Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-184
184 orsaágos iiiée február lg 1886 177 Horvát Boldizsár igazságügy minis térrel szemben felszínre hoztam. r Megtörtént ez, mint Beöthy Ákos t. barátom a delegatióban mondta, Bécsben és itt e házban a boldogult Szende ministersége alatt s megtörtént az igazságügyi tárcza tárgyalásánál Pauler igen t. minister úrral szemben. Es mi volt mindezen sürgetéseinkre a felelet? Körülbelül ugyanaz, a mit most a delegatióban Beöthy Ákos igen t. barátomnak Pápay Sándor ezredes ur felelt Ez a felelet — méltóztassék megengedni, hogy szó szerint felolvassam — f a következő volt (olvassa): ,.Beöthy Ákos t. bizottsági tag urnak kérdésére, melyet a hadügyminister ur ő nagyméltóságához a katonai büntető perrendtartás tárgyában intézett, van szerencsém ő nagyméltósága nevében a következőkben válaszolni: Az ú] katonai büntető perrendtartás javaslata hosszabb idő óta készen fekszik. Minthogy azonban a javaslat végszövegezésének, hogy az az alkotmányos testületek tárgyalása alá terjesztethessék, a monarchia mindkét felének illető ministereivel, tudniillik az igazságügyi és a honvédelmi ministerekkel egyetértőn kell megállapittatni;i és a tárgyalások e részben végeredményre még nem vezettek: ennélfogva mindaddig, mig a fenforgó nézeteltérések teljesen kiegyenlítve nem lesznek, a javaslat f nem terjeszthető az alkotmányos testületek elé. O nagyméltóságának azonban reménye van. hogy a javaslat legközelebb elő lesz terjeszthető." Ez az értelme körülbelül, ha nem is szóról szóra, minden válasznak, mely e részbeni felszólalásaimra 16 év óta elhangzott. Tizenhat év, uraim, nagy ide! a jelen században, midőn most az évtizedek majdnem évszázadokkal érnek föl a múltban. És mit mondjak arra t. ház, hogy egy ily kérdés már két katonai capitulatiót szolgált ki? Gúny akar ez lenni az alkotmányra, a szabadságra? (ügy van .'balfelöl.) Vagy igazolása annak, hogy az illetők, akik hivatva voltak e feladat megoldására, nem tudtak egyetérteni és megállapodásra jutni * Avügy léteznek talán még olyan körök, melyek, mint valaha a trón és nemzet közé furakodva, az egykori sajnos bizalmatlanságot ma újra fölélesztik, vagy fentartják? Ha ez igy volna, ez r & legszomorúbb jelenség lenne hazánkra nézve. Én ezt a jelenkor ban nem képzelhetem. Mert ha előbb idegen tanácsosai voltak a koronának, a kik a korona esnem zet közé tolakodva, megakadályozták azt, hogy a bizalom kifejlődhessék: itt vannak most a mi nemzetünk tagjai, mint a korona bizalmi férfiai, afeielős magyar ministerek. Az ő kötelességük a bizalmatlanságot elenyésztetni; mert a magyar-osztrák monarchiának biztonsága — határozottan kijelentem — az erős, minden tekintetben kielégített magyar nemzettől, magyar államtól függ. (Igaz! ügy van! bálfelől,) KáPYH. NAPLÓ 1884 — 87. IX. KÖTET. Es hogy ezt nemcsak én magam mondom, engedjék meg, hogy hivatkozzam egy férfiura, kit a ; nemzet bölcsének vallanak és a kinek hazafisága minden kétségen felül áll, még pedig oly korból, midőn a kiegyezési munka még nem szakította pártokra a nemzetet, mikor Deák Ferencz együtt I működött Kossuthtal, Széchenyivel, mikoranemI zetnek sérelmei miatt meg kellett küzdeni és azt j a kormányhatalom törvénytelenségei ellen meg | kelleit védeni. A ház engedelmével felolvasom Deák | Ferencz azon beszédének egy részét, a melyet ő i a katonaság megajánlásának kérdésénél 1840-ben . tartott. (Halljuk!) A többek közt a következőket mondja 1840. j február 5-én: „ Midőn a kormányok fegyveres ! erővel övedzik körül magukat, elfelejtik, hogy a j status ereje nem egyedül a fegyverek számában ] áll, Róma nem a pretorianusok idejében volt a | leghatalmasabb. Ha a kormányok magukat erő! sekké akarják tenni, kössék össze önérdeküket a ! nemzetével, igyekezzenek oda vinni a nemieteket, ; hogy ne örömest cseréljenek sorsot, mert urat ; cserélni a nemzetek készek, de jó sorsot senki ; örömest fel nem cserél. Vájjon gondoskodott-e \ már kormányunk arról, hogy azon 10 millió ember, j azon néposztály, mely a hazát védi, ez szeresse, a • hazához szorosabban kapcsoltassák és annak i védelme érdekévé tétessék." : Kérem az igen t. minister urat, tartsa felj adatának a kellő helyen e szellemben működni és I megszüntetni azon netalán létező bizalmatlanságot, i mely még mindenkor átkára volt ugy hazánkI nak, mint az egész monarchiának, (ügy van! \ halfelöl.) \ Oroszország, igen t. ház, a szomszédunkban \ mit tett? Az előbbi czár már egy évtized előtt ki\ adta egy rendeletben azon parancsot, hogy az ő országában minden rang- és osztálykülönbség nélkül egyformán osztassák mindenkinek az igaz! ság, minek következtében 1883-ban márczius ; 28-án kibocsáttatott egy czári rendelet, mely a katonai bíróságot szervezi. Meg van ott állapítva egész rendszere a bíróságoknak; határozottan ki van kötve nem csak az, hogy a katonai bíróságok tagjai is jogképzettséggel bírjanak, az eljárásban vádló és védő külön van, sőt a katonai eljárás nyilvános és szóbeli. Ha t. uraim, ez Oroszországban megtörtént, akkor 16 esztendő alatt alkotmányos monarchiában is megtörténhetett volna. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De engedje meg a t. ház, hogy necsak a kormányhoz, hanem az igen t. házhoz is szóljak (Halljuk!) Igénytelen nézetem szerint e t. ház sem teljesítette a nemzettel szemben e tekintetben mindig kötelességét. Mert a képviselőház a népre rárótt adókat a szerint, a mint az állam igényei követel23
