Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-172
268 172. országos ülés január 23. 1886. déssel, csak kell, hogy tapasztalják azt, hogy [ mentül többet, mentül gyakrabban hozzák elő ezen dolgokat, annál kisebb a hatás, melyet elérnek; (Ugy van! balfelöl.) hogy tehát nekik mégis csak magukba kellene szállni, számot vetni, hogy midőn ők itt az országgyűlés előtt folyton folyvást demonstrálják egy elemnek kártékony voltát, hogy ők módot nyújtsanak a t. ház előtt, hogy megoldásképen milyen módot ajánlanak. B. Andreánszky Gábor: Ott a felirat! Herman Ottó: Ha már idáig mentem, t. ház, én azoknak a t. uraknak még egyet óhajtanék mondani. (Halljuk!) Voltak események Magyarországon, mikor az úgynevezett zsidó-kérdés erősen lüktetett és mondhatnám, általánosabb lüktetésbe hozta a kedélyeket. Én annak az indító okaira nem akarok most kitérni, hanem csak constatalni kiváuom, hogy ezeknek az eseményeknek következése az volt, hogy az illetők, kik antisemitáknak vallották magukat, indíttatva érezték magukat folytonosan nagy superlativusoknak alkalmazására. En ezeknek a superlativusoknak elemzését természetesen nem kísérlem meg a t. ház előtt, hanem csak egyre kívánok utalni. Volt egyszer Magyarországon egy korszak, (Halljuk! a szélső baloldalon), mikor a sajtónak egy bizonyos része egy kormánynyal, a Lónyay-kormánynyal szemközt oly erős kitételeket használt, hogy negyed napon már erősebb kitételt nem tudott használni, mint a minőt három napon keresztül használt. Az első alkalmazás megdöbbentette az olvasókat, nagy hatása volt, a második napi, gondolkozóba ejtette az embereket, harmadik napi kételkedést és a negyedik napi kaczagást idézett elő. (Egy hang: Megbukott a Lónyay-kormány. Mozgás. Halljuk!) Én azt kérdem, hogy már most azok után. miket a törvényhozás abban az irányban hallott megrovásként, terminusokban miféle erősebbet lehet egyáltalában már előhozni ? En nem képzelhetek hatást, t. képviselőház, mely ugy haladjon, hogy először követelik az emancipatio eltörlését, később felhozzák a libazsír vámmentességét. (Derültség a baloldalon.) Oly aránytalanság ez, a melylyel komoly társadalmi kérdéseket megoldani nem lehet s én kijelentem t. ház, hogy ezt komoly társadalmi kérdésnek tartom, mely ha nem is most, de később minden esetre megoldást kér. En tehát, t. ház, egyéni véleményemet fejezem ki akkor, a mikor ama képviselőtársaimat ezennel felkérem, hogy minthogy ők álláspontot foglalnak el s minthogy az álláspontot mindenkinek respectalni kell, legyenek oly szívesek s adjanak jövőben módot arra, hogy mi a megoldás tekintetében hajlamaikat és meggyőződésüket megismerhessük, mert máskülönben álláspontot akár mellettük, akár ellenük elfoglalni nem lehetséges. I Ez volt az, t. ház, a mit ez alkalommal elmondani kívántam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Láng Lajos: T. ház! (Halljuk!) Az ellenzék egy igen t. szónoka tegnap főleg azon hátrányokkal foglalkozott, melyekkel a közös vámterület hazánkra nézve jár. Nem fogja tőlem várni senki, hogy e pillanatban, midőn a vámtárgyalások épen folyamatban vannak, én a közös vámterületnek Magyarországra vonatkozó előnyeit itt ecseteljem. Azt hiszem, hogy ez az adott viszonyok közt sem volna helyes, annál is inkább, mert egy nem egészen határozott dologgal állunk szemben és a kérdésről beszélni alkalmunk lesz akkor, mikor az arra vonatkozó javaslatok a ház asztalán fognak feküdni. Azt azonban talán méltóztatik megengedni, hogy miután általában véve mindig azt hittem, hogy hasonló viszonyok között Magyarországnak a közös vámterület előnyösebb, mint más vámalakulat, talán mintegy kötelességemnek érezhetem, hogy akkor, a mikor a közös vámterületnek a magyar gazdaságra vonatkozó előnye általában kétségbe vonatik, legalább azon okoskodásokkal, a melyek ezt bebizonyítani akarják, egy pillanatig fogíalkozhassam. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur több pontban igyekezett kimutatni azt, hogy miért kedvezőtlen ránk nézve minden viszonyok közt a közös vámterület. Az első pont az volt, hogy a közös vámterület megakadályoz minket abban, hogy érdekeinket kifelé megvédelmezhessük, mert a közös vámterület mellett Austriának protectionisticus hajlamai következtében nem tudunk más országokkal kedvező szerződéseket kötni. Ez oly thema, t. ház, melyről sokat lehet vitatkozni, a mit azonban a t. képviselő ur bizonyítékul felhozott, azt az egyet épen nem lehet mellette felhozni. A t. képviselő ur ugyanis bizony ítékul felhozta az 1878-iki általános vámtarifának indokolását, melylyel azt a kormány beuyujtotta s abból szóról szóra a következőket idézte: „Ezen nyilatkozat után a magyar kormány kijelentette az osztrák kormánynak, hogy a német szerződés létrejötte kedveért kész a gabonavámot s a lisztvámot teljesen elejteni, ha az osztrák kormány a maga részéről is a nehézségeket okozó német ipari vámok leszállításába beleegyezik". Eddig szól az idézet, t. ház s a t. képviselő ur azt teszi hozzá, hogy az osztrák kormány a vámleszállításba nem egyezett bele s a szerződés Németországgal meghiúsult. Ha valaki nem áll meg ott, hol a t. képviselő ur megállt, hanem csak egy sorral tovább megy, ugy e szavakat fogja olvasni: „És miután az osztrák kormány mérsékelte az iparczikkek némely tételét, a magyar kormány is hajlandó volt a magyar szempontból követelt némely vámokat elejteni, vagy legalább módosítani."
