Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-184

J78 ,S4 országos iléa február 15. 1881. ték, noha ott is Deák Ferenczre hivatkozom, ki egy beszédében határozottan monda, hogy ha a képviselők néptutorok akarnak lenni, akkor mindenekelőtt mutassák meg. hogy ők jobban tudnak annak vagyonával gazdálkodni, mint a saját VBgyonukkal. De nem teszek ebből szemrehányást, mert az mondatott, hogy az államnak elutasíthatlan igényeire szükségeltettek, megszavaztuk a véradót, kiterjesztettük a legtágabb alapra, a népvédelemre. És ez helyes volt! Megszavaztuk továbbá a nagy terheket, melyek katonai érdekből elkerülhet]ének voltak. Nem segítettünk a népen pl. az által, hogy azon hadkötelesek, a kik kellően műveltek és azért a szolgálati dolgokat hamarabb megtanulni képesek, rövidebb ideig szolgáljanak. De t. ház, ha meg nem is szavazhatunk többeket, hogy például az illető fiatal korában levén besorozva, elüttetik a nősüléstői, minek következménye részben az, a mi a eultustárcza tárgyalása alkalmából felhozatott, tudniillik a sok törvénytelen gyermek, a vad házasság. Avagy anyagi körülményeink és a pénzügyi j viszonyok nem engedik meg, hogy segítsünk oly bajokon? Mint mindenki tudja, a katonaságroszszul van ellátva eledellel, a mi a fiatal emberek pbisicai fejlődésére természetesen károsan hat. De hogy akkor, midőn őket a haza védelmére felszólítjuk, midőn egészségüket, testi épségüket, életüket vannak hivatva a hazáért, a közjóért feláldozni, mi viszont még azon védelemben sem részesítjük, melyet minden honpolgár a legutolsó koldusig is élvez? (Ugy van! balfelől.) Meghocsáthatlan mulasztásnak tartom, hogy e tekintetben az orvoslás nem sürgettetik s engedjék meg, hogy ezt egész nyíltsággal ki is mondjam. (Helyeslés balfelől.) Mindnyájan tudjuk, t. ház, hogy a népfelkelés szervezése előttünk áll. Tudjuk, hogy az önvédelem sikeressége azt kívánja, hogy a nemzeti védelem eszméje lehetőleg kiterjesztessék. De kérdem, t. ház, ha ezt óhajtjuk, hogyan tudjuk ezt összeegyeztetni azzal, hogy a polgárok százezrei bizonyos időre megfosztassanak attól a jogvédelemtől, melyet minden állampolgár jogosan igénybe vehet? (Ugy van! balfelől.) En ennélfogva kérem a t. kormányt és remélem, hogy mielőtt anépfelkelési törvényt be fogja terjeszteni, segíteni fog e bajon, mert csak akkor foghatunk megnyugvással ezen ügyhöz. És engedje meg a t. ház, hogy ismét hivatkozzam az idézett nagy férfin szavaira, mert. hisz tudom, hogy az én szavaim csak elröppenő szavak, de ama nagy férfiú nyilatkozatai s működése a nemzet életében soha el nem múlók, halhatatlanok s érdemes, hogy az ő szavait a hazának minden polgára bevésse emlékébe. Deák Ferencz a pozsonyi országgyűlésről Zala-Egerszegre visszatérve, terjedelmes követi jelentést készített, melyben többek közt a következőket mondotta (olvassa): „Alkotmányosnemzeteknél, hol többség határoz: minden lépés akkor biztos, midőn a kifejtett eszméket az okoknak győző ereje és az igazságnak hatalma vívja ki é* ez el nem marad, csak kitűrni tudás kisérje. De a hanyagság, csüggedés, ingatagság azon súlyos átkok, melyek minden kifejlődést lehetetlenné tesznek, a sikert más nem biztosíthatja, mint a kittírni tudás, melynek minden bukásnál jelszava: csak újra! és ismét újra!" Önöknek t. többség, kik e házban döntenek és magukat Deák Ferencz követőinek mondják, ajánlom figyelmükbe ezen szavakat. Ha a t. kormány — mit nem akarok feltenni — nem venné figyelembe a nép érdekében felhozott igazságos és méltányos kérésemet, önökön áll, ezt újra, meg újra sürgetni. Mert ha azt nem tennék, csak azzal végezhetem, a mit Deák Ferencz mondott: „Amely nemzet elhagyta magamagát, sorsát megérdemelte". Elfogadom a költségvetési tételt. (Élénk helyeslés balfelől.) Thaly Kálmán: Mielőtt, t. ház, magáról a költségvetésről szólnék, engedtessék meg, hogy pár szóval reflectaljak Ernuszt Kelemen t. képviselőtársam és barátom imént elmondott nemes intentiójú és szép beszédében kifejezett óhajára. T. képviselőtársam a házat is felelőssé méltóztatott tenni az iránt, hogy elmulasztotta volna abbeli kötelességét, hogy kellőleg nem sürgette a katonai perrendtartás reformját, mely nálunk még ma is a XIX. század végén, a már-már a botrányig menő ama középkori állapotban van, a melyben az jelenleg csakis egyedül nálunk létezik. Bátorkodom emlékeztetni a t. házat és t. barátomat arra, hogy nem olyan nagyon régen erről az oldalról Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatot is nyújtott be ez iránt, hogy a katonaságnál is a katonai bűntettek megítélésére nézve a polgári perrendtartás léptetfcessék életbe. Én, t. ház, azt hiszem, ez lenne a leggyökeresebb reform. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Természetesen, ez a fegyelmi vétségekre nem terjesztethetik ki, mert azt mi is mindnyájan meg akarnók hagyni a katonai ügykörben. Továbbá csakis béke idejére szólna, mert az is természetes, hogy mozgósítás alkalmával, mikor a szigorú katonai fegyelem rövidebb eljárást kivan, az ilyen intézkedés életbe nem léphet, de különben ne tétessék kivétel egyén és egyén közt. ha az egyik polgári, a másik katonai állásban van. A katonai állásban levő polgároknak, mert szerintem ezek sem szűnnek meg polgárok és hazafiak lenni — netalán elkövetett bűntettei is ama törvények szerint ítéltessenek íel, melyek általában a polgárokra irányadók, vagyis a polgári perrendtartás szerint. Én gondolom, hogy ha ezen határozati javaslatot, melyet sajnos, hogy