Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-175

338 175. orszftgos ülés február 4. 1881. téren, ijesztő módon romlanak, veszélyeztetve magát az alapot, melyen alkotmányunk szabadságunk, s nemzetiségünk nyugszik. {Igás! Ugyvan! a szélső baloldalon.) T. ház! Nem szoktam létező bajokért olyanokat vádolni, a kiknek azok előidézésében nincsen részük, de hogy a reactiónak általam elsorolt jelenségei főleg a kormányban gyökereznek, főleg annak kebeléből származnak: arról erősen meg vagyok győződve, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) valamint nem kevésbé hiszem azt is, hogy csak a kormánytól függött a nemzetet a 48-as elvek szellemében előbbre vezetni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A döntő körök kegyének keresése, a hatalom megtartásának érdeke azonban ellenkező irányba terelte. (Igás !Ugy van! a bal és szélső baloldalon) Sokan a reactiónak ezen tüneteit azzal indokolják és némileg igazolni is óhajtják, hogy az európaszerte uralkodik, hogy az olyan áramlat, melytől ennélfogva mi sem maradhattunk menten. Én már egy izben szembe szálltam ezen véleménynyel, s annak valóságát, különösen a mi Nyugat-Európát illeti, ma sem ismerhetem el. (Helyeslés a baloldalon. Angliában a közszabadságok érintetlenül állanak fenn; maga a jogegyenlőség elve is erős haladási irányt tüntet fel; alig két éve a szavazatjog annyira kiterjesztetett, hogy már-már az általános szavazati jogot megközelíti. Ugyanezt tapasztaljuk Olaszországban. A franczia köztársaság, daczára azon folytonos kíméletlen ostromnak, melynek ugy a monarchicus pártok, mint a socialismus részéről ki van téve: szilárdul ragaszkodik a szabadság intézményeihez. A német birodalomban, igaz, a külső alkotmányos formák mellett voltaképen személyes uralmat látunk; de, legalább az általános szavazati jog s polgári házasság bántatlanul áll fenn, Ausztriában, tagadhatlan, találkozunk a clericális reactio tüneteivel. A sajtószabadság nem tiszteltetik eléggé; a hírlapok lefoglalása igen gyakran fordul elő. De ha az általános vallásszabadság nincs is kimondva, legalább a be nem vett vallásfelekezetekre nézve a magán, a házi isteni tisztelet mára 1867-ik évi alaptörvény által biztosítva van. És ha az általános kötelező polgári házasság nincs is behozva, legalább a szükségbeli polgári házasság létezik; a házassági ügyek pedig bármely vallásfelekezeteket illessenek is, általában a polgári bíróságok illetékességéhez tartoznak. De legyen bár ugy, a mint mondják, mit nekünk Anglia, mit Franczia-, mit Olaszország, mit a német birodalom, mit Ausztria! Hiszen nem hatalmi körünknek határainkon túl terjesztése : forog szóban; saját belügyeinkről van szó, melyeket pedig, ugy hiszem, saját szükségeink szerint intézhetünk el. Ausztria nyomását mindenben, a mi közös vagy közösen érdeklő ügynek neveztetik az 1867-iki törvényben, igenis súlyosan érezzük, de a belügyeket illetőleg maga a 1867-iki törvény szabad kezet hagyott. Ha tehát ezekben is nem követjük a 1848-iki eszméket, szellemét, azt ne az európai, ne az osztrák reactiónak méltóztassék tulajdonítani, az azon reactiónak következése, melyet önök itt saját földünkbe ültettek, öntöznek és ápolnak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ali ez különösen a vallási kérdésről. T. ház! Miért sürgetem én már 17 esztendeje különösen a vallásszabadság behozatalát? Nem csupán azérf, mivel ez az emberi jogok egyik legbecsesebbike, az embernek veleszületett egyik joga, hanem annálfogva is, mert e kérdésnek eldöntése az állam és egyház közti viszonyok rendezésének alapját képezi. Sürgetem továbbá azért, mivel a vallásszabadság a vallásosságnak, a vallási érzésnek tulaj donképi forrása. A vallásosság csak teljes szabadság, csak teljes lelkiismereti szabadság mellett fejlődhetik. Csak ott, hol lelkiismereti szabadság uralkodik — természetesen az állam törvényeinek korlátain belül - lehetünk megnyugodva az iránt, hogy az emberek nem kényszer és nem puszta megszokásból követik ezt vagy azt a vallást, hanem önként teljes szabad meggyőződésükből. Az egyes felekezeteknek lehet érdekük, hogy a hozzájuk tartozókat minden áron megtartani igyekezzenek, de az államnak csak az az érdeke, hogy a polgárok vallásos érzülettel bírjanak s az erkölcsi törvényeket kövessék, bármely formában tiszteljék is különben a mindenhatót. (Igás! balfélől.) Ez nem közöny uraim! Ez a lelkiismereti szabadság iránti tisztelet. Vannak, kik azt tartják, hogy az állam szempontjából egyáltalában közömbös^ dolog minden vallás s maga a vallásos érzület is. Én ezek nézetében nem osztozom. Megengedem ugyan, hogy lehet erkölcsös élet, positiv hit, sőt talán vallásos érzület nélkül is; a felvilágosodott ember lelkiismerete eléggé meg tudja különböztetni a jót a rossztól. De azt igenis bátran állítom, hogy a hit istenben és a lélek halhatatlanságában az embereket nemcsak boldogabbakká, hanem jobbakká is teszi. (Ugy van! balfelől.) Tévednek azok, a kik azt állítják, hogy a vallásosság a haladásnak útjába akadályokat gördít. Csak a babona és a vakbuzgóság ellensége a haladásnak. Azért, mig azokat, a kik hit nélkül szűkölködnek, csak sajnálni tudom: azokat határozottan elítélem, kik a vallásos érzést gúnyolni s Íaz emberek kebeléből kiirtani nem átallják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem adhatnak az éhezőnek csak egy falatka kenyeret, nem gyógyíthatnak