Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-164

66 164. országos filé* janaár 20 1SSS. Barla József: T. ház! Hogy a költségelőirányzat ezen tétele, a rendelkezési alap, miként állja ki a morál kritikáját, azt már érintettem az általános vita alkalmával mondott szerény beszédemben ; ezzel tehát nem foglalkozom, csak ismételve eonstatálom, hogy nézetem szerint bármely ország és igy Magyarország képviselőháza intézkedésének is morális alapon kell állani. Felszólalásra bír engem itt csupán az, hogy a t. kormánynak egy lelkes híve azzal akart engem meggyőzni a rendelkezési alap nélkülözhetetlen voltáról, morális létjogosultságáról, hogy azt mondta: annak meg kell lenni minden kormánynál, liogy a jó hangulat itt benn és ott künn fentartható legyen. Hát t. ház, hogy az a jó hangulat, a melyet a rendelkezési alapon kell megvenni, ott künn, vagy itt benn mit ért, azt könnyű elképzelni. En röviden jelzem annak értékét olyformán, hogy ;iz drága, mert. ennek a szegény országnak sok pénzébe kerül. Drága, de ürítsem ér, mert nincs erkölcsi értéke, becse, mert a mint mesterségesen lett megvéve, oly könnyen el is enyészik, a legelső szél ugy elfújja, mintha soha sem létezett volna. Ha jó hangulatot akar a kormány ott künn és itt benn, azt nagyon könnyen, egyszerű utón a rendelkezési alap nélkül, sőt első helyen és egyenesen a rendelkezési alap eltörlésével kezdheti. Méltóztassék a t. kormány jó törvények igazságos, részrehajhitlan alkalmazásával a megelégedettséget fejleszteni, növelni hazánkban az egész nemzet minden rétegében, akkor megjelenik, meg lesz a jó hangulat ide benn. Ez a belső, morális természetű és a rendelkezési alap pénzébe még sem kerülő jó hangulat meg fogja ott künn is a jó hangulatot szerezni jó barátainknál, ellenségeknél pedig, méltóztassék elhinni, pénzért sem lehet a jó hangulatot megvenni. Ennyit akartam csupán röviden elmondani azon jóindulatról, a roelylyel előttem indokolni akarta egy a kormány t. hívei közül e tételnek, a rendelkezési alapnak létjogosultságát. Most röviden még kijelentésével annak, hogy én rendelkezési alapot, a melyet a kormány beszámolás kötelezettsége nélkül elköíthet arra, a mire akarja, tehát elköltheti megvesztegetési czélokra a választásoknál, egyesek adósságai kifizetésére, elköltheti becsületes emberek tönkre tételére és az érdemetlenek felemelésére: (Ugy van! a báloldalon) ily rendelkezési alapot nem e kormánynak, hanem soha. egyetlen kormánynak sem szavazok meg és azért kérem ennek a 200,000 forintnak a törlését. (Helyeslés a baloldalon). Andreánszky Gábor b.: T. ház! Én csak röviden ki akarom jelenteni azt, hogy azon esetben, ha a t. ministerelnök ur szavát adja, (Ohó! a jobboldalon) hogy ez alaptól választási czélokra (Zajos derültség a baloldalon) sem közvetlenül, sem közvetve, például pártközlönyök subventionálása által, egy garast sem adott sem eddig, sem nem fog adni ezentúl: akkor én, a ki a budgetet általánosságban sem fogadtam el, annak ezt az egyik tételet el fogom fogadni. (Derültség a baloldalon.) Elnök: Szólásra többé senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt az előadó urat illeti a szó, de nem kivan szólani. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a rendelkezési alap czímén felvett 200,000 forintot megszavazni, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt megszavazzák.; méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta a rendelkezési alapot. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Nyugdijak összesen 2,287 forint. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 0 császári és apoetoli királyi Felsége személye körüli ministerium. Rendes kiadások: XIII. fejezet és VI. fejezet, 4. czim. Átmeneti kiadások: I. fejezet Rendes bevétel: III. fejezet. Rendes kiadások. Személyi járandóságok. 1. Fizetésekés lakpénzek: 3' ,618 forint. Szalay Imre: T. képviselőház! Midőn ezen rovatnál felszólalok, őszintén bevallom azt, hogy a királyi udvartartás költségénél akartam felszólalni, azonban erről a tárgyalás gyors menete miatt elkéstem; de miután kapcsolatban van az, a mit mondani akartam azon rovatnál, ezzel a rovattal, azért bátor vagyok most szót kérni. (Halljuk! bálfelöl) A függetlenségi párt körülbelül tiz esztendő óta az udvartartás költségeit el nem fogadta és annak, hogy nem fogadta el, a politikai tendentiákon kivül egyrészt egy nagy nemzetgazdászati oka is volt, az tudniillik, hogy azon majdnem 5 milliónyi összeg nem költetett el Magyarországban, hanem legnagyobb részt Bécsben költötték el. Ha összeszámítjuk, hogy mennyire ment ezen költség 10—15 év alatt, indokoltnak fog látszani azon kívánság, hogy a mennyire lehet, ezen összeg itt költessék el. De nézetem szerint a legrosszabb szolgálatokat azok szokták tenni az uralkodóknak, kiket rossz tanácsadók nevén szokott ismerni a világ. Nem akarom azonban elhinni, hogy a király személye körüli t. minister ur ezen cathegoriába tartozik és elhiszem, hogy ő Felségének őszinte felvilágosítással szolgál. Ismerve ő Felségének igazságszeretét, nea is kételkedem az eredményben, ha a minister ur felvilágosítja ő Felségét, hogy ezen összeg legnagyobb része Bécsben és Ausztriában költetik el, tehát nagy része Magyarországból kivitetik. Ha ezt a minister ur megteszi, akkor minden esetre