Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-175
175. országos Hós feüralr i. ÍS86. 335 ban és egészben az egyes vidékek euILuraJis érdekei, a mennyire lehet a 450 fennálló állami elemi iskola által megközelítőleg ki vannak elégítve. A Királyhágón túl van 142 állami elemi iskola, Felső-Magyarországon 178, a déli vidékeken 44 stb. De ha már most nézem, hogy mely községekben, milyen ethnographiai viszonyok közé helyeztettek el ezen iskolák, akkor már komolyabb és alaposabb kifogások tehetők. Veszem például a kis Beregmegyét, mely annál inkább kihívja a kritikát és a vizsgálódást, mert az ország valamennyi megyéi között ez az, melyben a legtöbb állami elemi népiskola van, szám szerint 40 ; inig van 11 vármegye, melyekben absolute nincs ilyen iskola és melyekben a eulturalis és ethnographiai viszonyok ugyancsak indiealnák ily iskolák felállítását. De nem szólok erről; csupán a concret elhelyezési viszonyokat említem. A mondottaknál fogva csekély véleményem szerint helytelenül vannak megválasztva a következő községek: csak egy párt említek; nem fogok visszaélni türelmükkel, (Halljuk!) csak illustrati ójául hozom fel annak, a mit mondok. Szinyák község összes lakosainak száma 131, tehát gyarló kis község; ebből német 127, ruthen 1, magyar semmi, AlsóViznicze összes lakosainak száma 175, tehát ismét kis község, ebből német 18, ruthen 144, magyar 1 ; még csak Dubinát említem; összes lakosainak száma 194, ebből német 3, ruthen 185, magyar 1. T. ház! Ily községekben, a mint én agyakorlati élet tapasztalásából mondhatom, az iskola második czélját nem érheti el és mi sisyphusi munkát végzünk az által, hogy az egymásra következő nemzedéket igyekezünk a magyar nyelvre tanítani, de az ily községekben erre nincsen talaj, Ép ugy elhibázottnak tekintem azon községeket, melyek vagy tisztán magyarok, vagy a melyekben a magyarság túlnyomó számban van. Ilyen község Beregvármegyében például Vég-Ardó ( ; összes lakosainak száma 440, ebből magyar 424, tót 1. Itt felesleges az állami iskola, mert a második czél amúgy is, állami iskola nélkül is el van érve és ha ilyen helyen épenséggel kell iskolát alapítani, azt hiszem, leghelyesebb volna állami segélylyel községi népiskolát állítani, mert ez kevesebbe kerül és a megtakarított pénzt oly pontokon lehetne használni, a hol iskolára szükség van és a hol az ily iskolák prosperálnának is. Csak egy példát hozok fel arra, hogy néha el van mégis helyesen találva az iskola részére megválasztott hely. Ilyen Bilke. Összes lakosainak száma 3,347; ebből német 19, ruthen 2,900, magyar 324, tehát a magyarság mííjdnem 10-/„. Ilyen községekben óhajtanék én minél több állami népiskolát látni ós az ilyen községek száma Magyarországban több ezerre megy és büszkék lehetnénk, ha legalább ily községeket volnánk képesek ellátni állami iskolákkal. Nagyon is nem mindegy, t. ház, hogy mily pontokon helyeztetnek el az állami iskolák. A kik megfigyelték az iskola hatását különböző viszonyok közt, megvagyok győződve, hogy nekem e pontban igazat fognak adni. Arra kérem tehát az igen t. minister arat, méltóztassék, ha maga is hetyesnek találja és a t. ház helyeslésével is találkoznék, jövőre eszempontot nem téveszteni szem elől és valamivel válogatósabbnak lenni a községek tekintetében. Végül, hogy beszédemet befejezzem, még csak egy momentumot vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Ez vonatkozik a középiskolákra. Eszembe jut itt az igen t. minister uregy nagy fontosságú nyilatkozata, mely midőn azt olvastam, megvallom, aggodalomba ejtett. Nem régen pozsonyi választóihoz intézett levelében azt monda ugyanis a t. minister ur, hogy a „magyar állam dissolu ti ójának előjelei mutatkoznak". Ha ez igy van, ebből az következik, hogy a kormányzat minden ágazatának egybevágólag kell az ily előjelek ellen dolgozni s tényleg meg is történik az, a mi megtörténhetik; de következik az is, hogy a t. minister ur is tegye meg a lehetőt az ily előjelek ellen s ugy a ministeri nyilatkozat, mint általában a mi viszonyaink kézzelfoghatóvá teszik a hazafias nevelésnek rendkívül nagy fontosságát. Hazafias nevelést mondok, kiváltképen ott, a hol az leginkább lehető volna, a középiskoláknál, a melyekből az ország intelligentiája kerül ki, a melyekben körülbelül 40,000 főre menő ifjúság nem neveltetik, mert erre alig van mód, hanem inkább oktattatik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi a nevelést illeti t. ház, még az úgynevezett valláserkölcsi alapon való nevelés is gyenge lábon áll, de nem szólok erről, mert nem tartozik ide, hanem hazafias nevelés az iskolákban alig lehető, mert a tananyag absorbeálja a tanárt és tanulót egyiránt és igy nevelésre sem idő, sem alkalom nincs. Én nevelést és specialiter hazafias nevelést viszonyaink közt nem tudok másként képzelni, mint csak a középiskolákkal szoros kapcsolatban levő internatussal. Látjuk, hogy ama tényezők, melyek legeszélyesebben tudják megválogatni a czéljaikra vezető legalkalmasabb eszközöket, a hadsereg és az egyház, internatusokban nevelik az ifjakat iííető pályákra. Miért? Mert csak internatusban lehet bizonyos évek során át következetesen bizonyos szellemet és fegyelmet meghonosí-
