Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-176
366 176. orsíágttí. al?* február i. 1S86 tanulták az 8 Horatinsokat, az ő Virgiliusokat Ezekben az emberekben volt összhang s magában a társadalom intelligentiajában is volt társadalmi összhang. És a midőn ennek a nemzetnek bekövetkeztek a nehéz napjai és vajúdásai, mikor az a nagy átalakulás folyt, mely végre a szabadságharcához vezetett, hát olvassák önök az akkori idők történetét, az akkori sajtót és azt fogják tapasztalni, hogy ama gúnyolt táblabírák képesek voltak épen elassicus oktatásuknál és lelkületeknél fogva a legmagasztosabb eszméket nem csak felfogni, hanem azokért meg is küzdeni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ámde, t. képviselőház, a mai nemzedék oktatása és az abból folyó resultatum, tudniillik a magyar társadalom állapota, semmi szervest, semmi tervszerűt nem mutat. Az mondatott tegnap: a vallásosságot ápolni, emelni kell. Az iskola tanítja Darwint, a szószék átkozza Darwint. És akármilyen sorozaton vegyük a dolgot, tény az, hogy az egyház a társadalommal, az egyház a eulturaval határozott ellentétbe kezd keveredni. (Ellenmondások jóbbfelől) Ha az egyház meg akarja tartani azt az álláspontot, a melyen ma áll, hogy eathegoriee követeli a társadalomtól, hogy vallásos legyen, hát akkor consequenter követelnie kell, hogy a felviiágosodottságnak, a szabad gondolkodásnak lehetősége vétessék el a társadalomtól, (Élénk mozgás) mert máskülönben ő lesz rászorítva, hogy hypoerisisbe essék. Ha pedig ezt a követelést nem akarja a társadalomhoz intézni, akkor más irányt kell követnie, akkor számot kell vetnie önmagával és azt kell mondania, hogy a hit, a vallás még nem jelenti a tudatlanságot, annak jelentenie kell egyszersmind azt, hogy magába foglalja a haladásnak minden eszközeit és minden tényeit. Hát, t. képviselőház, azok a régi idők, a melyeknek vallásosságára hivatkoznak, arra a vallásosságra, midőn felállottak a nép előtt és azt mondták: szenvedj, viseld a föld terhét, majd a jövőbeli élet kárpótol téged — ezek az idők, í. képviselőház, örökre letűntek. (Mozgás.) Önök egyfelől belebocsátják a népbe a tndást, belebocsátják állapotának felismerését, jogainak felismerését és e jogok határozottan tiltakoznak az ellen, hogy olyan morál predicaltassék, melynek jutalma a túlvilágon van, de mindig olyan clausulaval, hogy: de azért fizesd ezen a világon a párbért és az egyházi adót. (Élénk derültség.) T. képviselőház! A jelenlegi közoktatásügyi minister ur nagy olvasottsággal, széles látkörrel biró ember, elismerem, (Halljuk,!) de van egy cardinalis hiánya. Nem mondom, hogy kevés cardinalisa van, de van egy cardinalis hiánya. (Derültség.) S ez az, hogy akár nyilatkozatai, akár irott és nyomtatott dolgai soha sem tüntetik fel, hogy volna benne érzék a valódi magyar nemzeti genius iránt. Az igen t. minister ur igen hajlandó mindenféle külföldi eszmék importálására, külföldi intézményeknek Magyarországra való meggyökereztetésére, bárcsak kisérletképen is, de azt, hogy ő azzal a felfogással birjon, hogy ha mi nem tudunk a magyar nemzetnek, a magyar nemzeti geniusnak megfelelő Bzellemi életet teremteni, akkor valósággal az egész nemzetet a legkínosabb experimentatióknak vetjük alá és czélt érni nem fogunk, azt nála nem tapasztaltuk, (ügy van/ a baloldalon.) A t. minister ur ugy tesz mint tesznek többi ministertársai és mint tesz az egész úgynevezett szabadelvű irány. Mann für Allesekkel dolgoztatnak. (Derültség) Kiutazni a külföldre és utólagosan megtekinteni a dolgokat és constatalni azt, hogy, mi magyarok mennyire hátra vagyunk! Hát t. képviselőház, minden magyar ember elismeri, hogy nagyon hátra maradtunk, de azt, hogy mi ezt a hátramaradást jóvá tegyük, nem külföldi intézményeknek, külföldi formáknak a nemzetre való rátukmálásával fogjuk elérni, hanem el fogjuk érni akkor, ha először megtaláljak a magyar nemzeti genius sajátságait és tulajdonságait és annak erejére építünk egy öntudatos közoktatási politikát. (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon) T. képviselőház! Öntudatos és egyenletes közoktatási politika! Budapesten central-közoktatási politika van keletkező félben. A tankönyvek monopóliumot képeznek; a nyelv semmi tekintetben nem részesül; maga e törvényhozás szintén systematice megrontója a magyar nyelvnek; alkottatnak nagy stylszeríí intézetek akkor, a mikor e város egyik majdnem már szerves összefüggésben álló részében az elemi iskola a tanítványok nyakára szakad és rommal borítja őket. Mi tapasztaljuk azt, t. képviselőház, hogy még ott is, a hova a minister az ő reformeszméit iparkodik belevinni, hogyan fogadják őt magát! A t. minister ur jelenleg a magyar tudományos akadémia elnöke. (Halljuk! balfelől.) Ezt a culturára nézve valóságos esemény gyanánt fogadta a magyar társadalom. És a t. minister urnak első beszéde az volt: Reformot kell kezdeni! Az academiát reformálni kell! Es a mit ő a reform szamára első lépésnek kitűzött, vájjon mi volt az? Az aeademia vállalkozzék magasabb szellemi productumok előállítására, irja meg a magyar történelmet ! Hát, t. képviselőház, az a jelenlegi közoktatásügyi minister urnak leghívebb photographiája. Mert én mindjárt azt a kérdést intézem hozzá, hogy vájjon melyik nemzet történetét irta meg annak acadcmiája? Hiszen t. képviselőház,
