Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-172

172. országos ülés január 29. 1886. 279 arról is meg vagyok győződve, hogy ha tapasztalatokat szerez arról, hogy a törvénynek egyikmásik része nem azon czélt éri el, mely ki volt tűzve, bizonyosan nem fog visszariadni attól, hogy ez iránt javaslatot terjeszszen be. Most a törvénynek egy intézkedésére kívánom felhívni a minister ur figyelmét. Megengedem, hogy ezen intézkedés czélja nagyon helyes volt, de meg vagyok győződve, hogy a törvény megalkotásánál csak figyelembe nem vétel miatt nem terjeszkedtek ki oly viszonyokra is, melyekre azon intézkedés nagyon káros hatással van. Ez a törvénynek 50. §-a, mely azt tártai mázza, hogy a heti vásárokban csakis A helybeli iparosok vehetnek részt. Altalánosságban helyesnek tartom ezt az intézkedést ott, a hol a helybeli piaczot a helybeli iparosok a heti vásárok alkalmával képesek ellátni a szükséges iparezikkekkel. Ámde ezen intézkedésnél nem vették figyelembe azt, hogy sok hetivásár van olyan, hol a piaczot nem helybeli, hanem csak más községbeli iparosok képesek ellátni. Különösen előfordul ez nálunk a Királyhágón túl. megengedem, hogy itt a Királyhágón inneni részben, bár nincs róla tudomásom, csak oly községek birnak heti vásári joggal, hol az iparosság annyira ki van fejlődve, hogy a helybeli iparosok képesek a piaczot a kellő iparezikkekkel ellátni. Ellenben túl a Királyhágón, tekintve azt, hogy nagyon távol esik egyik város a másiktól, igen sok oly község is el van látva heti vásári joggal, hol az iparosság általában nincs kifejlődve és a mennyire ki is van fejlődve, alig tudja a toldozásfoldozás iránti szükségletet ellátni. Ha már most azon iparosok, kik rendesen ellátják e heti vásárokat és a kik ipartermékeik előállításánál is számításba vették azt, hogy azon heti vásárokon értékesíthetik apró-cseprő iparczikkeiket, el lesznek zárva, ez legfelebb azt eredményezheti, hogy egyik-másik iparos áttelepszik azon heti vásáros helyekre, hogy magának üzletet csináljon. Ez pedig, azt hiszem, nem volt czélja az ipartörvénynek, mert hiszen az ipar csak csoportosított állapotban tud prosperálni, fejlődni. Ennélfogva arra kívánnám a t. minister ur becses figyelmét felhivni.bogy ez iránt mielőbbintézkedni méltóztassék, annál inkább, mert ez az illető iparosokra nézve életkérdés és ezek már most is nagyon megérezték az ipartörvény illető intézkedésének hatását, sőt sok helyen, a hol átlátták az illető politikai hatóságok ezen intézkedés helytelen voltát, elnézés utján és így törvénytelen eljárás utján meg is engedik, hogy a közelebb levő városok iparosai iparczikkeiket elvihessék azon helységekbe, a hol az iparosság kifejlődve nincs. Ennélfogva azon viszony állott elő, hogy mig ezt egy helyütt megengedik, más helyütt ugyanazon közigazgatósági hatóság nem engedi meg, mi a legrosszabb érzést kelti az iparosokban, kik mindenről tudomással birnak; de vannak oly helyek, az úgynevezett bányahelyiségek, például Marosujvár, Abrudbánya stb., a hol voltakép nincsenek is heti vásárok, csak bevásárlási napok.a mennyiben az illető bányászmunkások s általában pénzért dolgozó napszámosok a fizetés napján szokták szükségleteiket bevásárolni. Ekkor rendesen megjelentek ott az iparosok és megkönnyítették egyfelől az illető bevásárlók dolgát, a mennyiben szükségleteik végett nem kellett 3—4 mértföldnyire utazniok s másfelől piaczot teremtettek saját szükségleteiknek. Ezek most hasonló elbánások alá vonattak mint a többi heti vásárok, pedig erre nemcsak az iparosoknak, hanem az illető környéknek is szüksége van, mert hogy ha az illető falusi parasztgazda csekély nyersterményét piaczra viszi és ott nem tudja bevásárolni szükségletét, hanem kénytelen bocskorért, csizmáért és ily olcsóbb szükségletért 4— 5 mértföldre menni: ily állapotokat az ipartörvény teremteni alig akar. E miatt még a nyáron bátor voltam az államtitkár urnak szólani, a ki azt mondotta, várjunk mig a kiállítási dolgok elmúlnak s mige dolgok fejlődnek s megígérte, hogy intézkedéseket fog tenni. Vártam mostanáig, de most már szükségesnek tar* tottam a minister ur figyelmét e kérdésre felhívni és megkérni, hogy e kérdésre vonatkozólag minél hamarabb intézkedni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Széchényi Pál földmívelés-, iparéskereskedelmi minister: T. ház! {Halljuk!) Az ipartörvény 55. §-a ellen már más irányban is történtek felszólalások. Emlékezhetünk, hogy Grünwald Béla t. képviselő urvolt az, a ki a házalók ügyét hozta ezzel összeköttetésbe és pedig helyesen. E szakasz tehát már az ipartörvény életbelépése óta folytonos figyelemmel kisértetik és azon vagyunk, hogy épen az adott észleletek után lehessen az orvoslást megtenni, egyáltalában novellaris utón lehet azt orvosolni. Most még arra törekszem, hogy ha lehet, ezen novellaris utat elkerüljük és inkább a végrehajtásban adjuk meg az alkalmat arra, hogy mindenki megélhessen és senki eddig élvezett jogaiból ne veszítsen. Ha ez nem volna lehetségesekkor minden esetre novellaris utón fogunk intézkedni. De a gyors rögtönzött elintézés, azt hiszem, ily bajok orvoslásánál nem volna helyes, mert akkor nem mennénk tapasztalatok nyomán, hanem csak momentán impulsus alatt tennénk valamit, a mi rövid idő múlva megint nem bizonyulna jónak. A viszonyok most meglehetősek annyiban, hogy ott, a hol az iparosok is szenvednek, inkább a heti vásárok és országos vásárok szaporításához nyulunk, csakhogy az iparosok ne veszítsenek és kivált oly községeknél, a hol nagyobb számú iparosok vannak, a heti vásárok engedésében nagyon