Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-170

2.32 170. országos ülés január 27. 1886. szólni. Tehát csak azt constatalom, hogy jelenleg én itt vagyok, de a t. minister ur eltávozott. Elnök : Megjegyzem, hogy az idő annyira előhaladt, hogy a minister ur helyesen számíthatott ugy, hogy Hácz Géza képviselő ur interpellatiója után már nem fog rá kerülhetni a sor. Rácz Géza; Nem tudom, hogy elmondjam-e ínterpellatiomat ? Nehogy ugy járjak, hogy én vigyem magammal a ház kulcsait! (Derültség a hal és szélső halóidal némely padjain) T. ház ! Igen fontos kérdésben, a szeszmonopolium kérdésében szándékozom a t. pénzügyminister úrhoz Ínterpellatiomat intézni. A költségvetés tárgyalása ép most volt és láthattuk, hogy a kormánynak tulajdonképen pénzügyi politikája nem igen van, vagy ha van, az legíölebb adósságcsinálás. Szóval oly comicus helyzetben tűnt fel a kormány, hogy el lehetett rá mondani: „Auf dem Dache sitzt ein Greis, deleiéit nicht zu helfen weiss". Erre tiz évi tűnődés nem igen kellett. T. ház! Oly pénzügyi politikával, mely csak a nép kiszipolyozására szolgál, a deficit sohasem lesz eltüntetve. Én ép a múlt napokban olvastam fel egy kimutatást, melyből kitűnt, hogy mig a szegény embernek egy pár forintnyi adóhátralékáért elárverezik utolsó gúnyáját is, addig a zsidó haszonbérlők ezreket vágnak zsebre és csalják az országot. Az a 40,000 forint óvójel minden kormányra, még ránk független antisemitákra is, ha majd mi ülünk azon piros bársonyszékekre. (Derültség.) Igaz, hogy most ennek elérésére még nem tehetünk sikerrel kecsegtető lépéseket, de ez a mint eddig sem gátolt, ugy ezentúl sem gátol bennünket abban, hogy a t. kormány figyelmét fel ne hívjuk egyes eszközökre, melyektől mi az államháztartás egyensúlyának helyreállítását reméljük. Már a múlt évben nyújtottunk be határozati javaslatokat a börzeadó s az állampapírok megadóztatása iránt, az idén ajánltuk a lúdzsír megadóztatását (Derültség) és meggyőződésünk, hogy esetleg még önök is kénytelenek lesznek ezeket megvalósítani. Jelen interpellatiómmal ismét egy újabb és az egyensúly helyreállítására szintén alkalmas eszközre hívom fel a t. pénzügyminister ur figyelmét. Tudjuk, t. ház, hogy az egyenes adók minden neme, különösen a földadó, már oly enormis nagyságot ért el, hogy azoknak fölemelésére még gondolni sem lehetséges. (Igazi) A fogyasztási adók hasznosítása pedig nálunk az Ausztriával fennálló szerencsétlen gazdasági kapcsolatunknál és ebből folyó speciális viszonyainknál fogva még kevésbé valósítható meg, mint más államokban. így igen jól tudhatja a t. háznak minden tagja, hogy a fogyasztási adóknál az adó beszedésének ideje mily nagy különbségeket tesz és hogy a fogyasztási adók azon csoportjánál, melynél az adót a termelésnél szedik be, tudniillik a szesz-, czukor- és söradónál, épen az Ausztriával fennálló vámszövetség folytán, melynek folyománya, hogy a két állam közt semmiféle vám fenn nem állhat, ezen adókat is Ausztriával egyetértőleg kell szabályoznunk, mert különben az egyik állam a másik rovására gazdagodnék; mert ha például Ausztriában kisebb volna az adó e czikkekre polgárai olcsóbban is állítanák elő s nálunk nemcsak nem vennék az itthon készült drágább czikkeket és nemcsak ezen iparág tönkre menne, hanem az állam is meg lenne fosztva a mindenféle jövedelmi adótól. Tudjuk, hogy e téren is a látszólag egyenlő adólábbal a két államban, csak a külső egyformaságot érték el, de a viszonyokban és a természetben rejlő egyenlőtlenségen nem segítettek: ugy hogy csak két dolgot említsek, nem vették figyelembe, hogy mig Ausztriában a czukorrépa tartalma dúsabb, a mellett olcsóbb a napszám, mely körülmények okozzák azt, hogy a látszólag egyenlő adóláb mellett a mi czukorgyáraink buknak és sörfőzdéink tengődnek, arról nem is szólva, hogy az adó-restitutiónál is évenkint milliókra menő károkat szenvedünk. Ma t. ház — és ez felszólalásom indító oka — mezőgazdasági gyáriparunknak azon egyetlen ágát, melyen helyünket meg tudtuk állani, bár újabban ez is hanyatlik, tudniillik a szeszfőzést is végveszély fenyegeti; fenyegeti azon Németország részéről, melynek vaskezű s lánglelkíí intéző férfia, hogy népe jóllétét fokozza, gátat emel minden külföldi verseny ellen, ki politikájával kiszorította gabonánkat, elterelte lisztünket, lehetetlenítette marha- és sertéskivitelünket és reánk újabb csapásként a gyapjúvámot is tervezi. (Igás! a bal és szélső baloldal némely padjain.) Nagyon rövid ideje, t. ház, hogy Eiglave pá risi tanár fölvetette a pálinkamonopoliom eszméjét, sőt behatóan fejtegette annak jogosultságát és hasznát és ez eszme nemcsak Francziaországban talált visszhangra, hol Jules Roche parlamenti tag indítványozta ennek megvalósítását, hanem Bismarck herczeg is megragadta ez eszmét s az ma már a német birodalomban a valósulás stádiumába lépett. Ugyanis a német birodalmi tanács elé legutóbb a szeszmonopolium tárgyában javaslatot terjesztett be, melyet a mezőgazdasági ^ tanács sietett szavazatával támogatni. a nyersszesz előállítását meghagyja ugyan a magánipar köréhen, de megtiltja, hogy a szesz másnak, mint az államnak adassék el. Ezé a kizárólagos jog a nyersszesz megvételére, itallá feldolgozására, darusítására. Apró gazdasági gyárak, melyek a szeszfőzést főkép a földjavítása, mívelése czéljából űzik, kivételt képeznek.