Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-163

163. ora&gtt ülés január 19. 1886. Sí A mi pedig t. barátainkat itt a szomszédban illeti, én nem érzem magamat hivatva az ő védelmükre kelni. Tudom, nem szorulnak reá, majd megtalálják Ők a módját, hogy megvédelmezzék magukat. De annyit mégis kénytelen vagyok megjegyezni, hogy mielőtt a t. előadó ur oly szót kimond, fontolja meg legalább, hogy megközelíti-e a valót. Azt mondja a t. előadó ur, hogy a mérsékelt ellenzék képviseli Tantalust. Hiszen kérem, mindnyáj fn tudjuk, hogy ha nem is mind, ele a legkiválóbb része annak a pártnak hosszú éveken át ott volt annál a forrásnál; ha akartak volna abból meríteni, meríthettek volna .annyit, a mennyit tetszik. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Horánszky Nándor: Volt önérzet! Helfy Ignácz : De volt önérzetük, volt bennük meggyőződés, mert akkor mikor meggyőződtek róla, hogy ez a forrás nem üdvös az országra nézve, abból ők meríteni nem akartak (Ugy van! a szélső baloldalon) és ezért csak dicséretet érdemelnek, nem gáncsot, (ügy van! a szélső baloldalon.) A t. előadó ur ugy látszik, egyáltalán nem sokat törődik az igazsággal; ő beéri azzal, hogy hatást csinál és beismerem, hogy ezt elérte; beéri azzal, hogy megtapsol tatja magát a pártja által; ha az igazság szenved is alatta, azzal ő mitsem gondol. így például, hogy csak egy csekélységet említsek, azt monda, a deficitről szólva, hogy én szemrehányást teszek neki azért, hogy különböző módon állította fel a deficitet, pedig én magam is ezt tettem: beszédemben 42 milliónak mondtam, a határozati javaslatban pedig 32 milliónak. Bocsánatot kérek, ez nem áll. Vogy nem olvasta a t. előadó ur a határozati javaslatot, vagy nem értette. Én a határozati javaslat bevezetésében azt mondom, hogy a mérleget a t, előadó ur a pénzügyi bizottság jelentésében lezárja 13.800,000 frthiánynyal, tovább a szövegben pedig maga a pénzügyi bizottság 32 millió forintban állapítja azt meg. Tehát nem én mondom, hanem idéztem az előadó urat, mint a pénzügyi bizottság jelentésének szerkesztőjét. A t. előadó ur felénk fordulva ismételte, hogy a közösügyi költségek nem szaporodtak oly nagy mértékben, mint a mily mértékben szaporodtak az ország többi kiadásai és hozzátette, hogy ezt azért hozta fel, hogy bebizonyítsa, mennyire nincs igazunk nekünk e padokon, a kik azt állítjuk, hogy a közösügyi költség az, mely lehetetlenné teszi Magyarország pénzügyeinek rendezését. Itt is tévedni méltóztatik. Mi nem mondtuk soha sem azt, hogy a közösügyi költség magában azon főok, a mely lehetetlenné teszi a pénzügyek rendezését, hanem igenis mondtuk és mondjuk, hogy maguk a közös ügyek teszik lehetetlenné a pénzügyek rendezését, (ügy van! a szélső baloldalon) tudniillik mindaz a sok láncz, a melyeket a közös ügyek a nemzetre raknak. Elfelejtette a t. előadó ur, hogy a midőn mi ezen ügyekről szólunk, gondolunk az önálló vámterületre, a melyre nézve ő sem fogja tagadni, hogy igen jövedelmező forrást nyitna ugy az ország, mint a kincstár számára; gondolunk a hadseregre, melyre nézve kétséget nem szenved, hogy egy önálló, tisztán honvédelmi szempontból berendezett nemzeti hadsereg sokkal kevesebbe kerül, mint a jelenlegi és ha nem is kerülne kevesebbe pénzügyileg, akkor is meglátszanék egy nagy eredmény az által, hogy ezen hadsereg felszereléséről az ország gondoskodnék; és elfelejti a t. előadó ur, hogy a közös ügyek egyik következménye — mert hiszen önök a gazdasági kiegyezésbői is közös ügyet csinálnak, a mennyiben állandósítani akarják — hogy Magyarország nem képes a maga adórendszerét reformálni még az egyenes adókat illetőleg sem, a melyekre nézve látszólag szabad kézzel biruuk. De hogy egyenes adóinkat reformáljuk, szükséges, hogy a fogyasztási adókra nézve föltétlenül rendelkezzünk, mert csak igy lehet egyik és másik közt a helyes arányt helyreállítani, [ügy van! a szélső baloldalon) Ezeket értjük, midőn azt mondjuk, hogy a közös ügyek lehetetlenné teszik az ország pénzügyeinek rendezését. Azt mondja t. előadó ur, hogy nagyon sajnálja, hogy a parlamenti szokás nem engedi meg az ellenzékhez interpellatiót intézni, mert akkor o az ellenzékhez intézné azon kérdést, hogy mi a mi pénzügyi politikánk. A t. előadó ur a baloldalra mutat, hogy a másik ellenzéket értette. Ezen örvendek, mert az által beismerni látszik, hogy nekünk igenis van pénzügyi programmunk is. (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) A mi a másik ellenzéket illeti, elismerem, hogy miután a kormány tiz év óta keres pénzügyi programmot és nem talál, nagy köszöuettel venné, ha akadna ellenzék, mely neki azzal szolgálna. (Derültség a szélső baloldalon.) De én példát nem tudok, hogy a kormány az ellenzékhez fordult volna, hogy tőle programmot kölcsönözzön. (Derültség és helyeslés a szélső Baloldalon.) Enyedy Lukács t. barátom azon igen helyes megjegyzésére, hogy önök az összes törlesztési adósságokat átváltoztatták örökké tartó adósságokká — a minek, ha egyik oldalról kétségtelenül van előnye, másfelől nem lehet tagadni, hogy igen megfontolandó, vájjon lehet-e ezt folytatni, hogy az utókorr. igy megterheljük — mondón, ezen helyes megjegyzésre t. barátom rögtön megtalálta a választ, azt mondván, hiszen mi is törlesztünk, ott vana6°/°-os arany rente, ezt convertáltuk4o/o-osra. Azt mondja, hogy ez is törlesztés, ez is egy darab pénzügyi politika. No, ha ennél jobbjpénzügyi politikát nem tud felsorolni, akkor csakugyan nagyon gyengén állanak e tekintetben. Hiszen ne méltóztassék felejteni, hogy ezzel a darabka pénzügyi politikával, ezzel az úgynevezett törlesztéssel