Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-162

162. országos ülés január IS. 1886. : kell lépni és nagyot kell markolni. (Derültség.) De kérdem: a munkaképesség fokozása és azok a nagy lépések, nagy csizmákkal beruházási költ­ségek, milliók és milliók nélkül lehetségesek ? Egy szóval azt követelni, hogy gyorsan haladjunk, nagy dolgokat vigyünk véghez, más szóval pedig azt követelni, hogy húzódjunk össze, törüljünk és takarékoskodjunk: ez a pénzügyi politika terén össze nem egyeztethető ellentét. (Helyeslés jobbfelöl.) Megvallom t. ház, hogy kormány és kormány­párt részéről — bármely párt legyen kormányon — mindig elfogadható s többet mondok, köteles­ségszerű álláspontnak tartom a kiadásokban való szigornak hangsúlyozását és az újabb irányoktól, az újabb beruházásoktól való tartózkodás ajánlá­sát, mert annak a kormánynak vállain nyugszik a teher és azt éri a vád, ha az ország pénzügyi romlását meg nem akadályozza, de az ellenzék részéről két ily ellentétes követelés vagy legalább is folytonosan, kizárólag egy darabig be­ruházásokat, a munkaképesség fokozását követelni -éveken át és azután hirtelen a feltétlen legszigo­rúbb takarékosság követését kívánni, azt a taka­rékosságot, melyről Szilágyi Dezső t. képviselő­társam azt mondta, hogy a koplalás és izzadás időszaka volt. Hogy ha ilyen álláspontok köve­tését ajánlják évről évre, megvallom, hogy min­denkitől inkább elfogadóin a vádat, hogy a kor­mánynak pénzügyi politikája nincsen, de szóktól, a kik ilyen különféle terveket ajánlnak, el nem fogad OHS . (Helyeslés jobbfelöl.) De hát azt mondják államadósságaink foko­zódnak és Gaál Jenő t. képviselőtársam e tekin­tetben a statistikához folyamodik, hogy bebizo­nyítsa azt, hogy milyen rosszul állunk mi a többi európai államokkal szemben e tekintetben. Én a t. képviselőtársam adatait nem ismerem, nem tudom honnan merítette azokat, de hos;v azon vádnak ki ne tegyem magamat, hogy én sem neveztem meg forrásomat, elhoztam ide magammal Gersfeldnek tábláit Ezen táblák szerint a t. képviselő urnak egy adata sem áll. Hogy azonban a t. képviselőházat hosszasan ne untassam, egészen röviden csak néhány főbb adatot hozok fel. (Halljuk!) A t, képviselő ur azt mondta, hogy a mi államadósságunk összes kiadásainknak 35% át teszi és összehasonlította ezt a többi álla­mokéival. Figyelmeztetem, hogy hit ezt az össze­hasonlítást meg akarja tenni, akkor azután a földtehermentesítési és a szőlődézsma-válság ter­heket ki kellene nálunk hagyni, mert ez semmiféle más államokban nem szerepel, De én „propter bonnm pacis" ezt is megengedem. Tehát azt mon­dám, a mi államadósságunkat ő összes kiadásunk­nak 357u-ára teszi és azt mondja, mennyivel bol­dogabb Anglia, hol csak 33%-ot tesz ki. Bocsánatot kérek, ebben a táblában 38-38% áll. Fordul azután Francziaországhoz és itt kény­| telén bevallani, hogy ott 37%-ot tesz ki. De ez | sem áll, mert Fraueziaországban 4i*38°/o-ot tesz ki. Ausztriában beszél 2S%-ról. Ezen táblázat szerint 38­40%- Én megneveztem a forrást. Ily adatokkal szemben a t, házra és a t, képviselő úrra bizom, méltóztassék megítélni, hogy helyesen jártam e el? Azonban kénytelen vagyok azt is megjegyezni, hogy a t. képviselő ur ezt nem hiába hozta elő. A képviselő ur tudniillik mindenképen azt akarja bebizonyítani, hogy a mi adósságaink tálmagasak és azért rossz a hitelünk. De útjában áll ennek egy fatális dolog, a börze-árfolyam. Ettől kell szaba­dulni, ezen kell túltenni magát, hogy ha be akarja bizonyítani, hogy Magyarország hitele nem emcl­! kedett. Hogy ebbeli munkáját t. barátom megköny­nyítse, elővett egy bécsi újságot. Es az sajátságos, először elmondta, nekünk magyarul a maga emlé­kezete szerint és kijelenté, hogy ha Magyarország igy folytatja gazdálkodását, akkor így meg ugy tönkre megy, különösen egy európai bonyodalom esetén. Azután hogy bebizonyítsa azt, hogy nemcsak ő gondolkodik ugy, kihúzza zsebéből a Neue Freie Pressét és csaknem szóról szóra még egyszer fejünkre olvasta ugyanazt. (Élénk derültség.) Ily eljárásnál az embernek eszébe jut, hogy itt az a sajátságos helyzet, hogyha fordítás az eredeti és az eredeti a fordítás; (Elénk derültség) de hát kérem, ott van a cursus, ott vannak az ár­folyamok, ez a bökkenő. Azt mondja a t. képviselő ur, könnyű dolog, most mindenütt ipar- és hitel­válság van, minden tőke ide özönlik Magyarország értékeire és itt keres elhelyezést, ezért emelkednek a papírjaink. Tehát keres nálunk a tőke elhelye­zést. Ez is bizonyítja, hogy nem olyan rettenetesek pénzügyi állapotaink, milyennek a képviselő urak rajzolják.(T% van! a jobboldalon.) De a különbség abban is rejlik, hogy sokkal nagyobb ipar-és pénz­ügyi válság volt 1873 tói 1876-ig és a magyar papírok árfolyama még sem állott ugy mint most, 20—25%-kai rosszabb volt. Kell tehát lennie vala­mely körülménynek, a mely közreműködött abban, hogy papírjaink árfolyama emelkedjék és nem csak a börzén, hanem az első emissióknál, mire nézve adattal szolgálhatott Gaál Jenő képviselő ur, fel­hozta a papirjáradékot. 1881-ben kezdtük az emissiót, akkor 80­01°/«-on bocsátottuk ki és 1885-ben emittáltunk 90 és fél százalékkal, tehát emelkedtek ugyanazon viszonyok közt, a mint egy kis őszinte naivitással Enyedy Lukács képviselő ur is elismerte, igaz, hogy javulás történt, de utánna tette, hogy ezt nem a kormánynak kell köszönni, hanem a nemzetnek kell ez iránt hálával lennünk. En nem is kérek többet, hanem csak azt, hogy adják meg a nemzetnek erőfeszítései után azt, a mi megilleti. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert ha a nemzet j erőfeszítése sikert ért el, jó eredményt mutat fel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom