Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-172
172 orsiságo* ülés január 29. 1886. 267 Hát t. képviselőház, ez felfogás dolga. De ha alaposan veszszük a dolgot, azt fogjuk mondani: mindez egymással szerves kapcsolatban áll. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha Magyarországra nézve a legnagyobb hátrány és a legnagyobb baj az, hogy Magyarország mezőgazdasága még ma sem tud áthelyezkedni oda, a hova átbelyezkednie kell, tudniillik a latifundiumról az intensiv gazdálkodásra. Ha valaki az intensiv mezőgazdaságot veszi tekintetbe, (Halljuk!) jól tuihatja, hogy azt a marhatenyésztés emelése nélkül egyáltalában el nem érheti. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Engem, t. ház, utolsó utam Poroszországban meggyőzött egyről: én megtanultam azt, hogy azok az észlelő gazdák, a kik például a.z országos kiállítás alkalmával Budapestet meglátogatták, mit néztek meg első sorban, mit tapasztaltak és mi tűnt fel nekik leginkább. Én a t. háznak már azért is, mert ez rendkívül j ellemző a külföldinek észlelése módjára nézve, el fogom mondani, hogy mi tűnt föl nekik első sorban. (Halljuk!) És ez, t. ház, mondhatom általános volt. Az első azt mondta: a merre jártunk, keltünk, akár fővárosukban, akár azon kivül, egy feltűnt nekünk: hogy a magyar ember nem tud bánni a trágyázással. Ooncret esetet hoztak fel egy igen nagy szeszgyárról, a mely úgyszólván belefúlt a mezőgazdaság legfontosabb tényezőjébe, a trágyába. Honnan van hát az, hogy ilyen trágyatömegek, egyáltalában felhalmozódhatnak ?Í Mi volt erre a felelet, t. ház? Az, hogy a fuvar igen sokba kerülne. És az a német gazda nekem azt mondta : kérem, mi ingyen adjuk a fuvart, sőt meg is fizetjük a trágyát, csak legyen, hova fizetni és honnan kapni. Én, t. képviselőház, azt mondom, hogy azok a rizstermelések és más ilyen experimentális ezímek, a melyek azokban a jelentésekben mindig rendkívül hangzatosan vannak kidomborítva, különös disharmoniában állanak azzal az állapottal, a melyben van a gazdaság, ha annak fundamentumát veszszük. Es ez adja meg az irányt, t. képviselőház, arra, miképen kell a gazdasági oktatást vezetni, miképen kell a gazdasági irodalmat fejleszteni, mert mind a kettő, el kell mondanom azt, hogy egészen megfeledkezve az alapról, a felbők közt keresi a dicsőséget, holott t. képviselőház a szükség az, hogy tekintetbe véve a magyar gazdaságot, nem azon egyes felkarolt protectionarius, vagy pedig egyesek szorgalma után is feltünedező, kitűnő eredmények után, hanem annak általános állása szerint, azt szem előtt tartva, ahhoz viszonyítsuk, ugy a mezőgazdasági oktatást, mind a kormány ingerentiáját, mind pedig az irodalom fejlődését. T. képviselőház! Hogyan jött létre Magyarországon például az, hogy a gazdasági gépeknek bizonyos nemei elterjedtek, minden reclam nélkül, elterjedtek a legislegutolsó faluban is ? Az első a példaadás, a példa maga bizonyít és nemcsak a magyar föld népe, hanem egyáltalán a világ minden népe keveset ad a szép szóra, keveset ad ajánlgatásra, sőt mondhatni, hogy az ellen gyanúperrel él, hanem mindent ad az előtte álló példára, a példa eredményére. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház! Hogyan prosperálhatunk mi, mikor én betudom bizonyítani azt, hogy ott, hol öntözésre valóságos alkalom van, a hol az öntözésre minden kínálkozik, a hol egy egyetlen lyuknak megfúrásától függ egy adott terület öntözése, az öntözést egyáltalában senki sem gyakorolja? Honnan van az? (Halljuk! balfelől.) Egyszerűen onnan, hogy a példa, az eredmény nem állott elő. Ha dohányültetvényeinket nézzük, tapasztalni fogjuk, hogy a dohányosok a, régi módszer szerint a hordókat négy kereken szállítják ültetvényeikhez és ugy öntöznek. Van Magyarországnak egy nagy csatornája, épen ennek a tövében folynak azok az ősi öntözési manipulafiók, holott a csatorna vize az ültetvényeknél sokkal magasabban áll, de mi következik ebből? vájjon bemutatta e valaki az öntözési rendszert példaadóképen? Nem! Vájjon tanítják-e az öntözési rendszert a gazdasági tanintézetek Magyarország speciális viszonyaira, való tekintettel ? Nem. Egyáltalán a rétinívelés jelenleg kezd bizonyos felkarolásban részesülni, de ennek okszerű kifejtése, az életre való alkalmazása egyáltalában sehol sem tapasztalható. Ezek voltak azok, a miket én a jelenlegi általános tárgyaláskor előhozni óhajtottam. De mielőtt beszédemet bevégezem, van még valami a a lelkemen, (Halljuk! Halljuk! balfelől) a mire nekem egy rövid reflexiót kell tennem. En tapasztaltam azt, t. képviselőház, hogy az utolsó időben nem képzelhető ennek a törvényhozásnak tárgya, hogy az bizonyos képviselő urnak részéről valamiképen a zsidóval összeköttetésbe ne hozassék. Epén tegnap volt alkalmunk t. képviselőház, Komlóssy Ferencz t. képviselő úrtól valósággal áltálam is bámult módon tapasztalni, rai mindenféle módon lehet a zsidót a vitákba, belehozni, a tárgyakkal kapcsolatba tenni. Minthogy én, t. képviselőház, ebben a kérdésben a múlt országgyűlés alatt elvi álláspontot foglaltam el, mindenekelőtt kénytelen vagyok bevallani, hofíy ezen törvényhozás méltóságának nem előnyére válik az, ha bizonyom hatás és siker nélkül bizonyos qualuások minduntalan belevonatnak a vitába. Én tisztelem határozottan minden embernek a véleményét, minden törekvését, mindaddig, míg bizonyos határokat respectal; annak szabad folyását megakadályozni senkinél sem szabad, nem is lehet. De én azt hiszem, t. ház. hogy mégis azok az urak, a kik mindig előhuzakodnak ezzel a kér.., *