Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-176
176. országos tlés ez teljes lehetetlenség, hiszen a történelem az nem gyári czikk, melyre nézve aztán kilehet osztani az egyes részeket és azok ugy megszerkesztetnek mint .,Magyarország Írásban és képben" összeállíttatnak és a közönség rendelkezésére bocsáttatnak. De a t. minister nr abból már ki is A ábrándulhatott, mert a t. minister ur elment az akadémiára és mindjárt az első kérdésére szépen le is szavaztatott. Leszavaztatott, vájjon miért? Mert az aeademia hü tükre a mai magyar intelligentni hánykodásának és vetekedéseinek és hű tükre annak, hogy a legtisztább közmívelődési intézetekre is belejátszik az önök politikája. (Ugy van! a szélső haloldalon) T. képviselőház! Vessünk egy pillantást a mi egyetemi oktatásunkra! A speciális részét majd az egyetemi oktatás czíménél fogom el mondani. Vegyük a jogi szakoktatást. (Halljuk!) Általános jelenség most t. ház, hogy a magyar társadalomban határozottan megcsappant a közjogi érzék. Egy Strossinayer püspök, odavetheti a fórumra a legnagyobb közjogi képtelenséget, a társadalom többé nem reagál. Kell jönni valami Pesty Frigyesnek vagy más egyes embernek, a kikinos munkával felrázza az embereket, hogy hiszen ez a magyar közjog ellen valóságos merénylet. Vájjon honnan ez a tünet, szemben azzal a tünettel, melyet a táblabírói idők képviseltek? Onnan van, hogy a táblabírák tudták és értették a Corpus Jurist, a mostani nemzedék pedig, daczára annak, hogy az igen t. minister ur az összes classicus nyelveket a gymnasiumba behozta, nem értik többé a Corpns Jurist, mely a közjognak valóságos forrása és hogy az önök egyetemi oktatásában nincsen semmi rendszer, consequentia és ha egyetemi tanárok irodalmi működését valaki összeszedi ugy, a mint én össze szedtem és keresi azután a nyomokat a magyar társadalom szellemében: épen ott nem fog ráakadni. Mert ma, t. ház, én el tudok képzelni belső titkos tanácsosokat és egyetemi tanárokat, a mint a mintapinczében a, borokat dressirozzák (Derültség) és a mint adósok maradnak egy tankönyvvel, a melyre oly nagy szükség van, a mely e nemzetet a politikára tanítsa meg. Emeltetnek most t. képviselőház Budapesten fényes intézetek, azt kérdem a t. minister úrtól, tapasztalta-e valaha a magyar szakirodalomban még csak a nyomát is egy magyar physiologiai kézikönyvnek? Vagy tapasztalta-e a magyar szakirodalomban az összehasonlító boncztannak, egyik legszebb disciplinának, csak nyomát is? Ez teljességgel nem létezik. febr«ár 5. ISSfi. 3^7 És mindezek a p dolgok t. ház, azt mutatják, hogy itt nem egy öntudatos, szerves közoktatási törekvés és fejlesztés előtt állunk, hanem tapasztalnunk kell egy tájékozatlan experimentatiót, melyet a magyar nemzet jövőjére nézve én üdvösnek egyáltalán el nem fogadhatok. A t. minister ur megalkuvó ember, a ki mindig az egyes esetet veszi, a mely előtte áll s ekként formulázza a kérdést: hogyan lehet ezt elcsinálni, hogy ebből nekem valami kellemetlenségeim ne legyenek ? Ha személyi kérdés áll előtte, akkor ő nem latolja azt a személyt a maga értéke szerint és a szerint a fontos állás szerint, melyen alkalmazni akarja; hanem azt mondja: ez az ember lármáz, ez az ember a sajtóba is irogat, jó lesz őt alkalmazni és majd elhallgat. De a t. minister ur nem gondolja meg azt a resensust, melyet ez egyáltalán a társadalomban, különösen pedig az illető körökben okozni szokott. Mert hát, t. képviselőház, történhetnek Francziaországhan, történhetnek Németországban bizonyos rossz dolgok, azok visszahatása ott soha sem lesz akkora, mint hasonló esetben nálunk. Mert hisz nálunk még lehetséges az, hogy például egy szépirodalmi napilap existalhat és a magyar társadalom egyáltalán érdeklődik az iránt is, hogy a dombszögí casino majálisán kik voltak jelen és mily ruhákat viseltek. (Derültség.) Egyáltalában mi oly kicsinyek vagyunk, hogy megérezzük a legkisebb lökést; és ha ez rossz volt, visszahatásukat egész körökre, még pedig közvetlenül. Én, í. képviselőház, nem akarok csak igy rámutatásokkd beszélni, hanem engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy két élő typust állítsak a t. képviselőház elé. (Halljuk! Halljuk!) Demonstrálni akarom vele a ,.Mann für Alles''-t, másodszor pedig az igen t. minister ur eljárását, valahányszor bizonyos személyes dolgok fordidnak elő. Tudok egy esetet, a t. minister ur maga is tudni fogja, hogy egy középtanodai cathedrára aspiráló fiatal ember háromszor megbukott, tehát harmadszor véglegesen, még pedig épen abból a tanszakból, melyet ő speciális tanszaknak vett fel, tudniillik a chemiából. A harmadik vizsga alkalmával nem tudta a sósav formuláját. Ha ugy veszszük a dolgot, a mint a törvény követeli, ez ifjú embernek azt kellett volna mondani: keress magadnak más pályát, mert tanári pályára alkalmas nem vagy. Én, t. képviselőház, alig hittem szememnek, mikor ugyanezt a bukott fiatal embert, a ki különben a journalistikával kapcsolatban állt és végig házalta a főváros minden lapját, egyszerre feltűnni láttam a berlini embertani congressuson,
