben kevesebb hely ürül meg s igy kisebb az előléptetés. Hogy tehát a honvédségnél az előléptetés az alantas rangfokozatban most valamivel lassúbb, mint a közös hadseregnél, ez természetes kifolyása annak, hogy a honvédség sokkal kisebb testület, mint a közös hadsereg. Ezen tehát segíteni egyáltalában nem lehetséges. Az pedig, hogy az előléptetés attól tétetnék függővé a honvédségnél, hogy a közös hadseregnél milyenek a rangviszonyok, nem áll. Bizonyos arányt minden esetre szem előtt kell tartanunk, hogy a különbség nagy ne legyen, mert különben itt vagy ott elégületlenség támadna. Egyébiránt nagy különbség az előléptetésben nincs, hanem az alantas rangfokozatokban igenis ugy a lovasságnál, mint a gyalogságnál megvan az, hogy 1 — 2 évvel tovább kell szolgálni az illetőknek; ez pedig — a mint mondom— onnan ered, hogy a honvédség kisebb testület a közös hadseregnél. E bajon tehát segíteni nem lehet. A mi A lovasságnál dívó oktatási rendszert illeti, én azt hiszem, hogy mivel 1869 óta oly egyének állanak a honvéd lovasság élén, a kik mégis csak némi tapasztalattal bírnak, hogy azok szavára utóvégre kell valamit adni. Minthogy pedig minden oldalról csak azt hangoztatják, a mi tényleg ugy is van, hogy a mi lovasságunk — igaz, hogy eddigelé csak béke idején a gyakorlatnál, de meg vagyok győződve, hogy háború idejében ugyan az lesz — hivatásának megfelelt, én a legkisebb okot sem látok bármi változtatásra az oktatási rendszerben. Ha erre szükség mutatkozik, akkor a változás bizonyára meg is fog töri tenni. (Helyeslés.) És a mi esetleg a helyek szaporítását illeti, I őrmesterek^ stb., kérem, az pénzkérdés. (Igaz! j jobbfelől.) Én szívesen szaporítok, hanem minden| ben, a mit teszek, tekintetbe kell vennem az ország viszonyait. Ez kötelességéül. (Tetszés jobbfelöl.) Egyoldalúlag nem járhatok el. (Helyeslés jobb, felöl.) Felhozatott végül, hogy különbség léteznék az altiszti pótdíjakra nézve a közös hadseregnél