Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-164
70 164 (,T*tiz** ülés január *J. 18S8. szaporodnak a közbiztosságra veszélyes elemek is. Ezzel kapcsolatosan természetesen emelkednek a közbiztonsági intézkedésekre vonatkozó igények is. Ezen jelenségekkel szemben a rendőrség fejlődése nem stagnálhat, hanem azt folytonosan és fokozatosan javítani kell. A rendőrség költségeinek emelkedése a jelen költségvetésben 124,932 frt ) s az összes évi kiadás, melyet a jelen költségvetés szerint tervezett szervezés a közelebbi években igénybe veend, 845,762 frtot fog kitenni. Ezen összeggel eléretett azon maximum, a melyen túl a főváros hozzájárulása ismét igénybe vétetik. Az 1831. évi XXI. törvényczikk 53 §. ugyanis megállapítja a főváros hozzájárulását, mely szerint a főváros bizonyos átlaggal járul a rendőrség fentartásához és ez átlag nem változik mindaddig, mig az állam a maga részéről legalább ugyanannyit nem áldoz. Minthogy pedig a jövő évi költségvetés szerint az előirányzat 827,673 frt, az ezután következő évben pedig már 845,762 frtot fog kitenni és ez már kétszerese, illetve több mint kétszerese annak, a mivel a főváros a költségekhez hozzájárul: ennek következménye az idézett törvényczikk 53. § a értelmében az, hogy a további költségtöbbletet a főváros és az állam egyenlő részben fogják viselni. Ez az a három legfőbb tétel, mely a lényeges különbözetet előidézi és melyeket a pénzügyi bizottság indokoltaknak és helyeseknek talált. Valamint helyeseknek találta azon kisebb különbözeteket is, melyek a költségvetésben előfordulnak, melyeknek ismétlésével azonban a t. házat fárasztani nem akarom. Végzem tehát azzal, hogy a pénzügyi bizottság nevében kérem a t. házat, hogy e költségvetést, mely egyéb részeiben körülbelül a normal-budget jellegével bir és változott részeiben is indokolt és a tényleges szükségleteknek megfelel, a t. ház is méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: A belügyi költségvetés egyes tételeihez szólani nem kívánok. De igenis felhasználom az alkalmat arra, hogy némely kérdésekre vonatkozólag, melyek a belügy ministeri administratio keretébe tartoznak és részint az előttünk forgó budget egyes rovataiban lelnek kifejezést, részint nincsenek rovatolva, de a t. belügyminister urnak hatáskörét érintik, felszólaljak. Teszem ezt azért, hogy egyrészről a t. miuister úrtól felvilágosítást kérjek, másrészről pedig constatáljam némely oly ügy miben állását, mely részben szintén a t. belügyminister ur tárczájához tartozik. Ilyen mindenek előtt egy a delegatiók előtt is megfordult kérdés, mely az állami levéltárakat illeti és mely összefügg a magyar országos levéltárral, mely már határozottan a belügyi költségvetés egyik tételét képezi. Tán méltóztatnak emlékezni a ház t. tagjai, hogy a belügyi költségvetés tavalyi tárgyalásakor felhozatott itt a delegatiók egy akkori határozata, mely az akkori előadó Falk Miksa t. képviselő ur indítványára fogadtatott ott el és mely azt czélozta volna, hogy a Bécsben létező udvari és állami kabineti, hadügyi és kamarai, eddig úgynevezett közös levéltárak egyesittessenek és mint osztrákmagyar közös állami levéltár külön kezeltessenek. Én részemről akkor ez ellen tiltakoztam, mint hogy az 1867. évi XII. törvényczikkben a közös ügyek ez új nemét nem találtam fel, mi pedig még a régieket is teljes erőnkből el szeretnők törülni, (TJgy van ! a szélső baloldalon) nemhogy még újakkal engednők azokat szaporítani. Azon alkalommal határozati javaslatot is nyújtottam be, melyhez elvben hozzájárult a t. ministerelnök ur is, csak azt nem engedte, hogy a t. ház mintegy pressiót gyakoroljon rá és ezért csak ígéretet tett a ház előtt, hogy azon irányban fog hatni, hogy ily közös osztrák-magyar levéltár ne létesüljön, hanem ama négy levéltárban lévő és kizárólag, vagy főképen Magyarországot és melléktartományait illető acták külön választatván, egyesittessenek a magyar királyi országos levéltárral. T. ház! Ezeket előre bocsátva, constatalom, kezemben lévén a mostani delegatiók ezen ügyben hozott határozata, hogy a delegatiók akkor ezen ügyben kiküldött albizottsága a mostani országos bizottságnak referálván, miután ez a szakembereket meghallgatta és azon szakemberek azt mondották, hogy az az udvari, állami, hadügyi, kamarai levéltárakban, kivévén a kabineti levéltárat, a Magyarországot illető acták separatiója, nagy nehézségekbe ütközik, mert az anyag töméntelen és a munka hosszú időt venne igénybe és arra kérték az országos bizottságot, hogy ezen irányban ne határozzon, mert ugy is használhatóvá vannak ama levéltárak téve minden tudományos buvárlatnak stb.; de továbbá a szakbizottság a delegatiót egy nagy összegbe kerülő államépület emelésével ijesztgette, mely szükséges volna, ha tudniillik a Falk-féle indítvány, mely szerintem is kárhotatandó, keresztülvitetnék: a delegatio azután elfogadta azt, hogy ily közös új épület nem emelendő 8 a következő határozatot hozta : „amennyiben a fennemlített négy levéltárban őrzött okmányokra, a monarchia egyik, vagy másik felének — ugy mondják ők — közvetlen igénye nincs, a császári és királyi közös ministerium jelentése tudó másul vétessék". Ez a kifejezés: a monarchia fele, szerintem nem correct, sőt törvénytelen, mert a magyar állam nem fele semmiféle monarchiának (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezt kötelességem megjegyezni, bár a delegatiók határozatait, minthogy magukat azon intézményeket is perhorrescalom, bírálgatni nem akarom. (Selyesles a ssélsó baloldalon.)
