Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-182

134 182. országos ölés február 12. 1886. képes, valamint hogy abból, hogy kimondatott, hogy ezen törvények a keleti görög szertartású egyházakra is kiterjesztettek, senki «sem következtette azt, hogy az erdélyi részekben fennállott keleti görög egyház és a régi magyarországi részekben létezett keleti görög egyház között kapcsolat ne létesülhetne, mint a hogy jói tudja a t. képviselő ur, hogy az illető egyház autonómiájának nemcsak nem kárával, hanem az illető egyház autonómiájának, a mi és mások véleménye szerint is, talán túlságos kiterjesztésével a íusio a magyar állam különböző s észéiben létező görög keleti egyházak közt üteg is történt. (Igaz! Ugy van! a jobb- és balfelöl.) Ha tehát nem láttak és nem is láthattak sérelmet abban, sőt inkább óhajaik és vágyaik egyik kielégítésének találták azt, nem tudom, hogy a t. képviselő ur miért irtózik annyira attól, hogy az egyházi téren is oly eltörlése a régi határoknak következzék be, mint a minőt a politikai téren múlhatatlanul szükségesnek ismert el. (Helyeslés jobb- és balfelöl.) Egyébiránt kétségtelen az, t. ház, hogy nem itt van helye azon feltételek és körülmények megvitatásának, a melyek közt ezen eszme gyakorlatilag keresztülvihető és hogy nem itt van a helye annak, hogy ezen eszmét kiemeljük és arra súlyt fektessünk. Azonban t. ház, éjien azon féltett kincs: az autonómia, szempontjából, a melyre a t. képviselő ur ép oly nagy súlyt fektet, van helye annak, hogy kijelentsem, hogy eíjen autonómia csak annyiban fentartható és csak annyiban lesz gyümölcsöző, a mennyiben az az ország érdekében üdvösen kihasználtnak mutat kőzik (Élénk helyeslés) és hogy azon pillanatban, a melyben az autonómiának bárminő következménye az ország érdekeivel ellenkezni látszik, az autonómia maga veszélyeztetve van. (Helyeslés.) Ez az ok, a miért sürgettetik az egyértelmű, ha lehet, együttes eljárás, mert félő, hogy könnyen keletkezhetnek panaszok és ha panaszok nem keletkeznek saját kebelünkből, keletkezhetnek a rokon és velünk azonos és dogmatikailag egyáltalában meg nem különböztethető egyház kebelében, a melynek ő is tagja. És azon súrlódások, melyeket az azon egyházakból keletkező panaszok okoznak, az egész egyház tekintélyének és javának ártanak és visszaháraudanak okvetlenül mi reánk. {Közbeszólások: Igazi Ugy van/) Ezért akarunk mi közös egyetértéssel és ha lehet együttesen eljárni. Én nem akarok visszatérni azokra, a miket Zsilinszky képviselőtársam, épen ugy sértő szándék nélkül, mint tapintatosan és helyesen felhozott, csak egyet akarok még a képviselő ur figyelmébe ajánlani, (Halljuk!) azt tudniillik, hogy az utóbbi időben a volt erdélyi részekben fennálló anionom evangélikus egyház nem egy községe részéről panaszok hangzottak fel széles körben, a mik arra irányultak, hogy az ottani magyar egyházközségek autonóm jogaik gyakorlása körül nem részesülnek azon tiszteletben, nem részesülnek azon köteles gondozásban, melyre igényt tarthatnak. (Közbeszólások: Igaz! Ugy van!) Tudjuk, hogy ottau épen a magyar egyházközségek a legszegényebbek, azt is tudjuk, hogy — sajnos, de tény — hogy azok azon állami segélybői, a melynek eredetét nem akarom kutatni, (Helyeslések) sokkal nagyobb rész folyik a vagyonosabb szász superintendentiák pénztáraiba s hogy ezen segélyből a magyar egyházközségek nem kapják azon részt, a melyre elhagyatott voltuknál, teljesített culturaíis feladatuknál s szegénységüknél fogva méltán számíthatnának. (Közbeszólások: Igaz! Ugy van!) Ez tény s ezen tény igen t. képviselő ur, kétségtelenül, mindnyájunkat felháborított, mindnyájunk kebelében az indignatio azon érzetét keltette fel, melyet Szontagh Pál t. barátom beszédében nyilvánított. Ezen körülmények azok, melyek gyakorlatilag szükségessé teszik az ezen irányban való felszólalásokat, ezek azon körülmények, melyeknek következtében, épen a protestáns autonómia helyesen felfogott szempontjából, törekszünk nemcsak a lehető együttes eljárásra, hanem a lehető együttes egybeforradásra. (Helyeslések.) De a t. képviselő ur azt mondja, hogy nem gyakorlati dolog, nem a mai kor emberétől várható dolog az, hogy valaki jobb helyzetről, egy tágabb körű autonómiáról lemondjon, azért, hogy szűkebb autonómia körébe lépjen be. Ez a felfogás nagyon helytelen. Én mindenekelőtt nem ismerem el, hogy az erdélyi részekben fennálló egyháznak nagyobb autonómiára volna joga, mint a magyarországinak; sőt vannak tekintetek, melyekben amaz sokkal kisebb jogkörrel bir, például a püspökválasztásra nézve; mert nálunk a püspökválasztás teljesen az egyháznak auíonomjoga, ott a királyi megerősítés szükséges. De eltekintve ettől, még egyet akarok megjegyezni. (Halljuk!) Mi soha sem törekedtünk és nem törekszünk az autonómiának oly terjedelmére, oly autonomicus jogokra, melyek bennünket netalán ellentétbe hozhatnának az állam törvényeivel. (Közbeszólások: Igaz! Ugy van!) És azért én azt kívánom épen az autonómia változatlan fentartása érdekében, hogy ott, a hol a látszata fenforog annak, mintha ily lehetőség bekövetkeznék, ott, a hol az autonomicus jogok összeütközésbe jöhetnének az állam törvényeivel, vagy oly cselekvésekre vezethetnének az egyes községek részéről, melyek az összeütközés látszatát idézhetnék föl: ott az autonómia tekintetéből bölcs, politikus, előrelátó és még önérdekben is kívánatos dolog, az autonómia ezen fölöslegéről lemondani és megelégedni azon körrel, mely a szükségleteknek megfelel s a melylyel a culturalis és vallási feladatot