Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-164

164. trseágoa ülés Jan«ár 20. 1S86. 6<? Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 3. Ju­talmak és segélyek 450 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Össze­sen 29,240 frt. Dologi kiadások összesen 6,840 forint. Elnök: Megszavaztatik, ZsilinszkyMihály jegyző (olvassa).- Együtt 36,080 frt. Nyugdíjak összesen 3,025 frt. Elnök: Megszavaztatik. Lukács László előadó: T. ház! Ezen tárcza dologi kiadásainál az átruházási jog minden évben megadatott a t. minister urnak, mert külön­ben a dotatióval nem volna képes kijönni. Ép azért bátor vagyok a t. bizottság nevében indít­ványozni, hogy a t. ház az átruházási jogot a do­logi kiadások egyes rovatai között ez alkalommal is megadni méltóztassék. Elnök: T. ház! A pénzügyi bizottság javas­lata szerint a horvát-szlavon-dalmát minister ur­nak az átruházási joga dologi kiadások közt meg­adandó. Ez, azt hiszem, megadatik; különben is már a dologi kiadások együtt szavaztattak meg. (Helyeslés.) Következik a belügyministerium költségveté­sének tárgyalása. Zsilinszky Mihály jegyző: Belügyminis­terium központi igazgatás és földtehermentesítési alapigazgatóság. Rendes kiadások: XV. fejezet, 1. ezím. Rendes bevételek: IV. fejezet, 1. czím. Kiadás. Rakovszky István előadó: T. ház ! A bel­ügyministerium költségvetése annak daczára, hogy egyes tételeiben jóformán normális budget jelle­gével bir, mégis ez évben 675,123 frttal nagyobb kiadást tüntet elő, mint a múlt évben, melyből a rendes kiadásokra 649,529 frt esik. Ezen több kiadásnak túlnyomónagy része főleg három tételre esik; tudniillik a színházak dotatiójának emelé­sére, a csendőrség és fővárosi rendőrség fejlesz­tésére. Azt hiszem, nem szükséges hosszasan indo­kolnom e 3 tételnek fontosságát. A mi nevezetesen a színházakat illeti, a pénz­ügyi bizottság nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a culturalis fejlődés egyik leghatékonyabb tényezőjét képezik a színházak. Azon jelentékeny különbség, mely az ősszegben a múlt évihez ké­pest mutatkozik, leginkább onnan ered, hogy a nemzeti színháztól a dalszínház külön választat­ván, a költségek is tetemesen emelkedtek s a dal­színház még csak egy év óta működvén, a múlt évben még a kormányzat nem lehetett tájékozva az iránt, hogy a két különvált színház igényei és költségei mennyire fognak terjedni s csak a ta­pasztalat fogja megmutatni, hogy milyen összeg az, melyen belül ezen fontos közintézetek magas hivatásuknak megfelelőleg mozoghatnak. A pénzügyi bizottság figyelembe vette továbbá azt is, hogy miután a két színház szükségletének oroszlánrészét királyi subventio fedezi, illő és leg­alább is méltányos, hogy az állam a maga részéről is, ha nem is oly nagy mértékben, de minden esetre kellő arányban hozzájáruljon ahhoz, hogy ezen in­tézetek fontos feladatuknak megfelelhessenek. Még kevesebb indokolás szükséges azon lényeges költségemelkedéshez, mely a csendőrség szervezésénél mutatkozik. Ha a rendes kiadások 384,668, a rendkívü­liek pedig 53,130, összesen 437,298 frttal emel­kednek. Az, ki t. képviselőtársaim közül az ország bármely vidékén megfordult, minden esetre tapasz­talhatta és hallhatta azon panaszokat, a melyek a csendőrség elégtelen volta miatt mindenütt emeltetnek. A közönség panaszkodik, hogy a csendőrség ereje nem elegendő és hogy a csend­őrségi legénység nem állandó, a mennyiben azt a parancsnokság gyakran kénytelen változtatni. E két panasz összeíüggésben van, mert a legénység főleg azért nem elegendő, mivel a fá­rasztó munka, mely a csendőrséget terheli, azt eredményezi, hogy az illetők részint nyugdíjazta­tás, részint végkielégítés alapján megválnak a szol­gálattól és újakat nehéz szerezni, mert a csekély javadalmazás és a fárasztó és egészségrontó munka mellett alig akad vállalkozó. Itt tehát azzal a je­lenséggel állunk szemben, hogy az intézménynek vezetői és egyes tényezői is panaszkodnak a le­génység túlterheltsége miatt és a közönség is panaszkodik a csendőrség elégtelensége miatt. E bajnak orvoslásáról gondoskodnia kellett a kor­mánynak s ezért a pénzügyi bizottság azt a ter­vet, hogy a legénység létszáma szaporittassék, az örskerületek kisebbittessenek s igy a szolgálat némileg megkönnyittessék és hogy a zsold fejenkint és naponkint 10 krajczárral emeltes­sék, annál inkább helyesli, mert ha figyelembe méltóztatnak venni, a jelen helyzetet, tarthatatlan­nak fog bizonyulni, hogy egy Örsre 317, egy csendőrre 54 • kilométer terület és 2642 lakos esik; különösen, hogy ha tekintetbe veszszük a csendőrség utasítását és szabályzatát, mely szerint minden járatnál ketten járnak, együtt s minden teendőt párosan kell vógezniök: ugy tulaj donképeu a munka is kétszeressé válik s bátran lehet mítás alapjául venni, hogy egy-egy csendőr teen­dője átlag 108 D kilométerre és 5,200 lakosra terjed. Hasonlókép orvoslást igényelnek azon pana­szok ÍB, a melyek a fővárosi rendőrség elégtelen­sége miatt emeltetnek. A főváros mindnyájunk örömére gyorsan fejlődik; lakosainak száma roha­mosan szaporodik és természetszerűleg ezzel együtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom