Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-182

182 •rmágn ülés febrnár 12. 18SS 135 meg lehet oldani, de a mely.mellett az állami törvényekkel összeütközés veszélye felmerülni nem fog. (Helyeslés,) Ezek azon tekintetek, a melyek bennünket felszólalásainkban vezéreltek; nem párttekintetek, nem felekezeti tekintetek, hanem az egész ország érdeke és általában az autonomicns tekinteteknek a törvényhozási, a politikai tekintetekkel való öszszeegyeztetése. Mert mi azt tartjuk, hogy ugyanazon tekinteteket, melyeket mi érvényesíteni kívánunk a görög-keleti egyházzal s más egyházzal szemben — minden egyházra nézve a maga alkotmánya értelmében és azon határok között, melyek közt az illető egyház szervezete megengedi — nekünk protestánsoknak is irányadóknak kell elfogadnunk. Mi nem kívánunk különállást az országban, csak annyiban, a mennyiben a vallási feladatok megoldására kívánatos és a mennyiben az ország törvényeivel e tekintetben összefér. (Élénk helyeslés.) Ennek következtében én az előttünk fekvő tétel változatlan megszavazását ajánlom, de egyszersmind kérem a ministeriumot, vegye consideratio alá, hogy vájjon nem volna-e czéíszerübb azon összeget, melyet az ágostai egyházak superintendentiajának ad, az egyetemes gyűlés útján kiszolgáltatni. (Helyeslés.) Elnök: Zay Adolf képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Zay Adolf: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur félreértette szavaimat. Kedveskedett nekem egy értekezéssel arra nézve, hogy alkotmányos államban csakis a felelős ministerium tényével állunk szemben. Én ezt nem állítottam; én állítottam, hogy ő Felségének egy személyes tényével állunk szemben, melyet magára vállalt az alkotmányos magyar ministerium és a mely tényleg mint az alkotmány keretében a ministeriumra hárított, mint a ministerium által magára vállalt tény áll előttünk. És akkor utaltam arra, hogy, te kintve a genesisére, talán a parlamenti iklommal nem férne össze ezen tétel törlése. Másodszor abban értett félre, hogy rám azt mondta, hogy én tagadtam volna, miszerint az ágostai egyetem nem valódi egyetem, hogy én azt fictivnek neveztem. Nem ezt mondtam ; énfictivnek mondtam azt, hogy létezik a magyar államra nézve egy külön ágostai egyetem, de hozzátettem, hogy a négy magyar superintendentiára nézve csakugyan fennáll az egyetem és hogy nagyon helyeslem Szontagh t. képviselőtársamnak azon felfogását, hogy az összeg azon része, mely az egyes superintendentiakra esik, ne az egyes superintendentiáknak, hanem az egyház egyetemének adassék ki. Nendtvich Károly: T. ház! Semmi sem eharacterisalja a magyar törvényhozást inkább, mint azon tény, hogy Magyarország a lótenyésztésre többet ad ki, mint a népnevelésre. Ez oly | körülmény, melyet nem lehet eléggé visszautasítani. Mindenki igen jól tudja és én azt hiszem, i hogy nem lesz a házban senki, a ki kétségbe vonná, hogy a népnevelés a népnek erkölcsökben való nevelése legelső tényezőjéhez tartozik ez országnak és minden országnak. A nép egyedül csak egy tanításban részesül és az ő tanítója az egyház, a pap. És ép ezen oknál fogva én azt kívánnám, hogy a népnek ezen tanítója és oktatój'a oly állapotba helyeztessék, hogy képes legyen azon tiszteletet, a mely őt megilleti, fentartani a nép előtt, melyet ő oktat és tanít. T. ház! A nép egyedül akkor fogja megtenni kötelességét, csak akkor felelhet meg azon igényeknek, melyeket az állam a nép irányában támaszt, ha az bizonyos mértékben fel van világosítva. A népnek, mely egész héten keresztül folyton folyvást nehéz munkában görnyed, egyedül csak a vasárnap marad hátra, midőn utóvégre magáról gondoskodhatok, midőn oktatásban részesülhet. Ismeretes dolog. t. ház, hogy a protestáns papok egész Magyarországon a néppel igen szoros összeköttetésben állanak, minélfogva a protestáns nép csakugyan a papoktól nyer mind' n oktatást, főkép az erkölcsökben való nevelést. Én tehát ezt az összeget, mely itt a protestáns papok felségélésére előirányoztatik, oly alamizsnának tartom, mely nem méltó arra, hogy az egyház elfogadja. 20,000 forint egész Magyarországnak és valamennyi protestáns egyháznak, ez valóban kevesebb mint alamizsna. Magyarországon számtalan oly egyház van, különösen protestáns egyház, hol a pap annyira szegény, hogy a mindennapi szükségekkel küzd. Méltóztassék csak azt venni: a „Ghistav Adolf" németországi egylet minden esztendőben többet küld ide Magyarországba a protestáns egyházak fölsegélésére, mint 20,000 forintot, a menynyit itt a t. ház megszavazni akar. És miután a dolgok ekként állanak és én csakugyan azt kívánom, hogy a papok oly állapotba, legyenek helyezve, hogy ők megfelelhessenek magasztos czéljaiknak, ez oknál fogva én e tételt el nem fogadhatom, mert én azt annyira lealázónak tartom, a melyet soha semmiféle egyház el nem fogadhat. En ezzel csak indokolni akartam szavazatomat, hogy én a tételt, ugy a hogy van, el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs.* T. képviselőház! (Halljuk!) A törvényhozás az egyházi czéíokra destinalt segélylyel szemben, ugy látszik, elfogadta régebi > idő óta a változatlanság elvét, mely szerint töbö éven át mindig ugyanazon scereotyp összegeke: szavazza meg, melyeket, ugy tudom, még az önkényuralom kezdett az egyes felekezeteknek adni; (Tisza Kálmán mtnisterelnök közbeszól: Bizony | nem az kezdte!) valamint elfogadtatott a t. előadó