Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-165

Ili. •naágM li>* j*nmér2 L 1SS6. gg Tisza Kálmán ministerelnök: Bocsánatot kérek. Méltóztassanak megnézni, az operánál vannak egyes idegenek, de hogy a nagytöbbsége nem idegen, azt megfogja a t. képviselőur engedni. Es igen természetes, hogy egyes jeles magyar énekművész kimegy az országból, egy-egy idegen pedig bejön; mert a zeneművészet nincs nyelvhez oly fel tétlenül kötve, mint a drámai művészet és nem lehet megtagadni a hazai művésztől, hogy ha ő jobb díjazást remél, vagy bárcsak nemes művészeti hiúság vezeti is arra, hogy másutt is érvényesítse magát, kimehessen időnkint a hazából, midőn aztán természetesen a hiányzó erőket ismét külföldi jeles erőkkel kell ideiglenesen pótolni. És sehol sem tapasztaltam — még Olaszországot sem veszem, ki — hogy épen a^zene és operai művészet nemzetiséghez, nem pedig a zene értelemhez és hangnak művészetéhez köttetnék. {Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De nálunk még egy fontossága van épen az operának. (Halljuk!) Én azt gondolom, mindenki óhajtja, hogy hazánk fővárosát idegenek is látogassák. (Igaz! JJgy van!) Ha ez, t. ház, igy van, azt talán senki sem vonja kétségbe, hogy utasok oly városba, melyben estéjükkel nem tudnak mit 'csinálni, nem igen vonzódnak. Nálunk pedig természetesen épen nemzeti nyelvünk miatt, másban, mint az operában — hacsak a gyapjuutczai német színházra nem akarják őket utalni — a művelt külföldi utas időtöltést, szórakozást nem lel. (Ugy van! jóbbfelől.) Ezen szempontból tehát szintén igenis, fentartandó szerintem legalább jelen niveauján nem csak a nemzeti színház, hanem az opera is. (Ugy van! a jobboldalon.) Hogy nehéz volt j egyeket kapni, annak főoka mindenek fölött abban rejlik, hogy legnagyobbrészt a helyek bérlők által vannak lefoglalva s a bérelt helyek sokszor üresen maradnak, mert a bérlő nem megy el, de azért, természetesen, el nem adatnak. Ez az egyik ok. De megengedem, hogy történnek, kivált oly előadások alkalmával, melyekről azt hiszik, hogy nagy lesz a közönség odaáramlása, visszaélések olyformán itt is, mint mindenütt a világon, — ugy hogy egyesek a jegyeket előre le foglalták azért, hogy azután, ha szükség van rá

; nyereséggel adhassanak túl rajtuk. Ez a világon minden színháznál megtörténik. Zimándy Ignácz: A zsidók foglalják le! (Derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: Megbocsáson a képviselő ur, ezen hibában nincs felekezeti különbség. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez oly baj, a melynek túlkinövései ellen védekezni kell, melyben, ha az intézetnek tisztviselői, vagy szolgái vesznek részt és rájuk bizonyul, őket kíméletlenül büntetni kell; de megszüntetni nem sikerül soha és sehol és nem is sikerülhet, mert hiszen senkinek sincs a homlokára irva, hogy mikor ő öt jegyet előjegyeztet és megvesz, azt a maga, vagy ismerősei számára vette-e, vagy talán másnak valamivel drágábban adja el. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) T. ház! Még két megjegyzésem van. Egyik az, hogy felhozatott szemben a színházakra teendő kiadásokkal a népoktatásra fordított összeg. Higyjék el, a t. képviselő' urak, hogy a népoktatásra az állam budgetjében is többet fordítani én is szívesen kész lennék, de mégis ne állítsák a dolgot ugy oda, mintha ez lenne az egész összeg, a mely Magyarországon a népoktatásra költetik, mert az ily állítások azután felhasználtatnak sok helyt, nem jó barátaink által ellenünk, holott pedig mindnyájan tudjuk, hogy a népoktatásra fordított összegnek ez csak egy igen csekély factora és sokszorosan több ennél az, a mi a felekezetek által és más czímek alatt fordittatik e czélra. (Ugy van! a jobboldalon.) A másik, a mit Hermán képviselő ur beszédére megkívánok jegyezni, az, hogy ő azt mondja: a ministerek igyekeznek ugy osztani be a teendőket, hogy mindeniknek legyen bizonyos fényes környezete, udvartartása. Én nem tudom t. képviselőház, ki osztotta be ugy a tárczákat, hogy a színházak a belügy minister alatt legyenek, csak azt tudom, hogy én nem, hanem annyit tudok, hogy a mióta belügyminister van, tehát már 1848-ban is a színházak a belügyminister ressortjába tartoztak. Én tehát ebben nem vagyok bűnös, hanem, ha bűn volna —- a mint nincs — bűnösök lennének benne azok, a kik 1848-ban igy osztották be. Kérem a tétel megszavazását. (Helyeslés jobbfelöl.) Szalay Imre: T. képviselőház! Én ugy tudom, hogy Justh t. képviselőtársamat nem azon indokok vezették felszólalásában, a melyeket neki a t. minister ur imputalt, legalább beszédéből nem azt vettem ki, hogy ő elvben ellene volna annak, hogy a színházak bizonyos subventióban részesüljenek, hanem felszólalása azon rendszertelenség ellen irányult, mely különösen az opera-szinháznál napról napra látható. Azt szokták mondani s a minister ur is azzal érvel, hogy az idejövő idegeneknek nincs mivel tölteniök az estét s azért kell nekünk idegen művészeket tartanunk, hogy az idegenek itt azokat hallgathassák. Én még nem hallottam t. ház, hogy ezen idegenek közül bárki is kéjvonatot rendezett volna akár Turolla, akár Perotti kedvéért, vagy akár kiért is, nagyobb művészekért mint Perotti vagy Turolla; és nem értem, hogy most midőn a közlekedés útjai könnyűk levén, a műkedvelő mindentívé elmehet, miért hozzunk mi ide olasz nyelvű énekeseket, csak azért, hogy azok majd ide fogják vonzani az idegeneket. \ A mit a minister ur említ, hogy az ének-