Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-172

I?2. országos ülés január 29. J8Sf>, 269 De ha a t. képviselő ur erre akar hivatkozni, arra a következésre.kogy Ausztria protectionisticus hajlamai miatt hiúsult meg a szerződés, nem juthat s ha az indokolás további folyamát nézi látni fogja, hogy igenis mindkét részről tétettek javaslatok, változtatások és nem csak az osztrák kormány, hanem különösen a magyar kormány is ragaszkodott egy vagy más ponthoz, igy például a bor és állatok tekintetében, ugy hogy a tulajdonképeni nehézséget e tekintetben nem az osztrák kormány képezte, hanem képezte a német kormánynak magatartása, képezte annyiban is, hogy midőn a két kormány újabb javaslatokkal lépett elő, akkor a német kormány egyszerűen azt mondta, hogy azokat el nem fogadhatja, de hogy a részleteket illetőleg, mily változtatásokat kíván, egyáltalán elő sem terjesztette, sőt mindig egyszerűen ugyanazon egy tagadásnál maradt meg. Az összes alkudozásokra vonatkozó passusa az előterjesztésnek a következő: „Egyáltalában a tarifaszerződés nem sikerültének indoka nem lehel a magyar-osztrák monarchia két kormányának a szerződési tárgyalásoknál tanúsított magatartása; mert mindkettő csalhatatlan jeleit adta az engedékenységnek s ezt jelezte az által is, hog)^ a német küldöttek részéről adott nyilatkozat után is a szerződés megkötését akadályozó egyes vámtételek határozott kijelölését kérte". Tehát, hogy e tekintetben az osztrák kormány lett volna oka annak, hogy a szerződés nem köttetett meg, üzt azon az alapon, melyre a t. képviselő ur hivatkozott, bebizonyítani nem lehet. És ez lényeges reánk nézve. Felemlítem ezt nem azért, mintha nekem az osztrák kormány eljárását volna feladatom védelmezni, hanem mert ezen egy esetben a magyar és az osztrák kormány együttesen járt el és igy nagyon természetes, hogy a felelősség ebben a tekintetben a magyar kormányt is illeti. De ha méltóztatik egyáltalában a mai körülmények közt a ^ámpolitika terén szétnézni, azt hiszem, ma már nem lehet arról vitatkozni, hogy a védelmi szellem honnan indult ki és egyáltalában a mai agrárius mozgalom a vámok terén mely országban vette kezdetét és hogy mely ország volt az, mely magát a többitől elszigetelni törekedett és a mely a leghatározottabban szakított a korábbi szerződési politikával. Erre nézve ma kétség nincs és így természetes, hogy a t. képviselő ur állításának azon első pontja, mely arra vonatkozik, hogy mi azért nem kötöttünk szerződéseket, mert Ausztriával közös vámterületet képezünk, nem tartható fenn. (Helyeslés jóbbfdől.) Ezzel áttérhetek a t. képviselő urnak számszerű okoskodásaira. (Halljuk!) Előre is kijelentem, hogy én a számokat, mint számokat elfogadom. Én abba, hogy a t. képviselő ur hogyan adta össze vagy vonta ki az illető számokat egymásból, nem kívánok avatkozni. Elfogadom, ugy a mint vannak, különben is a szám nem egyéb, mint formája a gondolat kifejezésének. A kérdés nem az egyedül, hogy a kifejezés helyes-e; mert a szám egyszerű eszköz, szerszám. A kérdés az, hogy a gondolat, a melynek a képviselő ur számokban adott kifejezést, elfogadható-e. A t. képviselő ur okoskodásának tengelye köriilbelől a körül forgott, hogy a közös vámterület hasznát nem mérlegelhetjük abból, hogy mennyi árú az, a melyet mi általában véve Ausztriába be| viszünk; hanem hogy ennek mérlegelésénél előbb , le kell vonnunk abból azon összeget, a melyet | Ausztria kivisz ugyanazon termékekből. Mert csak j ha lefonjuk ezen Összeget, abból a mit mi Ausztriába beviszünk, ugy kapjuk meg azt a fogyasztást, melyet Ausztria magyarországi czikkekből teljesít, j Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, én ezt a felfogást kiindulási pontjában sem fogadhatom el. Vegyük csak azon számokat, a miket a t. képviselő ur mond. Magyarország kivisz az ő számítása szerint 160 millió forint értékű mezei terméj ket. A közös vámterületről kivisznek 120 millió j forint értékű nyerstermékeket, illetőleg gabona| nemüeket Enyedy Lukács: Csak gabonát! Láng Lajos: E szerint azt mondja a t. kép\ viselő ur, marad ott magyar termény 40 millió | érték. Hát t. képviselő ur, ezt bővebben kellene | bizonyítani, mert ez igy magában nem bizonyít j semmit. Mert hol van az a bizonyíték, hogy a mit ; Ausztriából kivisznek, az mind magyar termény? ; Mert hiszen egy része lehet osztrák termény is, ! a mint valószínű is, hogy Ausztria egyes vidékei szintén exportálnak terményeikből és azt a hiányt i a mi ennek következtében előáll, azt magyar terményekből fedezik. Azt, hogy mit viszünk ki és , mi marad abból ott, statistikai adatokkal a jelen I állapotok közt, azt hiszem, nem képes a képviselő ur számszerűen kimutatni. Ha pedig nem képes, i akkor erre következtetést alapítani nem lehet. j (Helyeslés jóbbfélól.) De mondjuk, hogy tán vasúti szállítások alapj ján más adatokból mégis ki lehet mutatni, hogy l mi marad Ausztriában abból, a mit oda viszünk | és mi megy onnan külföldre, akkor is áll az, hogy ! Ausztria ezen jószágot tőlünk megvásárolja, ez i minden körülmény közt tény. (Ugy van! jobbfelöl.) | Mert nem arról van szó, hogy mi fut át Ausztrián, I a mint azt válaszképen ma egy más képviselő ur ! mondotta és a t. képviselő ur sem értette ugy, haI nem egyenesen az, a mi vámtarifánkban ugy szej repel, mint a mi Ausztriába megy. Ha ez igy is van, akkor annak hasznát és I előnyét, hogy Ausztria bizonyos mennyiségű nyers ! terményt tőlünk vásárol, kétségbe vonni épen a ! gazda szempontjából nem lehet. Mert a képviselő