Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-175

334 175. országos ülís február L 1S86. felső leányiskolákról sem és annak daczára a kormány aránylag igen szép eredményt tud e téren felmutatni. De akkor hát törvény hiányában is fejíeszszük a kisdedóvodákat! Mert hét állami óvodával s az összes költségeknek 8%-ával — valljuk meg őszintén — vajmi keveset tett az állam ezen a téren. Olvasom például — és olvastuk mindnyájan — a lapokból, hogy a t. minister ur most egy sorsjátékot rendez templomépítési czélokra; nem tudom, nem volna-e lehetséges, ha már az állam budgetje nem bir többet meg, a sorsjáték jövedelmének egy részét, teszem fel, kisdedóvodákra is használni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én nekem bizonyára van érzékem azon nagy műkincsek, történeti emlékek iránt, a melyeket a t. minister ur ezen az úton restaurálni akar, bizonyára van érzékem ezek iránt, de ha a kisdedóvoda ügye továbbra is ily lassú tempóban mozog, bizony méltóztassék elhinni a t. minister ur, hogy azoknál a műkincseknél még drágább kincsek fognak kárba veszni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És végül, t, ház, különösen két momentumra kívánom a t. ház és a t. minister ur figyelmét kikérni (Halljuk!) és ezzel azután bevégzem beszédemet. Mindkettő a közoktatási politika körébe vág és mindkettő fontos állami érdekeket érint. Az egyik vonatkozik a népiskolák elhelyezésére. Ha az állam birná és ha szükség volna rá, kétségkívül az volna a leghelyesebb, hogy az országnak mind a 12,000 községében az állam állítson népiskolát ; de erre részint nincs szükség, mert az államon kivül még tiz más iskola-fentartó tényezővel dicsekszünk, a melyek nagyban és egészben megfelelnek hivatásuknak és — meg kell vallani — hogy az állam görnyedő vállairól igen sok terhet emelnek le, de másrészt ezt nem is birná az állam, mert a többi iskola-fentartó tényező hiányában csupán népoktatási czélokra kénytelen volna évenkint 10—15 milliót elkölteni, ilyenről pedig a mai viszonyok közt — és ki tudja, mennyi ideig — álmodni sem lehet. De ha már épen és különö sen pénzügyi szempontból — nagyon meg kell néznünk az utolsó garast is, hogy hova, mire adjuk -- azt gondolom, a népiskolák felállítására nézve ugy kell eljárnunk, hogy az a költség, aránylag csekély költség, a mit az állam ezen czélra fordíthat és szentelhet, minél dúsabb kamatokat hozzon. T. ház! Nem elég csak az országnak egyes nagyobb részeit vagy vidékeit szemügyre venni és ezen vidékek vagy részeknek a keretében akárhova csak elhelyezni az iskolát, csak állami iskola legyen. Nagyon fontos, t. ház, hogy milyen pontra, milyen közművelődési és ethnographiai viszonyok közé helyeztetik el az állami népiskola. Mint némely növény csak bizonyos talajban fogamzik meg, más talajban nem, ugy van az állami népiskolára nézve is, kedvező és kevésbé kedvező talaj. Minden iskola kedvező viszonyok között két érdeknek tehet komoly szolgálatokat. Az egyik a didacticai — culturalis érdek, a másik a nemzeti — vagy mondjuk — állami érdek, melyet igy nevezek, tekintettel az 1879: XVIII. törvényczikkre, mely kötelezővé teszi a magyar nyelv oktatását. Az állami iskolát tehát oly viszonyok közé kell helyezni, hogy mindkét czélt eredményesen szolgálhassa. A kérdés csak az, lehet-e in abstracto, elvben megállapítani, hogy mely pontok azok, a hol legczélszerűbben lehet és kell az állami népiskolát elhelyezni ? Én azt hiszem, lehet. Magyarországnak 12,000 községe közt van tisztán magyar, tisztán nem magyar és pedig egynyelvű és vegyes nyelvű község. A vegyes nyelvű ismét kétféle: magyarral vegyes és magyarral nem vegyes. Ezen cathegoriák közül melyik van leginkább hivatva arra, hogy ott állami iskolák helyeztessenek el? Válaszom az, hogy a magyarral vegyes községekben. (Helyeslés.) Miért t. ház ? Mert mig a tisztán magyar községben az iskola — mindig állami népiskolát értek — csak az egyik czékak felel meg, miután a másik czél iskola nélkül is el van érve; miután továbbá a tisztán nem magyar községben inkább csak a didacticai — culturalis czélt szolgáltatja az iskola, a második czél szolgálatában pedig nagy nehézségekre talál, a mennyiben az iskola nyelve összeütközésbe jön a családi tűzhely nyelvével s az ily conflictusban — mint Kossuth is észlelte és megjegyezte — rendesen az iskola húzza a rövidebbet; addig a magyarral vegyes nyelvű községben az iskolának alkalmas támasza van, itt élet és iskola egymást egészítik ki, egymást támogatják és ha az iskola nyelve és a család nyelve közt némi eltérés forog is fenn, ezt az élet kiegyenlíti ott helytt a községben, mégpedig a nem magyar nyelvűeknek a magyarokkal való mindennapi, természetes és elkerülhetlen érintkezése által. (Ugy van/ Ugy van!) Midőn tehát arról van szó, hogy állami népiskolát állítsunk, azt hiszem, a helyes közoktatási politikának első sorban a magyarral vegyes községeket kell szemügyre venni, azaz a nyelvhatárok ezen pontjain kell elhelyezni a cultura és az államiság védbástyáit. Ha lesz az államnak valamikor annyi pénze és ha szükség lesz rá, ám következzenek a többi községek; de első sorban azt hiszem, az általam említettek állanak. Ha már most a mondottakat a tényleges viszonyokra alkalmazom, azt találom, hogy nagy-