Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-162

22 162. országos ülés január 18. 1886. ötlően, mily mértékben növekedett és hogy ennek következtében államháztartásunk irányával meny­nyivel nagyobb mértékben lett az igazi nagyobb arányosság megközelítve. Bocsánatot kérek, azzal én most nem foglal­kozom. Azonban az államháztartás betarthatóságá­nak szigorúság;?, illetőleg a költségvetés realitá­sát semmi sem bizonyítja inkáid), mint hogy csak három pont ellen tettek érdemleges kifogásokat, a dohányjövedékek, a vasművek és a vasutak jövedelmezésére nézve és ezekre a pénzügyminis­ter ur megfelelt. De még volt egy s ezzel kell nekem egy szóval foglalkoznom. Gaál Jenő t. kép­viselőtársam azon elkeseredésében, miszerint hát ha mégis be lesz tartható ez a költségvetés, azt mon­dotta: Igen ám, lesz, de a nénietek Ghinában vas­utat építenek és a szeszmonopoliumot be fogják hozni, hogy meg fogja az rontani az 1886-ik évi költségvetést Gaál Jenő: Ezt nem mondtam! Hegedűs Sándor előadó: De igenis ezt méltóztatott mondani. Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy mi itt az 1 886-ik évi költségvetéssel foglalkozunk és nem a 10 évvel ezutánival, a ki a messze jövőnek aggo­dalmait táplálja. Gaál Jenő: Én a pénzügyi politikára mondtam! Hegedűs Sándor előadó: Ha tehát t. kép­viselőtársam e költségvetést a messze jövőnek ilyen terveivel akarja megtámadni, azt hiszem, hogy eléggé bebizonyította, miszerint az csakugyan megtámadhatatlan. (Helyeslés jobb/elő".) A kiadások körül két kérdés merül fel és ezzel akarok rövi­den foglalkozni. (Zaj és mozgás bal felöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az egyik az. hogy én azt mer­tem állítani bevezető beszédemben, hogy a közös ügyek a közelebbi 10 év alatt csak 2 millió írttal növekedtek, tehát a többi kiadásokkal szemben szembeszökő aránylag kis mértékben. Helfyt. kép­viselőtársam, a ki észrevette az én malitiosus szándékomat, azt mondta, hogy ez nem áll, mert én bizonyosan csak a rendeseket vettem tekintetbe és nem a rendkívüli kiadásokat. Bocsánatot ké­rek, én mind a kétféle, még a boszniai kiadásokat is ezen állításomnál számításba veszem; ez igy áll, a második kifogás volt t. Enyedy Lukács kép­viselő uré. Azt mondja, ez nem áll, kifeledtem a vámok fedezetét. Nem, Hát í875-ben 1097» millió volt a kiadás, 188F>-ben pedig- —mert azt hiszem helyesen vesz­szük 10 évre az emelkedést — 116 millió frt, a növekedés tehát 67* millió forint. Méltóztassék ennek a 314 százalékát venni és bebizonyosodik, hogy 2.100,000 forinttal növekedik a teher, mint mondtam, még pedig és ez a válaszom Enyedy Lukács képviselő ur kifogására, a vámjövedelmek tekintetbevétele nélkül a bruttó kiadás alapján; és | miért állítottam ezt, miért í, etettem arra nagy súlyt, erről az oldalról mindenki azt hirdeti — nem beszélek politikai jogokról alkotmányos szempont­ból, én pénzügyekről beszélek — hogy Magyar­ország romlását a közös ügyek idézték elő, ha be tudja bizonyítani számok segélyével, hogy ezen összes kiadások a quota egészében tiz év alatt ugy növekedtek, hogy többi kiadásainak növekedése 30 —40-szeresen nagyobb, haván baj pénzügyeink­ben, azt hiszem, igazságos ember nem keresheti e baj kútforrását a közös ügyekben, {ügy van! jobbfelől.) A másik kérdés, a melylyel foglalkozni mél­tóztatott: a valuta-kérdése. Bátor voltam ott, a hol jelentésemben a főbb tételeket előadtam, a melyekben kiadásaink növekedése van, megje­gyezni, hogy a valuta kérdésével is számolok, mert köteles vagyok azt előadni, a mint van. De ezért nem tehettem ki magamat méltányosan G-aál Jenő képviselő úrral szemben azon vádnak, hogy a valuta-kérdést előrántottam, a nélkül, hogy az megoldható legyen és ha c tekintetben valakit vád illet: az Gaál képviselő ur, mert elmondotta e fényemet és azt mondotta, hogy megoldása szó­ban volt, de ugy tudja, olvassa: a hírlapokban — különben a hírlapokban nagyon sokat olvas, (De­rültség) hogy az osztrák kormány tett is javaslatot a magyar kormánynak ennek rendezésére nézve, de a magyar kormány azt nem fogadta el. Itt megállt, de azután hozzátette, hogy ő érti az egyik okot is megmondta, hogy miért, mert, ha rendeznők is a valutát, az fentartható nem lenne. Ebben igaza van, hanem most én kérdem miért hozta ezt elő? Vád volt ez a kormánynyal szemben, vagy elmél­kedés? Ha elmélkedés volt, napi jelentősége nincsen, ha pedig vád volt, éle és hatályossága nincsen, mert ő maga helyesli azt, hogy a kormány a valuta rendezésébe azon alapon, melyet az osz­trák kormány javasolt, most bele nem ment. A legsajátságosabb és többet mondok, meg­döbbentő azon álláspont, melyet t. képviselőtársaim a beruházásokkal szemben követelnek. Helfy Ignácz t. képviselő ur, hogy Ő beruházásnak a parlament házát nem tekinti, de a maga házát, ugy hiszem annak tartja. {Derültség.) Gaál Jenő képviselő ur már a folyamszabályozásoktól tagadja meg, hogy azok hasznos beruházások; Beöthy Ákos képviselő ur azt követelte, hogy ki kell törülni a beruházásokat és Enyedy Lukács kép­viselő ur a szabadság egyik hősétől, bajnokától Gortsehakoff herczegtől kért tanácsot és azt mon­dotta, hogy össze kell húzódnunk. A fokozatosság megvan; de a következetesség még ebben sem kizárólagos érvényű, mert inig Gaál Jenő kép­viselő ur azt mondja, hogy oly intézkedéseket kell tenni, a melyek a nép munkaképességét fokozzák, Beöthy Ákos képviselő ur annak az államférfiunak | jelszavát ajánlja, a ki azt mondotta, hogy nagyokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom