Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-177
177. országos ttle kusok közt is szaporodni fognak. Maga az autonómia kérdése ne •« lévén napirenden, ez útt il ahhoz hozzászólalni nem akarok. (Sálijuk ! Halljuk !) Ezzel t. ház, be is fejezhetném felszólalásomat, ha a tegnapi ülés folyamán egy más incidens nem történt volna, a mely engem < rra késztet, hogy a t. ház figyelmét még egy pár pi rczre kérjem ki. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. há'., tisztelem mindenkinek politikai meggyőződését; de vi-zont megkívánom, hogy más is tiszteletben tartsa az én meggyőződése<net is. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Már pedig tegnap Zimándy képviselőtársam bátorságot vett magának az egész pártot, melyhez szerencsém van tartozni, gyanúsításokkal illetni, azt mondván, hogy Önérzetes, vallásos és keresztény embernek egy pillanatig sem volna sz >bad ezen párton maradnia. Zimándy Ignácz: Ismétlem ! Roszival István: N-! a ismétli t. képviselőtársam, csak új hibába esik. Én nem kutatom azon okokat, melyek képviselőtársam -t az .n párt kebelébe terelték; de hogy mi nem mellette, hanem vele szemben foglalunk helyet, nem jogosítja fel arra, hogy bennünket gyanúsítson. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az ő okait ne u kutatom, ámbár leh ;tne némileg következtetnem azok tisztaságára azon fenyegetődzésből, melyet képviselőtársam óval a választások előtt hangoztatott, mondván, hogy majd a cultusm nisterrelPhilippinél találkozik. (Felkiáltások a szélső balon: Hisz a minister megfutott ! Nagy zaj. Derültség.) T. képviselőtársam azt mondja, hogy a minister ur megfutott Philippi előtt; pedig hát sokan osztozunk az ő sorsában. Tegnapi beszédével mindnyájunkat megindított, (Derültség) elannyira, hogy mint az elnök ur mai felszólalása mutatja, 3 A3 órakor, a meddig a ház türelmét méltóztatott igénybe venni, Csanády képviselő ur kényszerítve érezte magát felszólalni, hogy nincs jelen annyi képviselő, hogy a tárgyalást folytatni lehetne. Futottunk tehát nagyon sokan a minister után a képviselő ur szenvedélyes kifakadásai elől. (Nagy derültség. Mozgás a szélső baloldalon.) T. képviselőtársam, az, hogy mi ez oldalról védelmezzük a haza javát, ez oldalon képviseljük a haza érdekeit, nem jogosítja fel önt arra, hogy bennünket nem önérzetes, nem vallásos és nem keresztény embereknek declaraljon. Vagyunk oly vallásosak, vagyunk oly önérzetesek és vagyunk legalább is oly keresztények, mint ön. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj, mozgás balfelöl. Elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot türelemmel meghallgatni. Nem csuda, ha e sok közbeszólásra erélyesebben beszél, mint szándékozott. Roszival István: Nem szoktam szeméés február 6. 1886. tj lyeskedni; nem szeretem azt a modort; ha egy pap marakodik másik paptársával. (Nagy zaj, derültség a szélső baloldalon.) De oly felszólalásokat, a minőket tegnap Zimándy képviselő úrtól hallottunk, lehetetlen megjegyzés nélkül hagyni, mert akkor azon hibába esnénk, hogy qui tacet eonsentire videtur. A másik meggondolatlan állítása az, hogy a cultusminister ur igen ügyes abban, hogy kiválasztja magának a hasonszőrű embereket, kiket aztán érdem nélkül méltóságokba helyez, elanynyira, hogy ha a dignitasok kiosztásában tovább is igy jár el, a katholikus nép előtt csak azon papnak lesz becsülete, jó neve, tisztelete, kinek semmi egyházi distinctioja nincs. Nekem nincs egyházi dignitasom, legalább nincs olyan distinctioin, melynek kiosztásában a cultusminister urnak legkisebb beleszólása volna, tehát nem eshetem azon gyanú alá, mintha én a saját védelmemre állottam volna föl. De a t. képviselő urnak, mint egyházi férfiúnak, nagyon jól kellene tudnia és talán tudja is, de nem akarja bevallani, hogy a minister ilyen dignitasok kiosztása alkalmával kötelességszerűleg először is megkérdezi az illető megyés püspököt és csak annak véleménye alapján, annak felterjesztése folytán foly be a dignitasok kiosztásába. De ha állana is az, a mit a t. képviselő ur mondott, akkor hol kellene annak leginkább érvényesülni? Mindenesetre a püspöki székek betöltése alkalmával; itt igyekeznék a minister ur a hasonszőrű embereket kiválogatni. T. képviselőtársam! Azon idő óta, mióta Trefort a cultusministeri székben ül, számos püspöki szék lett betöltve, még pedig nagy érdemű, kitűnő férfiakkal, kiknek érdemei előtt meghajol Zimándy képviselő ur is. Ha állana az, a mit ő állít, akkor azon magas állású egyéneknek nem volna becsületes, nem volna jó neve, tisztelete a katholikus nép előtt. Ezen rágalmat... (Zajos félkiáltások a szélső baloldalról: Ohó! Ohó! Félkiáltások a jobbóldalról: Igen! Igen!) T. képviselőtársam! Én itt nyíltan alkalmat nyújtok arra és alkalmat fog nyújtani az egész ház, hogy czáfolja meg, a mit mondottam. (Helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.) Ha nem tetszik: „rágalom", pedig másnak qualificalni nem lehet, hát azt mondom: meggondolatlan állítás. (Derültség.) Ezen meggondolatlan állítását én visszautasítom azon magas állású egyházi férfiak nevében (Felkiáltások a szélső baloldalról : Megbízták ? Hol a megbízás ?) Thaly Kálmán: Nem hiszszük el! Nem bízták rá. (Derültség a szélső baloldalon.) Roszival István: Én meghiszem, hogy Thaly Kálmán képviselő sokat el nem hisz... Thaly Kálmán: Bizony nem! (Derültség a
