Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-183
ISJ- oraiágos illés fübrnir 13. ISStl. |7 f a pénzügyminister ur, miután nyilvános árverést nem tartatott, egyáltalában meghatározhatja e, hogy az elért vételár a legmagasabb ár, melyet elérni lehetett. Én nem mondhatom, minthogy árverés nem tartatott, hogy ennél magasabb ár lett volna elérhető. De arról biztos tudatom van, hogy azon a vidéken rendezett viszonyok közt élő földbirtokos és gazda oly árért hasonló minőségű birtokát át engedni nem fogná. Ha a t. pénzügyminister ur nem egy darabban fogja eladni azt a birtokot, mely különben is három haszonbérlőnek van kiadva, hanem legalább is annyi darabban fogja elárúsítás alá bocsátani, a hány részletben haszonbérbe van adva: meg vagyok győződve, hogy az ajánlottnál sokkal magasabb ár fog eléretni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azon kivül van még más szempont is, melyet a kérdés elbirálásánál szem elől téveszteni nem szabad. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a vételár a legmagasabb összeg, melyet ott el lehet érni, mégis nagyon veszedelmes praecedensnek tartom ha a pénzügyminister urnak eljárása, habár kivételesen is, a ház által helyeseltetni fog s ezen praecedens alapján jogosítva lesz a minister a nélkül, hogy az illető birtok eladásra ki volna jelölve, a nélkül, hogy árverést tartatna, bármely birtokot eladni. Mi lesz ennek következménye ? Az, hogy azok a haszonbérlők, kik pedig, midőn kivették a bérletet, ép azért tettek magas ajánlatot, mert azok nem voltak eladásra kijelölve és igy az a kilátásuk volt, hogy azok bizonyos évek során nem fognak tőlük elvonatni, el fogják hanyagolni azon birtokokat. Nem lesz érdemes azokba beruházásokat fektetni, mert nem fogják tudni, mikor jelentkezik a pénzügyminister ur előtt egy kedvelt egyéniség, kinek azután ő a birtokot, kivételképen, el fogja adni. Hát, t. ház, én ezt, amellett, hogy a bérlőkre nézve méltánytalannak tartom, nemzetgazdasági szempontból sem helyeselhetem, mert ha az állam valamit talán nyerni fog is az eladott birtok árával, igen sokat fog veszteni a többi birtokoknál, melyeknek értéke az elhanyagolás folytán és jövedelem tekintetében is okvetlenül alább fog szállani. {Igás! Ugy van/ a szélső baloldalon.) Mindezeknél fogva t. ház, tudva azt, hogy milyen jelentősége van annak, ha itt utólagos jóváhagyás alá terjesztetik a pénzügyminister ur intézkedése, nagyon is jól ismerve a túlsó oldalnak ellenállási képességét ministeri kívánságokkal szemben : (Derültség a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon) nem veszem tudomásul a pénzügyminister ur válaszát. Hiszen azt, t. ház, hogy az illető egyén, a ki e birtokot megvette, mennyire számított arra, hogy A minister ur Ígérete után a ház beleegyezése okvetlenül be fog következni, mutatja az is, hogy tudomásom szerint a vételárnak első részletét már le is fizette. (Közbeszólások a jobboldalról: Helyesen tette!) Nem veszem tudomásul a minister ur válaszát, hanem kérem a tárgynak napirendre tűzését. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök í Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a pétmiíryminister ur válaszát tudomásul venni; igen vagy nem? (Igen/ Nem/) Kérem azokat, kik tudomásul veszik, méltóztassauakfelállani. (Megtörténik) A ház többsége tudomásul veszi a választ. Következik Kajuch József képviselő ur interpellatiója. Mielőtt azonban a képviselő ur interpellatíÓját előterjesztené, bátor leszek a napirend iránt javaslatot tenni. Mindenekelőtt a t. háznak megállapodása szerint a hétfőn délelőtt ÍO órakor tartandó ülés napirendjének első tárgyát a mai napon elfogadott törvényjavaslat harmadszori felolvasása fogja képezni s azután következik a honvédelmi ministeri tárcza költségvetése azon jelentéssel együtt, mélyet erre vonatkozólag a pénzüaryi bizottság beterjesztett, (Helyeslés.) Kajuch József: T. ház! Az 18*1:XXVL törvényczikkben fentartott némely illetékszabályok szerint, az illeték egyenérték alapítványok, egyházi javadalmak, községek, templomok, intézetek es társulatok ingó és ingatlan vagyonaiért tiz évenkint rovatott ki és az ezen 10 évi időszakra megállapított fisszeg, egyenlő évnegyede* részletekben volt kifizetendő s uíryana'íon szabályok értelmében változ tatásnak a tiz évre kivetett összegen csak akkor volt helye, ha az illető ingatlan ezen tiz év közben elidegenittetett. Ugyanezen 1881. XXVI. és XXXIV. törvényezikkekben és az ezek folytán módosított bélyeg- és illetékszabályokban ezen tiz évi időszakról többé nincs szó, sőt világosan ki van mondva, hogy az illetékegyenérték ezentúl évi tartozásokban rovatik ki; tehát ebből az következik, hogy évenkint változhatik. Önként következik éhből, hogy az 1884. év elején, mikor tudniillik az új földadókataster életbe lépett, a földbirtok illetékegyenértékének — mert hisz a földadó százalékokban vettetik ki — majdnem mindenütt változnia kellett. É 5 mégis azt látjuk, hogy a pénzügyi igazgatóságok nagy része ezen változásnak helyt nem ad s a folyamodványokat, hivatkozva a már elavult tiz évi korszakra, visszautasítja, daczára annak, hogy a t. pénzügyminister ur már 1884. évi november 18-án e ház pénzügyi bizottságában oda nyilatkozott, hogy ezen eljárás törvénytelen. Már most méltóztatik látni, hogy a mily törvénytelen, ép oly sérelmes ez ott, a hol a földadó az új kataster folytán tetemesen alább^zällott és a polgárok az illeték
