Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-177
6 177. országos ülés február 6. 1SS6. szélső hal oldalon.) Kivált ha jezsuita mondja! (Mozgás.) Roszival István : Hanem az igazság nézetem szerint nem azon fordul meg, hogy Thaly képviselő ur elhiszi-e vagy nem. Az igazság magában véve igazság. (Ugy van 1 , a jobboldalon.) Mondom visszautasítom ezen állításait azon magas állású férfiak nevében, {Felkiáltások a szélső baloldalról: Hol a megbízás?) a kiket itt nyílt ülésben, hol nekik nincs alkalmuk Zimándy urat megczáfolni, szabadságot vett magának ily modorban ócsárolni, írásbeli megbízás nélkül is kötelességem ezen sértő megjegyzéseket visszautasítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezekéi akartam röviden megemlíteni és kijelentem, hogy a tárgyalás alatt lévő költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalról.) Zimándy Ignácz: T. ház! Személyes kérdésben szólalok fel. (Zaj. Halljuk!) Röviden csak azt jegyzem meg, hogy nekem eszem ágában sem volt rágalmazni, a mint méltóztatott megjegyezni ; nekem eszem ágában sem volt a nagyméltóságú püspöki kart a legkisebb szócskával is megtámadni. Roszival István : Általánosságban volt mondva . Zimándy Ignácz: Én csak tényállást constataltam s azt mondottam, hogyha a magasabb rangú egyházi dignitások — én itt a püspököket nem értettem — (Közbeszólások jobbfelől: Hát kit értett!) olyan autocrata elbizakodással, olyan alkotmány-ellenesen fognak betöltetni, mint igen sokszor történt, akkor eljöhet és eljön azon idő, melyben csak az olyan katholikus papnak lesz tisztelete a hívek előtt, a kinek nincs egyházi dignitása, kitüntetése. Ezt mondtam és ezt ma is fentartom. (Helyeslések a szélső baloldalon.) B. Andreánszky Gábor: T. ház! Én Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatára akarok röviden reflectalni. Én magam nagy szeretettel függök hitemen, a római katholikus valláson, ép azért csak a legmelegebb rokonszenvvel viseltethetek mindazok iránt, kik ép igy szeretik keresztény vallásukat, legyen bár más is felekezetük. De másrészt el nem titkolhatom azt sem, hogy én a kivált Amerikában és Oroszországban dívó secta-sportnak túlságos barátja nem vagyok. Hogy bárki nem benső meggyőződésből, de szereplési viszketegből épen a vallási érzületet válaszsza szédelgése terének, ezt higgadtan és elfogulatlanul csak akkor helyeselhetném, ha ateista volnék, ki a vallást ad absurdum akarnám vinni kinövéseinek protegálása által. Igaz, hogy az állam még a vallásszabadság legliberalisabb keresztülvitelénél is eltilthatná azt, | hogy valamely vallás törvényeivel ellenkezzék, de hogy ártatlannak látszó badarságokkal kevésbé mívelt, kissé beteges elméket elvonja az erkölcsi alapokon nyugvó felvett vallásoktól, az érdeke az államnak nem lehet. Az erkölcstan a vallásban nyerte eredetét; ha az élet viszontagságai közt az erkölcs ingadozni kezd, nincs azon bölcsészeti iskola, mely azt bukásában fentarthatná, egyedül a vallás képes arra. Minden törvénye az államnak, ha az nem nyeri alapját a vallási erkölcstanban, irott malaszt marad, mert szelleme a társadalmat áthatni nem lesz képes. És ezért az államnak már önfentartási ösztönénél fogva a vallást ápolni és védelmeznie kell. De tekintsünk körül; hisz oly liberálisok vagyunk, hogy tűrünk egy nem recipialt vallást az országban, melynek tulajdonképeni tanairól fogalmunk sincs. A ház koszorús költője, Jókai Mór t. képviselőtársam, e vallás állítólagos kátéjának ártatlan bohóczságaival elmulattatá néhány évvel ezelőtt az akkori t. házat, de vannak mások, kik azt állítják, hogy e vallás bohóczságai távolról sem oly ártatlan természetűek, mint azokat a t. philosemita képviselő ur festette volt. Mindannak daczára, hogy még főpapjuk is kirekedt a főrendiházból, mert nem akarták nyilvánítani vallási tanaikat, még sem kisérték meg ezt mindeddig megtenni. Hermán t. képviselőtársam erre már több izben oda utalt, de bocsássa meg a t. képviselő ur, hogy bár én igazságosnak tartom követelését, hogy e vallásfelekezet is adja be tautételeit és akkor recipialtassék: én nem találom, hogy ezzel a zsidókérdés nemzeti és nemzetgazdasági oldala is meg lenne oldva. Hogy nagyon szorongatva, kiadnának egy kátét, nem kétlem, de lesznek ennek okvetlen homályos, többféleképen értelmezhető tételei, ezeket azután traditio útján keresztény tanfelügyelő által érthetlen nyelven fogják értelmezni a rabbinus urak és akkor ott leszünk, a hol voltunk, a keresztény nép csak ugy fog pusztíttatni és pusztulni, mint eddig, a mit már nemzetfentartási elvekből sem engedhetünk meg. Egyébként lehetnek nem csak homályos, de az állam és társadalomra veszélyes tételei is e káténak. Feltételezhetjük-e, kérdem a t. képviselő urat, házunk többségéről, hogy az el nem fogja fogadni azokat is, ha a pártfegyelem azt megkívánja? Hisz csak múlt évben a, rabbinust beszavazták nagy többséggel és néhány hét múlva ugyanazon többséggel kiszavazták a főrendiházból. Elvük legalább e kérdésben nincsen. A t. képviselő ur múltkori beszédjében azt állítá, hogy nekünk antisemitáknak nincs programmunk. (Halljuk!) Ez már egészen igazságtalan
