Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-182

182. országos ülés febrnár !2. 1SS6. 141 Mert mondhatom t. ház, nincs ember egy- | házunkban, a ki ezen eljárását a-t. minister urnak rossz néven nem venné, hogy maguk az egyház főtényezői keservesen veszik a dolgot, az illetékes érseki zsinat pedig egyhangúlag ezen eljárás ellen nyilatkozott. Furcsa és megfoghatatlan előttünk az is, hogy a t. minister ur 2ü,000 forintot saját maga rendelkezésére visszatartván, 4,000 forintot az érseknek dispositiójára adott azon indokolással, hogy magának tekintélyt szerezen. Kérem, hiszen ez olyan sérelem, ugy az egyházra, mint maga az érsekre nézve, hogy rajta eléggé csudálkozni nem tudánk, feltenni"; egy érsekről, ki 1.600,000 hivő élen áll, hogy; az a 4,000 forintnyi összeg osztogatása által tekintélyét emelhetné, erre szorult volna. Hiszen én íizt gondolom, hogy az érsekek tekintélyét egészen más módon emelhetjük, nevezetesen az egyház jogainak épségben tartása által. Ha pedig a t. minister urnak más czéljai lennének s azok elérésére a pénzt csakis ama 24,000 forintnyi államsegélyből veheti, ám vegye, de ne nevezze azután ezen tételt egyházi czélnak, hanem nevezze meg igazi nevével: rendelkezési alapnak. Én egyébiránt nem hiszem, hogy ez által valami jót, valami magasztost elérni képes tenne. Ugyanezért én kérem az igen t. minister urat, kímélje meg a törvényt, kímélje jogi és vallásos érzelmeinket, mondjon le jelzett eljárásáról, intézkedéséről. Valami határozati indítvánvt nem terjesztek elő; bizoin a minister ur jóakaratában. Ez az, a miért felszólaltam és ajánlom a t. háznak, méltóztassék e felett gondolkozni s bizonyosan fogja találni, hogy a minister urnak ez az eljárása irányunkban jóakaratot nem tanúsít. Pedig nem lehet haszna a, kormánymik, sem az országnak vagy a t. háznak, hogy szándékosan sértessenek a honpolgárok vagy azok jogai. En nem vonom kétségbe a t. minister urnak jogát arra, hogy a felügyeletet gyakorolja, de mindig szem előtt tartva a törvényt és az egyház jogát. Hisz nekünk nincs panaszunk a felügyeleti jog ellen, sőt jobban szeretjük, ha a f. minister ur szigorúan gyakorolja a felügyeleti jogot, csak ne ugy, hogy reánk fog valamit és annak alapján elkobozza jogainkat, azon jogokat, melyeknek birtokában vagyunk, a nélkül, hogy valaha vissza éltünk volna vele. Biztosíthatom a t. házat, hogy az ilyen ráfogások mindig igaztalanul alkalmaztatnak. Legyen olyan szives a t. minister ur, mutassa ki, de tények által, hogyan éltünk vissza? Hányszor intett bennünket, hogy nem alkalmazkodtunk a törvényhez? Minek tehát ránk fogni, hogy befolyásolva lehetnénk a Hóra ünnepély által és minek e miatt sérteni.a törvényt, elodázni a congressust ? Méltóztassék csak psychologice venni a dolgot. Lehetséges-e ily kormányi eljárás következések nélkül, káros következések nélkül? És mondja meg a t. minister ur, micsoda haszna lehet ebből a hazára, vagy a kormányra? Én ennek semmiféle hasznát, csak kárt látok. Felszólaltam azért is, hogy kimutassam, hogy jogainkban sérelmeket szenvedünk és a kormány részéről szeretettel és jóakarattal ritkán vagy épen nem találkozunk. Ajánlom szavaimat a t. minister ur figyelmébe. Elnöki Szólásra senki sem lévén följegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Trefort Ágoston vallás és közoktatás Ügyi minister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a t. képviselő urnak pár szóval válaszolhassak. (Halljuk!) Először is a mi felszólalásának kiindulási pontját illeti, hogy ez az egyházi segély egyszersmind az iskola segélyezésére kiterjed, én ezt nem fogadom el. A népoktatás törvény által van szabályozva és a szerint, a mint a múltkor Koszival István t. képviselő ur felszólalására is kijelentettem, semmiféle alakban nem intentionaljuk a felekezeti iskolák állami segélyezését és nem is fogjuk ezt tenni a jövőben sem, Ezen segély tisztán egyházi ezélokra szolgál. (Helyeslés.) Főpanasza a t. képviselő urnak az, hogy azon összeg, körülbelül 24,000 forint a mely a román egyház szegény sorsú lelkészeinek segélyezésére iördittatik, nem bocsáttatik egyenesen a consistorium rendelkezésére. (Élénk helyeslés.) Ez sajátságom gravamen, mert ugyan így járunk el a szerb egyházzal szemben és ők nem látják ebben autonómiájuk megsértését: de a katholikm egyházra nézve szintén ilyen a helyzet, mert azon segély, mely a vallásalapból adatik ki, szintén nem bocsájtatik rendszerint a püspökök rendelkezésére, hanem kiosztatik minden egyes concret esetben. (Élénk helyeslés.) Hogy én a korábbi praxist a román egyház szegénysorod lelkészeinek adott segély kiosztása tekintetében megváltoztattam, az nagyon motiválva volt, mert a consistorium nagyon önkényesen osztogatta ezen összegeket és Erdélyben a román egyház lelkészei tulajdOíiképcn nem is tudták, honnan jő ez a segély. Azt gondolták, hogy ezen segélyt az egyház maga adja : arról, hogy a magyar állam adja, tudomásuk nem volt. De meg nem is osztatott ki e segély mindig czélszerűen, én pedig azt akarom, hogy e segély oly érdemes lelkészek kezébe jusson, kik Magyarország ellen nem agitálnak. (Élénk helyeslés.) A lelkészeket forma szerint eltiltották, hogy ne folyamodjanak segélyért, de a lelkészek elég ildomosak és főleg szemmel tartják *aját érdeküket, ugy hogy nem múlik el hét, hogy 2 — 3 lelkész ne folyamodjék segélyért és én megkérdezve a főispánt, vagy a helybeli hatóság főnökét, ha az , iránt tudomást nyerek, hogy az illető -mint .lelkész