Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-175
175. orszásros üli az anyakönyvek vezetése körül felmerülő visszaélések és zavarok meg nem szüntethetők s általában a jogegyenlőség, mely mai társadalmunk alapját kell, hogy képezze, meg nem valósítható. Hiában hivatkozom az egész müveit világ alkotmányaira, a melyeknek mindegyike a vallásszabadságot az alaptörvények közé sorozza. Hiában tárom fel az ősök nemes példáját, kik századokon keresztül harczoltak a vallásszabadságért, mig azt utoljára maguk számára biztosították. Érveim, intéseim, kéréseim a pusztában hangzanak el, a lábrakapott reactio sziklafaláról visszapattanak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső halóidalon.) Nagy utat tettünk uraim hátrafelé 1869. de különösen 1875 óta, igen nagyot. Mig az anyagi fejlődés és a szellemi munkásság számos terén tagadhatatlan a haladás, addig a szabadság, a jogegyenlőség és különösen a politikai erkölcsök mezején haladás helyett visszaesést tapasztalunk. (ügy van! hal- és a szélső haloldalon.) Hát még ha az 1848-iki állapottal hasonlítjuk össze a mai időt. Hogy mennyire sűlyedtünk a vallásszabadság és polgári házasság dolgában, azt az imént előadtam. 1870-ben a kormány indítványáras a király meghívására a katholikus congressus összeülvén, alapszabálytervezetet dolgozott ki, a mely az egyház világi ügyeire, az egyház világi tagjainak is befolyást biztosít. Ma kormány és főpapok hallani sem akarnak az autonómiáról. (Ügy van! a szélső haloldalon.) Az alapok és alapítványok megvizsgálására már másfél évtized előtt kiküldött bizottság jelentése aluszsza a boldogok álmát a főpapok és a minister urak nem csekély örömére. (Igaz! TJgy van! a szäsö haloldalon.) Már az 1791: XXVI. törvényczikk felmentette a protestánsokat a katholikus papoknak fizetendő párbér alól. A t. minister ur ezzel ellenkező rendeletében azt követelte, hogy ha katholikus féltől más vallású ember, tehát protestáns is vesz földet, ez a:.párbért fizetni tartozik. Ujabban, mint olvastuk, a kérdést, mint vitást a királyi Curiához utasította a ministerium; holott nézetem szerint azon jogot, melyet vitás kérdések eldöntésénél a ministeriumra ruházott a törvény, a ministeriumnak nem volt joga másnak delegálni. Ha nem tartotta eléggé világosnak a törvényt, akkor nem a bírósághoz, a mely a törvény magyarázásának jogával nem bír, hanem a törvényhozáshoz kellett volna fordulnia. {Igaz! ügy van! a szélső haloldalon.) A 70-es évek elején a reformált egyháznak mind a négy kerülete a polgári házasság mellett nyilatkozott. Legközelebb, mint értesültem, ez egyháznak képviselete ellenkező óhajtást fejezett ki. Mindez uraim, clericalis reactiót jelent, melyet | KÉPVH. NAPLÓ 1884-87. VIII. KÖTET. 337 a döntő körök magatartása idézett elő. (Ugy van! a baloldalon.) 1848-ban mint egy varázsütésre eltűntek a társadalomból, a közéletből a czímek. A hivatal szerinti megszólítás s a „polgár" név kiszorította a czímzéseket, sőt a lapok még azután érek múlva is csak volt nemességről beszéltek. Ma a czímkórság nemcsak a felső, hanem a középosztályokat is megragadta, A praedicatumok előtűnnek, a rendjelhaj hászat napirenden van és mi több, a szabadelvűpárt feje, a ministerelnök, a minap egy rendeletet bocsátott ki, mely szerint a már 200 éve eltemetett „liber regius"-t felásatni és folytattatni kívánja, A főrendiház rendezésénél pedig a kevésbé vagyonos mágnásokat kiszorították, hogy csak a gazdag urak gyakorolhassanak törvényhozási hatalmat. Mindez aristocraticus reactióra vall, melyet felülről támogatnak. (Élénk helyeslés a haloldalon) Az 1848-iki törvényhozás meglehetős tágas alapon szervezte a választói jogot. Az 1874-iki pedig a polgároknak mondhatni százezreit megfosztotta választó-képességüktől. Az 1848-iki törvényhozás meghagyta a nemzetnek ős alkotmányos jogát, mely szerint képviselőit minden harmadik évben választhatta, illetőleg utasításokkal láthatta el. A jelen ülésszak alatt hozott törvény a nemzetnek ezen jogát öt évre szállította le. Az 1848-iki törvényhozás a megyéket az alkotmány bástyáinak nevezvén, azokat épségben fentartani kívánta. Ma erejükben megtörve a központi hatalom eszközeivé készülnek átváltozni. (Igás! halfelöl.) Az 1869iki törvény a birói függetlenséget, mely a polgárok jogainak legerősb támasza, fentartatni, biztosítani akarta 5 a ministereluök ur, mint belügyminister által előterjesztett legújabb törvényjavaslat ezen biztosítéktól is meg akarja fosztani az igazságszolgáltatást, (ügy van! a haloldalon.) Ez absolutisticus reactióra mutat, mely a kormány kebelében találja fészkét. (Ugy van! Igás! balról.) Szerencse, igazi szerencse, hogy a jobbágyok már 1848-ban felszabadittattak, hogy a törvényhozás a szavazatjogot ő rájuk is, egész a negyedtelkesekig kiterjesztette, hogy a censura eltörültetvén, a sajtószabadság esküdtszékekkel együtt behozatott; szerencse, hogy 1868-ban legalább a keresztény bevett vallások viszonosságáról törvény alkottatott^ és hogy a 70-es évek elején a testi büntetések törvény által eltörültettek, különben ma alighanem épen oly hiában indítványoznék mindezen szükséges reformokat, mint akár a vallás szabadságot és polgári házasságot, akár a közigazgatási bíróságot, akár a titkos szavazást, akár pedig a Curia bíráskodását vitás választási ügyekben. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső haloldalon.) E mellett az erkölcsök, különösen a politikai 43 február 4. ÍS86.
