Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-183
I(j4 !83 *"z*S«» üléi febrnár 13. ISSf. a családok lehetőleg megkíméltessenek. Tehát van ez iránt is törvényünk. De bármily humánus legyen is magában valamely törvény intentiója, igen sokszor tapasztaljuk, hogy a végrehajtás stádiumában a humánus felfogás illusoriussá tétetik. Mindenféle magyarázatok adatnak a különben világos törvényeknek és ministeri rendeletek adatnak ki, melyek módosítják a törvényhozó intendóját. így az ujonczozás tekintetében is ki v.ui bocsátva egy rendelet, mely részletesen körvonalozza, hogy kik azok, kiket a törvény értelmében a hadmentesség kedvezménye megillet. Felhozatnak ezek oly részletességgel, a easuisticába vágó oly aprólékossággal, hogy abban semmi kívánni való nem marad. Felemlittetik, hogy a törvénytelen egyetlen fiú, ha katonakorát elérte és az anyját kell eltartania, a katonaság alól felmentessék. Midőn a törvénynek ezen irányban kifejtett humánus intézkedését elismerem, legyen szabad a t. ház figyelmét felhívnom egy másik esetre, melyben szerény véleményem szerint a miuisteri rendelet már a törvényhozás intentióját ezen humánus jellegéből némileg kiforgatja. (Halljuk!) Nevezetesen ugy intézkedik, hogy a férjétől elvált nő katonakort ért egyetlen fiúgyermeke a hadkötelesség alól csak akkor szabadul, ha a férjétől elvált nő férje meghal, azaz a nő özvegygyé lesz. Azt gondolom, t. ház, hogy a törvényhozás ezt nem igy akarta kimondani. Hiszen tudjuk, adatok bizonyítják, hogy ez elválásoknak tán túlnyomó része nem a nők hibájából történik, hogy a nő, midőn férjétői elválik, elveszti kenyérkeresőjét, gyámol nélkül marad, mert a tartáspénz, melyet férjétől kap, legtöbb esetben fictio. t?őt van és pedig számos eset, midőn a nejét odahagyó férj a gyermeket is ott hagyja neje nyakán, ki keze munkájával kénytelen azt felnevelni azon reményben, Isogy ha felnő, kenyérkeresője lészen. E remény azonban ritkán való- | sul, mert a fiút azután a ministeri rendelet értei- j mében katonának viszik. Én, t. ház, abban a véleményben vagyok, hogy ezt a törvényhozás nem akarhatta, mert a törvény a férjüktől elvált nőknek nem kívánt kevesebb kedvezményt nyújtani, mint a törvénytelen ágyból származó katonaköíelesek édes anyjának, j — Kívánatos tehát t. ház, hogy nyilatkozzék a I az iránt, hogy aképen érteim ezi-e a törvényt s ezt kivánja-e a ministeri rendeletben kimondani, hogy a férjétől elvált nőnek egyetlen katonaköteles gyermeke csak akkor mentes a katonai szolgálat alól, hogyha a nő férje meghal, mert ha a férjétől elvált nőnek férje meghalt, az ugy is özvegy, a mikor a törvény szerint megkívánhatja, hogy egyetlen katonaköteles fia a hadkötelezettség alól felmentessék. Ehhez tehát külön ministeri rendelet nem szükséges. Ezért óhajtanám, hogy a t kormány e tekintetben nyilatkozzék. Egyébiránt Haviár Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatához hozzájárulok. (Élénk helyeslés szélső balfélol.) Madarász József: Kötelességemnek tartom néhány szóval indokolni szavazatomat, melyet ezen ujonczozási törvényjavaslat ellen adandó leszek. Nem fogadom el a törvényjavaslatot t. ház. Azok, kik figyelemmel kisérték a parlament működését, emlékezhetnek rá, hogy már í 868-ban, a véderoről és a honvédelmi törvény megalkotásakor is azok közt foglaltam helyet, a kik az 1868-ban megállapított véderő és honvédelmi törvényt ellenezték. Elleneztük a véderő megalkotását azért, mert azt mi egyedül önálló magyar hadseregként óhajtottuk e hazának megszavazni; elleneztük a honvédelmi törvény megalkotását azért, mert mi a honvéd sereget tisztán mint magyar hadsereget óhajtottuk s nem akartuk, mint a közös hadseregnek kiegészítő részét, vagyis toldalékot. (Igás! Ugy van! szélső balfelöl.) E tekintetben ma is fennáll a nemzetnek jogosultsága, mert bármit hozzanak is az egyik, vagy másik korszakban élők, vagy az egykorú nemzedékek a törvényhozásban, ezek meg nem foszthatják a nemzetet jogos óhajtása teljesítésének kivánhatásától, mert Magyarország mint önálló állam csak akkor létezhetik, ha önálló lesz hadserege (Ugyvan! szélső balfélol) és ha önállóan intézkedhetik ugy véréről, mint vagyonáról. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek természetes következménye az, hogy minden évben, midőn itt a házban az ujonczozási törvényjavaslatról van szó, nekem is ellene kell szavaznom és barátaim is, mint azt ma tevék, ellene szólnak, mert igaz ugyan, hogy megvannak az 1868-iki és a későbbi törvények, melyekben megállapíttatik bizonyos létszám, mely azután évenkint Magyarország polgáraira kirovandó ; de élénk emlékezetemben van még a jobboldal akkori vezérének nyilatkozata, melyet akkor tett, midőn ez ujonczozási törvényjavaslat szóba került: hogy ha meg is van ajánlva az a nagy létszám, de szüksége van a nemzetnek arra, hogy jogát, a mikor akarja, gyakorolhassa. Mert bár meg is van állapítva a létszám 30 évre: jöhetnek körülmények, melyek magát azon többséget is, mely azt megszavazta, arra indítják, hogy évente, midőn az ujonczozás megajánlása előfordul, éljen a nemzet azon jogával, hogy az újonczjutalékot meg is tagadhassa. Én azon meggyőződésben éltem és élek ma is, hogy mindaddig, mig Magyarországnak oly önálló hadserege nincsen, mely tisztán a magyar törvényhozás, a magyar felelős kormány, tehát az itt székelő honvédelmi ministernek rendelkezése alatt áll, sem e törvényjavaslatot, tehát az ujonczozást sem szavazhatom meg. Ez indoknál fogva ellenzem a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) j Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve.
