Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-183

154 18?. orsíágo* ülés jan«&r 13. 1888 különben igenis lehetséges az is, hogy az indítvány kinyomatik, szétosztatik, a bizottsághoz utasittatik s tárgyalásra majd annak idején fog a házban kerülni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt csak azért kívántam megjegyezni, hogy magára az indítványra nézve majd fog talán a t. ház határozni; hanem most méltóztassék a törvényjavaslat fölött megkezdett tanácskozást folytatni. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! Általánosan ismert a t. ház tagjai előtt az, hogy azon párt, melynek tagjai közé szerencsém van tartozni, a magyar állam legcardinalisabb jogát és a főalap feltételét az önálló hadseregben keresi. (Igaz! ügy van! a sséls") baloldalon.) Mi az önálló nemzeti hadseregnek minden tőlünk függő békés, alkotmányos és törvényes eszközökkel életbeléptetését óhajtjuk; ehhez ké pest valahányszor a jelen törvényjavaslathoz hasonló javaslat fordult meg itt a ház előtt, ezen párt mindenkor kötelességének ismerte elveihez híven kijelenteni, liogy mi részünkről ragaszkodván az 1848. törvényekhez, a közös hadsereg létszámába, egyetlen egy ujonczot sem vagyunk hajlandók megszavazni. (Igaz/ ügy van! a szélső baWdalon.) Ezen meggyőződésünk nem változott és nem változhatik, mert alapdogmáját képezi pártunk elveinek; következőleg nemcsak a magam nevében, de egész pártunk nevében is van szerencsém a t. ház előtt kijelenteni, hogy mi részünkről az ezen oldalon ülők a jelen törvényjavaslatot nem fogadhatjuk el. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Azonban, természetes, hogy mint más alkalommal is, az ujonczozási eljárás megbirálásába bele fogunk bocsátkozni, már csak annálfogva is, mert legközvetlenebbül érinti a honvédséget, mely nemzeti szervezetű intézmény, mely az alkotmányra is esküvel kötelezve van, melynek nem csak fentartását, de továbbfejlesztését is óhajtjuk. Miután pedig létfeltételeit a honvédség az ujonczozási eljárásából meríti: kötelességünk a fenforgó törvényjavaslathoz hozzászólani. (Halljuk!) A t. minister ur imént beadott jelentését megelőzőleg méltóztatott, a ház korábbi határozatának engedve, előadni azt, hogy a lefolyt 1885. évi ujonczozás minő eredményt mutatott fel ; hangsúlyozta a miniszter ur szerinte is azon epithetonnal, hogy kedvezőtlen volt az eredmény a lefolyt évben. Sajnosán kell ezt a honvédségre való tekintettel különösen constatalni. A minister ur méltóztatott adatokkal előállni, hogy a nmlt évi sorozás szükségessé teszi azt, hogy a 655 magyarországi összes sorozó járások közül 494 ben behivassék 1886 ban a 4-ik korosztály is, részint azért, mert a sorhad számára sem került ki a múlt évben meghatározott hadjutalék, részint pedig, mert a honvédség számára nem került ki, szóval az egész országban csak 161 olyan sorozójárás létezik, a melyben sem a sorhad, sem a honvédség számára kiállítandó jutalékra nézve nincs 4°/« hátralék. Ezen eredmény nagyon kedvezőtlen, jól méltóztatott jelezni a t. minister ur, azonban szükséges épen ennek okait vizsgálni és szemügyre venni azon körülményt, hogy a nmlt évben miért nem kielégítő az eredmény épen a honvédségnél, de még a sorhadra is. Ennek okait egyszer-másszor volt szerencsém taglalni itt a ház előtt, mint bennünket legközelebbről érdeklő tárgyat, mert hiszen ha valamire, a véradóra kell nagy súlyt fektetni, talán nagyobbat, mint a pénzadóra. Az ide vonatkozó adatok szerzését kötelességszerfíleg folytattam tovább és nyomoztam az okok kútfejét, a melyek ily egyáltalában elcsüggesztő eredményeket idéztek elő. Kérdés, vájjon a mit állítanak némelyek, csakugyan azért következett-e be ezen elszomorító tény, mert hazánk legnagyobb részében általában a faj satnyult volna el. Én megvallom ezen kérdést behatólag szakközegek megkérdezésével, a kiknek alkalmuk és kötelességük volt e tekintetben tanulmányokat tenni, kutattam és örömmel constal alhatom, hogy ezen nézet általánosan szólva nem áll, mintha Magyarországon a fij, a népesség degenerálódnék. Igenis, vannak vidékek, különösen azon vidékek, melvekben a pálinkáivás nagyon el van terjedve. (Igaz! ügy van! a szélső báloldalon.) Ott a faj tagadhatlannl satnyul, vagy olyan vidékeken, a hol a lakosság annyira nyomorultul és rosszul táplálkozik, ott is el van satnyáivá a faj. Ennek oka pedig épen az a politika, n mely a nép jólétére és közgazdasági fejlődésére vajmi kevés tekintettel van és legfőképen az adóprésre fordítja figyelmét, itt adja meg az adórendszer a visszahatását, itt látjuk a fajnak degeneralódását. Azonban általánosan az ország szegényebb vidékein áll ez, különösen a határszéleken, legkivált rá lehet mutatni a lengyel határszél felé, tudniillik a beszkidi hegységen, a hol a pálinkaivás annyira el van terjedve. De vannak hadkiegészítő vidékek, a melyek szintén határszélen feküsznek, a hol más körülményeknek köszönhető ezen sajnos jelenség, tudniillik Erdélyben némely határszéli járásból a sor alá kerülök igen nagy része külföldre szökik és semmiképen elő nem állítható; hasonlóképen Trencsénmegyének azon része, a mely Sárosmegye határszélén fekszik, a hol a kivándorlás nagyobb mérveket öltött. Ezen vidékeken viszont a nagyobb fokú kivándorlás eredményezte azt, hogy kellő számban elő nem állíthatók a hadkötelezettek és igy az ujonczok ki nem kerülése e körülményre vihető vissza. Ezek azonban, t. ház, csak localis bajok. Fájdalom, hogy az első, a pálinkaivás és annak szomorú következménye, mindnagyobb terjedel-