Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-184

176 184 •rnaAgw tlés február iá. 1888. ország anyagi helyzete azt megengedné. Hasonló szerencsében szokott nálunk részesülni a honvédelmi minister ur is. És ezen két tárcza között van is némi összefüggés, a mely ezen jelenséget megmagyarázza. Mert ha a közoktatásnak czélja az, hogy a magyar nemzetet, a magyar államot lassanként nevelje, fejleszsze s ezután határozottan eonsolidalja: ugy épen a honvédelmi tárczának az a rendeltetése, hogy annak eszközeivel megvédessék, biztosittassék a magyar állam. De a honvédelmi tárcza azon kivül azért is talál mindenkor e házban nagy rokonszenvre, mert a nemzeti védelem, azaz a magyar államiságnak nélkülözhetlen attribútuma. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon ) A magyar nemzet a honvédség fejlődésében mindig azon lépéseket és irányt látja, melyeknek főhivatása az, hogy a nemzeti védelem ereje mindinkább fokoztassék és fejlesztessék, uiig az valahára megszilárdul. És ezért ezen nemzeti kincs mellett mindig ébren Őrt állott és védelméről gondoskodott. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Többen velem együtt évek hosszú során át előre látták és állították, hogy a honvédelmiredszerben rejlik csirája és jövője egy új védelmi rendszernek, melynek eszméje erre tágasabb körökben terjed és hódit. Mindenki előtt világos az, hogy azon roppant terhek, melyek a jelenlegi nagy fölfegyverkezésből az országok pénzügyeire mindenütt, de főleg nálunk nehezednek, már is elviselhetetlenekké váltak. Más új védelmi rendszernek kell tehát életbe lépni, mely lehetővé tegye a nép olcsóbb fegyverkezését, és az általános védelem megvalósítását. Azért akarjuk mi, kik ezen eszme mellett régóta küzdünk, hogy számos elleneivel, rosszakaróival szemben biztosítva legyen ezen új intézmény; vagyis magyarán mondva: hogy mikor a gyakorlati tüzpróba órája ütni fog, akkor ezen honvédelmi rendszer kudarczot ne valljon. A politikai láthatáron fellegek tornyosulnak; tapasztaltuk, hogy a nagyhatalmak szövetsége nem biztosítja ugy mint azt hittük, a világbékét; láttuk, hogy vállalkozó nemzetek, ha kisebbek is, fegyveres erővel ki tudták vívni azt, a mit a nagyobbak elleneztek. Ezért azt hiszszük, hogy nekünk is csak egy biztosítékunk van, hogy önmagunkra kell támaszkodnunk és hogy nemzeti védelmünket minden tekintetben a lehető legczélszerübben kell szerveznünk. (Helyeslés.) Ez volt az oka, a miért a honvédelmi ministerium tárczáját a t. ház, mindig a legnagyobb előzékenységgel szavazta meg. Az is köztudomású, hogy a honvédelmi ministerium költségvetése mindinkább a normal-budget természetét vette fel és azon változásokat, a melyek a normal-budgettől eltérőleg fölmerültek, nagyobbára törvény rendeli, mint az előadó ur is felhozta. Ezen kiadási többlet, ama törvényeknek, de egyszersmind azon rokonságnak is eredménye, mely a közös hadsereg és honvédség között létezik. Nehézzé válik ekként a kritika, mert azon tételeket, melyeket a közös hadseregre nézve az utóbbi delegatio megszavazott, el nem utasíthatjuk, ha csak nem akarjuk a honvédséget, melynek feladata minden esetre súlyosabb, elkedvetleníteni. De a honvédelmi ministerium költségvetésének tárgyalása alkalmat szolgáltat a nép óhajainak kifejezésére és azon kívánság előterjesztésére, hogy ezen óhajok az illető helyen figyelembe vétessenek és valahára realisaltassanak. Ezek szerint, azt hiszem, sikerült igazolnom azt, hogy a ház mindenkor megadta azt, a mi a nemzeti védelem fejlesztésére szükséges, mig ellenben, sajnálattal kell constatalnom, a képviselőházban nyilvánult számos óhaj nem részesült kellő méltatásban. Mert, ha elismerem, hogy a boldogult utolsó honvédelmi minister ur és nyomdokait követve a jelenlegi minister ur is a ház méltányos követelésének igyekezett némileg eleget tenni, midőn például a Ludoviea-academia fejlesztését emelte, midőn a katonai nevelést a közös katonai intézetekben némileg előmozdította, midőn az önkénytesek csekély töredékét a honvédség számára kieszközölte, de mindezek a sok panaszhoz képest aránylag oly csekélységet képviselnek, hogy velük kielégítve nem lehetünk. Méltóztassék csak azon sérelmeket, melyek tegnapelőtt az ujonczjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál felhozattak, figyelembe venni. Én jelenleg csak általánosságban fogok némelyekre utalni. Történt a katonai nevelés tekintetében valami csekélység, de azon kivánság, a melyet több részről is a delegatióban sürgettek, egy magyar katonai academia felállítása, nyomtalanul elhangzott; pedig ennek nélkülözhetlenségét mutatja azon eredmény, hogy a közös hadseregben, szemben a magyar állam véráldozatával, milyen csekély arányt képeznek a magyar tisztek. Nem akarok szólani arról, hogy mily kevéssé van figyelembe véve a magyar ipar a hadsereg ellátásánál, a törekvés rövidebb szolgálati idő behozatalára a hadseregnél és honvédségünknek műszaki csapatokkal való ellátása stb. De ki kell terjeszkednem egyre (Halljuk!) és ez az, hogy a katonai büntető eljárásnak rendezése még mai napig sem történt meg. (Ugy van! balfelöl.) Beöthy Ákos igen t. barátom a múlt delegatio folyamán jeles beszédben felszólalt ez iránt és hivatkozott arra, hogy én erre nézve már 1877-ben sürgettem a hadügyministert. Engedje meg, t. ház, hogy ezt annyiban helyreigazítsam, hogy én ezen kérdést már 1870-ben a delegatio katonai albizottságának ülésében báró Khun akkori hadügyminister- és