Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-182

182. országos ülés február 12. 1S86. 139 egyikének sem jut, sőt erre igénye sem lehet: akkor azt mondom, hogy az egyenlőség álláspontjára állva, a melyen a törvényhozásnak meg kell maradnia, a mikor valakit segélyezni akar, ezt az anomáliát egyáltalában nem tarthatom igazságosnak. Különben, t. ház, én a magam részéről azt óhajtom, hogy Szontagh Pál t. képviselőtársam ne csalatkozzék a jövőben, hogy mostani szavával tel birja ébreszteni az autonómia érzetét és azt a büszkeséget, a mely nem egyeztethető össze azzal a felfogással, mely itt nem mondatik ki, de mely számos szónok szavából kicsillan, hogy igaz, szegényes ez az alamizsna, hanem ez készpénz és a készpénzt ne utasítsuk vissza.Ez a mai kalmárkor szaknak ismertető jele. Minthogy pedig én az eféle kalmárkodásnak és alamizsnák elfogadásának soha embere nem voltam: elfogadom Szontagh Pál t. képviselő ur határozati javaslatát. Elnök I Szólásra senki sem lévén följegyezve, a vitát bezárom. Az előadó ur sem kívánván szólani, a kit szó még megilletne, a tanácskozást is befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak 36,000 forint van előirányozva. Ezzel szemben Szontagh Pál képviselő ur határozati javaslatot nyújtott be, mely szerint a tételt törültetni kívánja. Ezenkívül ugyanezen tételnél bemutatta a pénzügyi bizottság az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak kérvényét, melyre vonatkozólag a bizottság véleménye az, hogy a kérvény a vallásos közoktatásügyi ministernek esetleg figyelembevétel végett adassék ki. E szerint, először szükséges lesz a tétel fölött szavazni s azután dönteni a fölött, elfogadja-e a ház a bizottság javaslatát a kérvényre vonatkozólag? (Általános helyeslés.) Kérdem tehát először: méltóztatik-e ezen 36,000 forintos tételt szemben Szontagh Pál törlési indítványával fentartani; igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a tételt fentartani kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége fentartja a 36,000 forintos tételt s igy Szontagh Pál határozati javaslata elesik. Már most kérdem a t. házat, méltóztatik-e a kérvényre vonatkozólag a bizottság javaslatát elfogadni? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): 3. rovat. A helvét hitvallású evangélikus egyháznak 65,000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa).- 4. rovat. A görög-keleti hitvallású egyháznak 100,000 forint. Babes Vincze: T. ház! Ennél a tételnél kötelességem két kérdés iránt észrevételt tenni, ] illetőleg két kérést intézni a t. szakministerhez. Ugy hiszem, hogy azokkal az elvekkei és nézetekkel, melyeket az imént itt minden oldalról hallottam hangoztatni, ellentétben jönni nem fogok, sőt épen azokra hivatkozom, mint a melyek igazolni fogják föllépésemet. Megjegyzem mindenekelőtt t. ház, hogy az a nagy baj, vagyis tévedés uralkodik hazánkban, természetesen a döntő körökben, hogy minket sem elég értelmeseknek nem tartanak, sem érzelmeinkben nem hisznek s épen ezért már olyannyira elterjedt az a hit a népben, mintha a legfőbb hatalomtól kezdve egész a néptömegek ben működő kormány közegéig, szántszándékkal ugy bánnának népünk kel, sőt az egyesületekkel és az egyházak autonómiáival, mintha azokat minduntalan sértegetni, provocalni akarnák. Én meg vagyok győződve, hogy ez nem lehet szándéka azon köröknek és közegeknek, de megvallom a látszata az. Ezek után bátor leszek a tételhez szólani. Itt 100,000 forint irányoztatik elő a görög-keleti egyháznak egyházi ezéiokra. Nem fogom kutatni, hogy ezen 100,000 forintnak eredete honnan van; az igen t. ministerelnök ur uagyon jól mondta, hogy az összeg nem is volt állandó, első budgetben 1868-ban csak 80,0í<0 forint szerepelt ezen czím alatt, de később szorgalinázásaink következtében, boldogult Eötvös minister indítványára 8meltetett 100,000 forintra. Azt gondoltuk, hogy minden ember érti, tudja, mi tulajdonképen eme segélynek czélja, hordereje, mi igazi szelleme és érdeke az egyházi ügynek ? De a t. kormány egy idő óta ugy jár el ezen pénz körül, hogy igazán bennünket megzavar vallásos érzelmünkben, meggyőződésünkben ugy hogy, már nagyun szaporodik azok száma, a kik félnek csak szándékosan el akarják vonni ezen összeget rendeltetésétől, rendeltetésétől azon értelemben, a mint a hogy ma hallottuk azt értelmezni. Ezen összegből 50,000 forint adatik az erdélyrészi egyháznak, bizonyos szükségleteire, 50,000 forint pedig a szerb egyháznak és az aradi és karánsebesi két román püspökségnek. Az első évben, 1868-ban, mielőtt az 1868. IX. törvényezikk létrejött boldogult báró Eötvös maga intézkedett az utóbbi 50,000 forintról azt a szerb és a magyarországi püspökségek között ő maga egyenesen felosztván. De az autonómia beczikkelyezése és életbeléptetése után megkértük, hogy tartson számot ezen egyházi autonómiánk követelményének és adja ki azon pénzt, ugy mint más egyházaknál szokta, a püspökségeknek, illetőleg érsekségeknek, bocsássa azok intézkedésére felügyelete alatt s Eötvös helyt adott kérésünknek és a ministerium e szerint járt el egész a legújabb időig. Maga a t. szakminister ur is a J5,000 frtot, melyet a karánsebesi és aradi püspökség részére j adni szokott, egyenesen a püspökségnek kiszol18*