Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-182

128 !$&. orattgot ülés febru'.r 12. ISSC. voltak a jó úton 1848-ban, midőn Binder superintendens vezetése alatt bevonultak az ágostai hitfelekezet egyetemes gyűlésébe és ott a hitegység alapján kívánták egyházi ügyeiket elintézni. Azt hiszem, hogy hatással lesz rájuk továbbá a testvér református evangélikus egyház eljárása, mely szerint az erdélyi református superintendentia önként csatlakozott a magyarországi superintendentiák egyeteméhez. És remélem ezt azért is, mert van egy tér, a hol találkozni szoktunk, a hol a különködő szászok mindig szívesen vallják magukat magyaroknak. (Halljuk/ Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy a külföldi egyetemeken vannak bizonyos ösztöndíjak, me]yek a Magyarországból egyetemre kimenő ifjak számára alapíttattak. Valahányszor szász ifjak ilyen külföldi egyetemeken megjelennek , mindannyiszor „Ungar"-oknak vallják magukat, hogy az ösztöndíjakat elnyerhessék. (Derültség.) Tudva van továbbá, hogy a Baldácsy- alapítványhoz, mely a magyarországi valamennyi evangélikus kerület javára tétetett, szintén igen szívesen hozzájárulnak szász atyánkfiai. [Élénk derültség.) Sőt az is tudva van, hogy midőn itt e házban a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, a Királyhágón túli szász superintendentia egy kérvényt adott be, melyben nem az volt mondva, a mi a többi evangélikus superintendentiák kérvényében, tudniillik hogy óhajtják, hogy valamennyi superintendens tagja lehessen a főrendiháznak, hanem az, hogy ha csak kettő lesz is benne, ezek egyike minden esetre a szász superintendens legyen. (Élénk hosszas derültség.) Szóval a hol előnyökről, jogról, jutalmakról van szó, akkor mindig azt mondják; egyek vagyunk, magyarok vagyunk. (Egy hang a szélső baloldalon: Derék magyar hazafiak! Élénk derültség.) Én ezt az élelmességet nem is venném rossz néven, ha látnám, hogy a kötelességekben is velünk tartanak. (Helyeslés.) Ezeket csak mellékesen hozva fel, ismételve azon reményemet fejezem ki, hogy az illetők ott, a hol kell, majd meg fontolják a dolgot Ezúttal egyéb mondani valóm nincs és csak azzá fejezem be rövid felszólalásomat, hogy nem fogadhatom el Szontagh Pál t. képviselőtársam határozati javaslatát, hanem kérem a t. vallás- és közoktatásügyi ministerurat, méltóztassék ezt az inconvenientiát, a mennviben hatáskörébe esik, megszüntetni, ugy hogy vagy szó szerint vegyük azt a mint a törvényben van: „Az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak 86,000 forint" és ez összeg azután egyenlően osztassék fel valamennyi kerület között; vagy pedig hogy ha valami más felsőbb akadály volna, ezen akadályt elhárítani igyekezzék. (Élénk általános helyeslés.) Zay Adolf: Az egyházi czélokra szánt dotatio ezíménél ég ennek második pontjánáL mely az ágostai hitvallású evangélikus egyházról szól, két mozzanat merült fel, melyekre kötelességem reflectalni. Az egyik Szontagh Pál t. képviselő ur felszólalása, á ki felhozta a dotatio mérvét és azon arányt, melyben az felosztatik — bocsánatot kérek a kifejezésért, Magyarország és Erdély közt, a másik pedig az unió kérdése ezen két országos egyházra nézve. Én azt hiszem, hogy a felszólalt t. képviselő urak, de minden esetre Szontagh Pál képviselő ur, ki ezt határozottan kijelentette, nem szólhattak, mint egyházuknak tagjai vagy tisztviselői, hanem szólottak mint magyar képviselők, a kik ezen ügygyei épen ugy foglalkozhatnak állami kötelességük érzetében, mint bármely más tagja a t. háznak. Ez kiinduláspontom. És kijelentem, hogy itt e tárgyról csakis egyéni nézetemet fejezem ki és hogy felfogásom az, hogy ezen kérdésekről különösen pedig az unió ügyéről, itt a házban sem nem czélszerü, sőt nincs helyén beszélni, mert ez a két egyháznak belügye lévén, határozottan felekezeti autonóm ügy, a mely nem való a parlament elé. És ha a t. képviselőtársam ezt a kérdést mégis érintette, ezt az ablakon túl való beszélgetésnek tartom, melylyel hangulatot akarnak csinálni egy oly kérdésnek, mely más helyen és más téren indíttatott meg. Szontagh Pál t. képviselőtársam beszédének alapjául azt fogadta el, hogy az egész magyar állam számára létezik egy törvényes egyetemes egyház s hogy ezen jogi állapottal szemben külön adatik a dotatio az erdélyi superintendentianak és külön a magyarországiaknak. Bármennyire meghajlok is t. képviselőtársam tudományos műveltsége előtt, mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a jelenlegi egyházi közjog szerint Erdélyben egy külön országos egyház létezik, a mely nem egyik superintentiaja egy fictiv, az egész magyar államot magába felölelő egvetemes ágostai egyháznak. (Zaj. Mozgás balfeíöl.) T. képviselőtársam bizonyára emlékszik az 1868-iki törvényekre, a melyeknek megalkotásában maga is tevékeny részt vett. Az erdélyi unióról szóló ezen évi XLIII. törvényczikk 14. §-a világosan kimondja, hogy az unió mellett és után is fenmaradnak Erdélynek mindazon külön törvényei, a melyek az ottan recipialt egyházak közjogi hatáskörére, önállására és függetlenségére vonatkoznak. Nem értem tehát, hogy mikép szólhatott t. képviselőtársam egy egyetemes egyházról. Igaz ugyan, hogy ezen okoskodását később arra restringalta, hogy a magyarországi superintendentiák képeznek egy egyetemes egészet és hogy ezekre vonatkozólag óhajtja, hogy a dotatio ne adassék ki minden egyes magyarországi superintendentianak külön-külön 5,000 forinttal, hanem