Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-183
Í70 Í8:>, orseftg*ä ülés fobraár 13. Í8S«. vagy sem ? És erről szándékozom már előre is nyilatkozni. (Halljuk!) A kivételes eljárást egy általános szükség indokolja és pedig az, hogy a mint méltóztatnak tudni, 1885-heu jelentékenyen csökkent az állambirtokok eladása, ugy hogy még az előző években tiz millió folyt be e czímen, addig 1885-ben, mint már volt szerencsém előadni és a legközelebbi kezelési kimutatásból is látható, csak 5 milliót vettünk be birtokeladásból és pedig részben azon körülménynél fogva, hogy a vételkedv a kedvezőtlenebb közgazdasági viszonyok folytán csökkent; de részben azért is, mert azon vidékeken, a hol ilyen állarubirtokok nagy része eladásra ki volt tűzve és az eladások nagyrészt történtek, az illetők a szükségelt telkeket már megszerezték és ott államjószágokat többé nem vesznek. A jelentkező baj orvoslására, hacsak azt nem akartam, hogy az eddigi eredménynél is hátrább maradjon az eladás, két mód közt kellett választani. Az egyik az vala, hogy azon jószágoktól és vidékektől, a hol az eladás ki volt jelölve, eltekintve, az eladást más vidékeken kisértsem meg; (Helyeslés jobbfelöl) a második pedig az, hogy az állami birtokok olcsóbb eladásával érjem be. Ez utóbbi módot nem akartam választani, mert ez a kincstárra sokkal hátrányosabb lett volna; (Helyeslés jobbfelöl) és igy a második módhoz fordultam, mely az államkincstár károsítása nélkül volt keresztülvihető. (Élénk helyeslés jobhfelől.) A birtoknak, melyről szó van s a melynek bérleti jövedelme holdankint részben 11, részben 12 írt volt, becsértéke 254 írtban állapíttatott meg, a mi a jelenlegi viszonyok közt és az eddigi vételárak szerint nem mondható alacsonynak. (Ugy van! jóbbfélöl.) E jószágért holdanként 295 frt vételár ajánltatott, mi jóval nagyobb, mint a becsérték. Ez oly kedvező ajánlat, hogy ezzel szemben az eladást az árlejtés kiírásával koczkáztatni, felfogásom szerint, a kincstárra nézve esetleg hátrányos lett volna. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) lleisinerem, t. ház, hogy az államkincstárnak az eladásnál nemcsak az az érdeke, hogy'minél nagyobb ár éressék el, hanem hogy más egyél) körülményeket is figyelembe kell venni. (Halljuk! Halljuk!) Ezért tudomást szereztem arról, hogy olyan-e a birtok, a mely alkalmas a telepítésre s hogy a közelfekvő községeknek nincs-e szükségük e birtokra saját területük kiegészítése végett s arról győződtem meg, hogy e két eset egyike sem forog fenn. De ezen kivül figyelemben részesítettem ugy az államkincstár bérlőinek érdekeit, mint a kincstár által a bérlőkkel szemben elvállalt kötelezettségeket. És e tekintetben a méltányosság lehető határáig elmentem. (Élénk helyeslés jóbbfélöl.) Ez az oka annak, hogy ez az ügy mindez ideig nincs befejezve. Mihelyt ez az ügylet be lesz fejezve, a törvényhozás utólagos jóváhagyását — miután előlegesen nem történhetett — fogom kikérni. (Élénk helyeslés jóbbfélöl.) Minthogy ekkép e kérdés a t. ház elé fog kerülni, módjában lesz a törvényhozásnak a részletek alapján ítéletet hozni a felett, hogy történt-e hiba, vagy hogy előnyös-e ezen eladás az államkincstárra nézve? (Élénk tetizés jóbbfélöl.) Ezt kívántam, t. ház, most megjegyezni s kérem, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés balfelöl.) Justh Gyulai A jelen ügy elbírálásánál nézetem szerint nem az a főkérdés, hogy milyen árt ígértek azon birtokért, hanem az, hogy egyáltalában helyeselhető-e az, hogy egy olyan birtok adatott el a t. pénzügyminister ur által, a mely 1881-ben ép az ő előterjesztése folytán nem lett eladásra kijelölve, hanem azon birtokok közé boroztatott, a melvek nem siäándékoltatnak eladatni. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) 1881-ben ugyanis a t. pénzügyminister ur előterjesztést tett a háznak, a mely előterjesztés folytán a törvényhozás kijelölte azon állami ingatlanokat, a melyek eladhatók és egyszersmind megállapította azon jószágok jegyzékét is, a mely jószágok eladásra nem kerülnek. És ezt tette főleg azon indokból, hogy egyrészről némileg korlátoztassék a jószágok eladása, másrészről pedig azért, hogy a vevő közönség előre tájékozva legyen azon birtokokra nézve, melyek eladásra kijelöltetnek. A t. pénzügyminister ur a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával, a mikor a jószágok eladására vonatkozólag hozzá kérdés intéztetett, itt a házban kijelentette még azt is, hogy ő mindenkor azon van, hogy a legnagyobb nyilvánossággal, árverésen adassanak el az állami birtokok. Kinyilatkoztatta azt is, hogy csak azon esetben tér el a nyilvános árveréstől és adja el a birtokot kéz alatt, ha már a nyilvános árverés több ízben meghiúsult. Hát, t. ház, a t. pénzügyminister ur most épen ennek ellenkezőjét mondja és teszi. Ugy látszik ő másként beszél és másként cselekszik. Ha már ama birtokokra vonatkozólag is, melyek 1881-ben eladásra kijelöltettek, azt mondta, hogy árverésen kell hogy eladassanak: mennyivel inkább kell nyilvános árverést tartani oly jószágokra nézve, melyek eladásra ki sem voltak tűzve, melyekről tehát nem is tudhatta a közönség, hogy a törvényhozás azokat eladni szándékozik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Közjavak eladásánál a kedvezésnek látszatát csak akkor lehet elkerülni, ha a formák tökéletesen, szigorúan megtartatnak. A t. pénzügyminister ur azt is mondja, hogy az elért vételár a.on vidék viszonyaihoz képest igen magas. Azon szempontból fogva fel a dolgot, melyen én állok, tulajdonképen ez nem is képezheti kérdés tárgyát. Én azonban kétségbe vonom, hogy
