Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-163
30 16 3. országoí ülés január 18. 1886. megvitatásánál, mely az országnak összes életét, az egész kormányzatot magában foglalja, hogy ilyen tárgynál, melynél minden parlamentben a legnagyobb, legkimerítőbb viták szoktak lenni, teljes három napig kizárólag az ellenzéki padokról tartassanak beszédek, a nélkül, hogy a kormánypárt részéről akadt volna egyetlen egy ember ÍK, a ki akár egyik, akár másik irányban a kérdéshez hozzá szólott volna. És a közönynek ilyen fokát nem tapasztaltam eddig soha. Igaz, nagyon jól emlékezem rá, ha egyébből nem, a t. ministerelnök ur hajdani beszédeiből emlékezem, hogy voltak egyes esetek, midőn a Deákpárt hagyta beszélni az ellenzéket az egyes kérdésekben, a nélkül, hogy felelt volna, de a költségvetés tárgyalása alkalmával ez soha sem történt meg és a hányszor a Deák-párt hallgatott, ugyanannyiszor a ministerelnök ur, akkor mint pártvezér volt az első, a ki ékesszólási menyköveit szórta feléje. Ez az egyik tünet, melyet elhallgatni nem tudok. A másik az, az a hang, melyet ez alkalommal legelőször az ellenzékkel szemben használni hallottunk. Első volt maga a t. ministerelnök ur, a ki mint rendesen, ezúttal is kiadta a jelszót és felszólalását a minapában azzal kezdte, hogy sajnálatát fejezte ki a felett, miszerint a pénziigyminister urnak nem lesz alkalma a maga tehetségeit ragyogtatni, mert azon dolgoknak leküzdésére, melyeket az ellenzék felhozott, nem kell valami nagy erőlködés, az nem ütközik semmi nehézségbe. Igen természetes, hogy a kormányelnök kiadván a jelszót, azt híven követtea tegnapi napon a t. előadó ur is. Én, t. ház, a parlamentben elfogadok bizonyos körülmények közt minden hangot, minden modort, a gúnyt, az élczet is, de mindkettőnél megkövetelem először, hogy a megtámadott fél ezt megérdemelje, másodszor, a ki e hangot használja, birjon tényleg azon tudattal, hogy mellette az igazság szól. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De vájjon, ilyen volt- e a jelenlegi eset, t. ház? Kérdem mindenek előtt megérdemelt-e ily hangot az ellenzék? Vájjon, ha őszintén akar felelni maga a t. előadó ur, de az egész kormánypárt, nem kénytelen-e bevallani, hogy olyan beszédek, mint a minők ez alkalommal ép az ellenzék padjairól hangzottak, olyan beszédek — hogy csak néhányat említsek mint a lloránszky Nándoré, Beöthy Ákosé, Hermán Ottóé, Enyedy Lukácsé, Grünwald Béláé, Gaál Jenőé, nem olyanok voltak-e, melyek díszére válnának a világ bármely parlamentjének és szabad-e az ilyen beszédekkel szemben oly hangot használni, mint minőt tegnap a t. előadó ur használt? (Ugy van! a szélső baloldalon.) De mondom, még ezt is megbocsátanám, ha tudnám, ha hihetném, hogy 8 maga hiszi, hogy az igazság mellette van. Hegedűs Sándor: Az* megkövetelem magamnak ! Helfy Ignácz: A t. előadó ur azt mondja, hogy azt megköveteli. Bocsánatot kérek, igen rossz emlékező tehetsége van, ha egyik napról a másikra sem emlékszik. Ezúttíd nem követelheti meg, mert nem felejtheti el, hogy tegnapi beszédjét akként fejezte be, hogy ajánlja, a költségvetést elfogadásra, habár nem jó, de a helyzetnek megfelel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Már t. ház, midőn az előadó maga az előadói székből kénytelen bevallani, hogy a költségvetés nem jó, akkor nincs joga ilyen támadást intézni az ellenzék ellen, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) a mely számokkal bizonyította be, a mit ő csak egy általános phrasisba foglal. A ki igy végzi beszédét, hogy „ajánlom a költségvetést elfogadásra, habár nem jó, de mert a helyzetnek megfelelő", annak nem szabad azzal kezdenie,hogy keressen egy hóekét, melylyel útjából mindazt elhárítja, a mi oda nem tartozik. Eszembe jut itt, a mit régen olvastam. A stoicus iskolának egy nagy mestere ezt a tant adta egyik tanítványának, midőn azt az életbe kibocsátotta: a Eiam, mindenek felett légy bátor, mindig és mindenben bátor; ha érzed, hogy ügyed gyenge, légy merész; ha ügyed egészen rossz, légy vakmerő." (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Ezt a tant követte a t. előadó ur, követi a ministerelnök ur. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mondom, én elfogadom a parlamentaris vitában a gúnyt is, a maró élczet is, feltéve mindig, hogy alapja igaz. A t. előadó ur nagy tehetséggel — azt beismerem, valamint beismerem azt is, hogy egész beszédében igen sok ügyességet és jártasságot tanúsított, eharacterisalva a két ellenzéket ésamythologiához folyamodva, azt mondta, hogy mi sysiphusi munkát végzünk, a másik ellenzék pedig emlékezteti öt Tantalus kínjaira. Hogy a függetlenségi és a 48-as párt sysiphusi munkát végez, azt én nem tagadom. Eddig olyant végez, de ez még nem a legnagyobb baj, mert jöhetnek utánunk, kik ugyanezt a munkát nagy sikerrel fogják végezni; (Ugy tan! a szélső baloldalon) sőt én nem mondtam le a reményről, hogy még fog jönni oly fordulat, midőn bebizonyul, hogy mi sem végeztünk sysiphusi munkát. Hanem, ha ugy is van, ha véletlenül bizonyos időben egyesek sysiphusi munkát végeznek, abból a nemzetre kár nem hárul. Az a baj, hogy a nemzet végez sysiphusi munkát, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) hogy évről évre legördíti magáról azt az óriási terhet, melyet az önök kormányzata a nyakára hárít és midőn azt hiszi, hogy már legördítette egészen, akkor újból kell a munkát kezdenie. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.)
