Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-163
32 163. országos ülés január 19. 1888. szemben áll a 145 millió frt, a melylyel szaporították az államdósságot, (ügy van! ügy van! bal felöl.) A t. pénzügyminister ur tegnapi beszédére igen kevés megjegyezni valóm van. Készséggel beismerem, hogy ő, habár bátorítva lett a t. ministerelnök ur által, [Halljuk! balfelöl) nem követte az ő irányadását, hanem megtartotta előadásában azon tárgyilagos hangot, a mely illő egy rainisteihez is, a tárgyhoz is, a melyről szólott. Nem fogok belebocsátkozni azpn újabb számcsoportosításokba, a melyekkel tegnap élt, először, mert azt hiszem, hogy ezek utóvégre semmi gyakorlati eredményre nem vezetnek. Itt nem az a kérdés, hogy milyen átlag resultál, hogy ha igy vagy amúgy csoportosítjuk a számokat, (ügy van! balfelől) ha ezzel vagy azzal az évvel hasonlítjuk össze a költségvetést; a kérdés az, hogy az a kormány, a mely magára vállalta Magyarország államháztartása egyensúlyának helyreállítását, {ügy van! balfelől) mennyire érte el. mennyire közelítette meg a kitűzött eredményt, erre nézve pedig a t. minister ur tegnap sem mondott egy árva szót sem, nem is mondhatott. (Élénk helyeslés bal felöl) A tény az, hogy a deficit alig változott az naptól fogva, hogy a jelenlegi pénzügyminister ur kezeli a pénzügyeket. Csak ezt az időt veszem figyelembe, miután látom, hogy ő ragaszkodik hozzá, hogy ne az egész tiz évről, hanem csak azon időtől fogva, a mióta ő kezeli a pénzügyi tárczát, tegyük az összehasonlítást. Azonban most nem teszek összehasonlítást, hanem csak tényeket fogok idézni. 1879-ben a deficit volt 38 millió, 1880-ban 41 millió. 188í-ben 48 millió, 1882-ben 4 6 millió, 1883-ban 39 millió, 1884 ben 41 millió, tehát mindig a negyven körül egy millióval lejebb vagy három, négy, öt millióval feljebb, de mindig ott, azon alapon áll ma, a hol állott évekkel ezelőtt, (ügy van! balfelől) ezt pedig semmiféle számcöoportosítással eltagadni nem lehet, valamint nem lehet tagadni azt, hogy a t, kormány régiméje alatt, az egész tiz év alatt 33 millió forinttal emelkedett az adó különböző czímeken, (ügy van! balfelöl) valamint nem lehet tagadni azt sem, hogy körülbelől 32 millió írttal évenként fizetünk többet kamat czímén a felszaporodott adósságok után. (ügy van ! balfelől.) Ezen tényekkel szemben semmi számcsoportosítás nem használ. Egyébiránt én a hiányra nézve kész vagyok a t. minister úrral békét kötni egy feltétel alatt. (Halljuk! Hall juh!) Azon feltétel alatt, méltóztassék itt kijelenteni, azt sem kívánom, hogy jegyzőkönyvbe vétessék fel, bizom lovagias szavában, (Halljuk!) méltóztassék kijelenteni, hogy ha az 1S86 iki zárszámadás 42 millió hiányt fogna kimutatni, hogy akkor beadja lemondását és vele együtt az egész cabinet (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Beszéde végén a t. minister ur védekezett azon vád ellen, hogy nincsen pénzügyi politikája és elmondotta, hogy de bizony van.O nem helyesli azt, hogy évtizedekre legyen megállapítva a pénzügyi programm, de máskülönben van. Hogy egy pénzügyminister évtizedekre állítson fel pénzügyi programmot, az sehol egy országban sincs. Mert nem minden országban számítanak ám a ministerek 10 éves jubileumra (ügy van! balfelöl) s nem is az a ezéljuk. Czéljuk az, hogy az ország ügyeit rendezzék. Tehát a minister ur azt mondja, hogy de bizony van pénzügyi politikája. És miből áll ez? (Halljuk! balfelől.) Azt mondja, hogy meg van állapítva a kiindulásipont és a végezel. Ez szerinte elegendő programm. Már pedig a kiindulási pont az, hogy tekintetbe veszszük az ország helyzetét, kötelességeit és erejét, másfelől ismét a végczélt, a mely abból áll, hogy rendezzük a pénzügyeket, hogy az egyensúlyt helyreállítsuk a kiadások és bevételek közt. Megvallom, ennél kényelmesebben senki magának programmot be nem rendezhet. Mert ez oly programm, a mely szolgálhat ép ugy Magyarország, mint Japán, China vagy a világ bármely országának. De egy programmpontot mégis modott a t. pénzügyminister ur, azt, hogy fokozatosan csökkenteni fogja a beruházásokat. Engedelmet kérek, ez is oly progrannnpont, melyről egyfelől tudhatni, hogy nem lesz képes beváltani, másfelől pedig, ha képes lesz beváltani, ezért a nemzet valami nagy hálával nem tartozhatik . Nem lesz képes beváltani azon egyszerű oknál fogva, mert hisz hol van csak az a kis magánbirtok is, a melynek tulajdonosa kimondhatná azt, hogy egy-két éven át semmi beruházást nem fog tenni. Ez merő lehetetlenség: beruházás nélkül államot vezetni nem lehet. De ha csakugyan ez programmja, akkor azt kérdem: azért hozott a nemzet ily óriási áldozatokat, hogy azután néhány rövid év múlva, akkor, mikor a fejlődésnek alig vagyunk kezdetén, az tűzessék ki programmul, hogy most be fogjuk szüntetni a beruházásokat? Hát egy kormánynak feladata csak az, hogy a folyó ügyeket vezesse, hogy igyekezzék valahogy fentartani az egyensúlyt egyik napról a másikra a bevételek és kiadások között? avagy nem-e az, hogy előkészítse a talajt a nemzet számára, hogy anyagi és szellemi erejét kifejthesse. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Hisz az önök pénzügyi politikájának egyik átka ép az, hogy meddő költségekre fordítanak annyi pénzt és nem marad annyi, a mennyi niul hatatlanul szükséges volna e nemzetnek beruházásokra. (Ugy van! balfelöl.) Panaszt sohasem hallottvolna a nemzetajkairól, hogyha arról győződött volna meg, vagy ha csak az ellenzék meggyőződött volna, hogy azon sok millió, a melyeket a budget felemésztett, valóban gyümölcsöző beruházásokra
