Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-176

176. országos ülés február S. 1886. 365 dőn a democratia elve e házban fel volt vetve, a tiszta democratia elve, mely épen ott találja meg criterinmot, midőn arról van szó, vájjon tisztán a nemzet választottai vegyenek-e részt a felsőházban, vagy pedig az aristoeratia is születési jogánál fogva: sajnálattal constatalom, hogy akkor is bekövetkezett az, hogy az én igen t. képviselőtársam az opportunismust ismerte el, a mennyiben ő az öröklött törvényhozási jogot elismerte és azt csak választass;;! akarta kiegészíteni. Én, t. ház, ezt a kritikát nem gyakorlom rossz indulatból, sem kárörvendve. Ez nem képes bennem azon tiszteletet csorbítani, sem alábbszállítani, melylyel én az igen t. képviselő nr iránt mindig viseltettem. Hanem ha én egy elvi álláspontot elíoglalok bármely téren, azt hirdetem és nincs rá eset, hogy akár concret alakban legyen felvetve a képviselőházban, akár ki legyen vetve az utczára, hogy én abból valamit lealkudjam és föl ne álljak akár a torlaszok tetejére, hogy véremmel is megpecsételjem. {Helyeslés a szélső baloldalon. Derültség a jobboldalon.) Most áttérek beszédem tulaj donkép eni részére tempóra mutantur! Igaz, a, t. közoktatásügyi minister ur egy bizonyos időben a sajtó és a társadalom részéről is a legvehemensebb támadások- j nak volt kitéve és a t. minister urnak sikerült az, > hogy e vehementiát mérsékelni birta. E mérséklet oka az, hogy a magyar társadalom egyik része azt mondja, a jelenlegi közoktatásügyi minister az egyetlen, a ki nagyobb mozgékonyságot fejt ki, a ki megy jön folyton, felveteget eszméket. És ezt el kell ismerni, sőt el kell ismerni azt is, hogy ő a tudománynak szép palotákat emeltet s hogy annak fényt iparkodik kölcsönözni. Ámde, t. ház, épen az, hogy felszínes munkálkodásának ily szerű megbecsülése eltereli a társadalmat ezen kritika gyakorlásától, melynek szünetelni nem szabad, ez a mi beteg társadalmunk egyik komoly jelensége. A t. minister ur ezzel a tevékenységével megtámadja sokszor a legsarkalatosabb, a legszentebb elveket. 0 hol a korinthusiakhoz, hol ephesusiakhoz, vagy bocsánatot, a soproniakhoz és pozsonyiakhoz (Derültség) intézget leveleket, egészen az apostolokra játsza magát, a mint már Ugron t. képviselőtársam megjegyezte. Azt mondja, hogy a forradalmi tanokat ki akarja irtani. Hát t ház, én figyelemmel kisérem a t. minister ur egész tevékenységét, tőlem telhetőleg és tapasztalom azt, hogy az opportunitási iskolához szegődött, a franczia opportunitási iskolához is, azokhoz a félénk emberekhez, a kik a forradalomban nem látnak mást, csak vérpadot, akikaforradalombannem látnak mást, csak a gyilkosságot és borzasztóságot, a kik épen félelmükben nem látják a tulaj donkép eni elvet és azon szentséget, melyet kölcsönöz neki nem az egyházi malaszt, hanem az emberiség elévülhetetlen jogaira való tekintet. Ennem akarok azon forradalmakra utalni, a melyeket Ugron Gábor t. képviselőtársam itt elősorolt, hanem én rá mutatok azon nagy forradalomra, a mely szintén iszonyú véráldozatokba került, egyenesen a krisztusi forradalomra. Ha a minister ur a forradalmat borzasztóságáért elítéli, akkor a minister ur voltaképen a Kaifas tanácsában ült volna, (Derültség) mert hiszen Kaifas ítélte el a nazarethi bölcset látva, hogy tana véreugzést fog okozni. Ha elindul egy terminus technicuson és azt mondja, a forradalmat kell gyökeréből kiforgatni, ez a t. minister urnak még csak saját hatáskörében sem fog^sikenihn, nem hogy a magyarnemzet körében. En a forradalom jogosultságát mind énképen elfogadom, azt hirdetem, mert az emberiség elnyomott részének soha sincs máskép módja, hogy a ránehezülő igazságtalan elnyomástól r felszabaduljon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha ezt el akarjuk kerülni, akkor Magyarországra nézve megmondhatom a t. minister urnak, hogy változtassa meg saját közoktatási rendszerét. Mi most Magyarország közoktatási rendszere ? A t. minister ur maga mondta nyilvánosan, hogy Magyarország tanítói és tanári kara rossz, ő emlegetett egy febris gymnasialis stupidát. Én ezzel szemben constatalom a febris ministerialis nervosa quotidianát. (Derültség) Hogy vájjon miféle tüneteket mutat, megmondom: A legalsóbb népoktatástól a legfelsőbb oktatásig a magyar közoktatásban rendszer nincs. A t. minister ur 13 éven át egy protectionalis rendszer útján betölti a tanári cathedrat, ez a febris gymnasialis stupidának forrása és az ifjú, ki az iskolát látogatja, nem oktatás és nevelésben részesül, hanem experimentáló emberek számára experimentumul van odadobva. A t. minister ur ma is eonstatalí centrifugális hajlamokat az országban. Ezen centrifugális hajlam olyan társadalom közepette, mint a, magyar, mindig bizonyos okokra vezethető vissza, a melyek elviek és nevelésiek. Ma gúnynyal szokás szólani a régi táblabírói időről. Hát mik voltak a?on régi táblabírók. Hát azt mondják, hogy azok zsíros magyar emberek voltak, a kik egyáltalában culturaiis tekintetben nem érték el a mai színvonalat. De én constatalom ezzel szemben, hogy ezek a régi táblabirák egy rendszeres oktatás, rendszeres nevelés eredményei voltak; ők megkapták azt a tudást, melyre nekik az élet számára akkor szükségük volt és azon felül kaptak oly nevelést, a mely belőlük az akkori korra nézve valóságos intelligens embereket formált. Ok meg-