Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-164

164. oi-Hágo* tf!4i Azonban t. ház, a négy levéltárról szóló határozat tulajdonkép csak háromról szólhat, mert különösen a delegatiók előtt forgott előterjesztés kimiftatja azt, hogy kabineti levéltárról másként intézkedett — kicsoda ? egy hatalmasabb és alkot máryosabb factor: a király. A császári és királyi kabineti levéltár iránt ő Felsége ugyanis múlt évi szeptember 12-én kelt legfelsőbb elhatározásával e levéltárnak, mint ilyennek feloszlatását elrendelte oly értelemben, hogy az abban Magyarországot és Erdélyt illető okmányok a magyar királyi országos levéltárba fognak elhelyeztetni. (Éljenzés a szélfő baloldalon.) Én üdvözlöm, hódolattal üdvözlöm alkotmányunk őrét, a magyar királyt ezért az elhatározásáért. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ebben az értelemben szólaltam fel tavaly ebben a t. házban, hogy választassanak ki a magyar korona tartományait illető okmányok és helyeztessenek el az országos levéltárba. íme, ő Felsége a király, mint alkotmányunk igaz őre, teljesíti ezen nemzet egyik, legalább tudományos óhajtását, elrendelvén a kabineti levéltár íeloszlatását, 0 alkotmányosabban járt el a magyar nemzet óhajtásával szemben és sokszori példájaként ezúttal is sokkal jobban respectálta ezen óhajtást, mint a delegatiók és ministerei. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én, mondom, hódolattal eonstatálom ezt a magyar királylyal szemben. (Zaj és egy ellenmondás a szélső baloldalon.) Akár tetszik, akár nem tetszik, én elvtársaim irányában is és más irányában is kifejezem érzelmeimet. (Helyeslés.) Mikor tehát az országos bizottságok panaszkodtak, hogy a többi levéltárakban iszonyú nagy lévén az anyag, majdnem lehetetlenséggel határos sok időbe kerül a separatio és azt mondották, hogy ne rendeltessék el a Magyarországot illető rész külön választása, akkor jó intést ós tanítást kaptak ő Felsége múlt évi szeptember 17-én kelt rendeletében. Mert ő Felsége a király megmutatta, hogy kell eljárni a többi három levéltárra vonatkozólag. Én tehát csak óhajomat fejezem ki az iránt, hogy a belügyminister ur, mint a kinek tárezájához az országos levéltár tartozik, ő Felségének ezen intézkedésében útmutatást látva, igyekezzék oda batni összes befolyásával, hogy az illető három levéltárban lévő és Magyarországot illető okmányok is az országos levéltárba kerüljenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt pedig lehetővé teszi a delegatiónak elastieus határozata, miután a delegatio azt mondta, hogy a mennyiben a monarchia egyik felének azon okmányokhoz igénye nem volna, annyiban maradjon a mostani helyen. De igenis Magyarországnak igényei vannak azon okmányokra. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez volt az egyik ügy, a melyre nézve felszólalni szükségesnek tartottam. Jiuir 28. UU, 'fj A másik ügy szintén olyan, a mely ezen ház előtt már többször megfordult, de mindig újabb és újabb stádiumban merül fel. A belügy minister ur előterjesztést ezen ügyben nem tett még, lehet, hogy nem érett oda a dolog, hogy tegyen, hanem miután a múlt nyáron augusztus hóban az összes hírlapok telve voltak erre vonatkozó közleményekkel, azóta pedig nagy idő telt el, arra kérem, méltóztassék felvilágosítást adni az ügy miben állása ról, tudniillik Magyarország határszéleinek kérdéséről. Erre vonatkozólag most is, évek előtt is folytak tárgyalások az ország h itárainak megóvása érdekében, ugy nyugaton és délen, mint különösen kelet felé. A kérdés igen acuttá vált. A székelyföldi képviselő urak nagyon jól tudhatják, épen a többség soraiban is ül egy képviselő ur — nem tudom, jelen van-e? — a kinek erről tudomása van, a mennyiben az ő tulajdonára is be ör tek Romániából és nyájakat hajtottak el. Ezen betörések, határsértések a szomszéd Románia részéről következetesen insultusok gyanánt ismételtetnek évről évre. Tudom, hogy kiküldött a két ország egy közös bizottságot, a mely meg is kezdte munkálatát, de valahol a Vulkánszorosnál munkálata abban maradt. Hogy befejezte-e munkálatát, azt nem tudom; a belügyminister ur talán szives lesz e tekintetben felvilágosítást adni. Annyi bizo nyos, hogy Románia részéről hazánk iránt határ sértések megújulva és ismételve elkövettettek, magyar egyének darabonczok által erőszakosan elfogattak, nyájak elhajtattak, később, a mint tudom, visszareclamáltattak, de az ügy állását nem ismerem. Minden esetre kifejezem azon óhajomat, hogy a belügyi kormány oly erős legyen, hogy Magyarország határait meg tudja védeni akár ki ellen, annál inkább olyan kis államocska ellen, mint Románia, (Helyeslés a szélső baloldalon) a mely mint egy insultust látszik elkövetni a foly ton megújuló határsértésekkel. Mire való a mi drága katonaságunk? Nem lehetne-e egy pár ezreddel kordont húzni és a ki székelyföldön, a magyar határt átlépve fegyveresen, pásztort fog el, nyájat hajt el, bele kell lőni, ehhez jogunk van. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) Ha ilyen erélyes módon fogjuk visszautasítani a határsértése ket, azok nem fognak többször ismétlődni. En azonban korántsem akarok a t. belügyminister urnak javaslatokat tenni, hanem kérem, hogy nyi latkozzék, miben áll az ügy, be van-e fejezve a határigazítás és általában tett-e intézkedéseket, hogy ily határsértések, villongások, különösen a székelyföldön — a mire nézve, hogy történtek, több képviselőtársam részletes adatokkal szolgálhat — a jövőben ne ismétlődjenek. Végre t. ház, még egy harmadik ügyre vágytam felhívni a t. ház figyelmét. Én a t. ministerelnök urnak, mint belügyministernek különösen a közös hadseregbeli katonasággal való érintkezé-