Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-182

134 182. országos ölés február 12. 1886. képes, valamint hogy abból, hogy kimondatott, hogy ezen törvények a keleti görög szertartású egyházakra is kiterjesztettek, senki «sem követ­keztette azt, hogy az erdélyi részekben fenn­állott keleti görög egyház és a régi magyar­országi részekben létezett keleti görög egyház között kapcsolat ne létesülhetne, mint a hogy jói tudja a t. képviselő ur, hogy az illető egy­ház autonómiájának nemcsak nem kárával, hanem az illető egyház autonómiájának, a mi és mások véleménye szerint is, talán túlságos kiterjesz­tésével a íusio a magyar állam különböző s észéiben létező görög keleti egyházak közt üteg is történt. (Igaz! Ugy van! a jobb- és bal­felöl.) Ha tehát nem láttak és nem is láthattak sérelmet abban, sőt inkább óhajaik és vágyaik egyik kielégítésének találták azt, nem tudom, hogy a t. képviselő ur miért irtózik annyira attól, hogy az egyházi téren is oly eltörlése a régi határoknak következzék be, mint a minőt a politikai téren múlhatatlanul szükségesnek is­mert el. (Helyeslés jobb- és balfelöl.) Egyébiránt kétségtelen az, t. ház, hogy nem itt van helye azon feltételek és körül­mények megvitatásának, a melyek közt ezen eszme gyakorlatilag keresztülvihető és hogy nem itt van a helye annak, hogy ezen eszmét ki­emeljük és arra súlyt fektessünk. Azonban t. ház, éjien azon féltett kincs: az autonómia, szempont­jából, a melyre a t. képviselő ur ép oly nagy súlyt fektet, van helye annak, hogy kijelentsem, hogy eíjen autonómia csak annyiban fentartható és csak annyiban lesz gyümölcsöző, a mennyiben az az ország érdekében üdvösen kihasználtnak mutat kőzik (Élénk helyeslés) és hogy azon pillanatban, a melyben az autonómiának bárminő következ­ménye az ország érdekeivel ellenkezni látszik, az autonómia maga veszélyeztetve van. (Helyeslés.) Ez az ok, a miért sürgettetik az egyértelmű, ha lehet, együttes eljárás, mert félő, hogy könnyen keletkezhetnek panaszok és ha panaszok nem keletkeznek saját kebelünkből, keletkezhetnek a rokon és velünk azonos és dogmatikailag egy­általában meg nem különböztethető egyház kebe­lében, a melynek ő is tagja. És azon súrlódások, melyeket az azon egyházakból keletkező panaszok okoznak, az egész egyház tekintélyének és javá­nak ártanak és visszaháraudanak okvetlenül mi reánk. {Közbeszólások: Igazi Ugy van/) Ezért akarunk mi közös egyetértéssel és ha lehet együttesen eljárni. Én nem akarok visszatérni azokra, a miket Zsilinszky képviselőtársam, épen ugy sértő szán­dék nélkül, mint tapintatosan és helyesen fel­hozott, csak egyet akarok még a képviselő ur figyel­mébe ajánlani, (Halljuk!) azt tudniillik, hogy az utóbbi időben a volt erdélyi részekben fennálló anionom evangélikus egyház nem egy községe ré­széről panaszok hangzottak fel széles körben, a mik arra irányultak, hogy az ottani magyar egy­házközségek autonóm jogaik gyakorlása körül nem részesülnek azon tiszteletben, nem részesülnek azon köteles gondozásban, melyre igényt tarthatnak. (Közbeszólások: Igaz! Ugy van!) Tudjuk, hogy ottau épen a magyar egyházközségek a legszegé­nyebbek, azt is tudjuk, hogy — sajnos, de tény — hogy azok azon állami segélybői, a melynek ere­detét nem akarom kutatni, (Helyeslések) sokkal na­gyobb rész folyik a vagyonosabb szász supe­rintendentiák pénztáraiba s hogy ezen segélyből a magyar egyházközségek nem kapják azon részt, a melyre elhagyatott voltuknál, teljesített cultura­íis feladatuknál s szegénységüknél fogva méltán számíthatnának. (Közbeszólások: Igaz! Ugy van!) Ez tény s ezen tény igen t. képviselő ur, kétség­telenül, mindnyájunkat felháborított, mindnyájunk kebelében az indignatio azon érzetét keltette fel, melyet Szontagh Pál t. barátom beszédében nyil­vánított. Ezen körülmények azok, melyek gyakor­latilag szükségessé teszik az ezen irányban való felszólalásokat, ezek azon körülmények, melyek­nek következtében, épen a protestáns autonómia helyesen felfogott szempontjából, törekszünk nem­csak a lehető együttes eljárásra, hanem a lehető együttes egybeforradásra. (Helyeslések.) De a t. képviselő ur azt mondja, hogy nem gyakorlati dolog, nem a mai kor emberétől várható dolog az, hogy valaki jobb helyzetről, egy tágabb körű auto­nómiáról lemondjon, azért, hogy szűkebb autonómia körébe lépjen be. Ez a felfogás nagyon helytelen. Én mindenekelőtt nem ismerem el, hogy az erdélyi részekben fennálló egyháznak nagyobb autonó­miára volna joga, mint a magyarországinak; sőt vannak tekintetek, melyekben amaz sokkal ki­sebb jogkörrel bir, például a püspökválasztásra nézve; mert nálunk a püspökválasztás teljesen az egyháznak auíonomjoga, ott a királyi megerősítés szükséges. De eltekintve ettől, még egyet akarok megjegyezni. (Halljuk!) Mi soha sem törekedtünk és nem törekszünk az autonómiának oly terjedel­mére, oly autonomicus jogokra, melyek bennünket netalán ellentétbe hozhatnának az állam törvé­nyeivel. (Közbeszólások: Igaz! Ugy van!) És azért én azt kívánom épen az autonómia változatlan fen­tartása érdekében, hogy ott, a hol a látszata fen­forog annak, mintha ily lehetőség bekövetkeznék, ott, a hol az autonomicus jogok összeütközésbe jöhetnének az állam törvényeivel, vagy oly cselek­vésekre vezethetnének az egyes községek részé­ről, melyek az összeütközés látszatát idézhetnék föl: ott az autonómia tekintetéből bölcs, politikus, előrelátó és még önérdekben is kívánatos dolog, az autonómia ezen fölöslegéről lemondani és meg­elégedni azon körrel, mely a szükségleteknek meg­felel s a melylyel a culturalis és vallási feladatot

Next

/
Oldalképek
Tartalom