Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-170
170- orraágos filés január 27. 18S6 227 hatnék ecelatans adatokkal, hogy nálunk is, hol | még népünknél sok nehézséggel és akadálylyal kell küzdeni, mit lehet elérni. A díjazások becse nemcsak abban fekszik, hogy egyeseknél az anibitiót a jobbra való törekvésre felkelti, hanem még a néző tömegre is befolyásolólag és oktatólag hat. (Igaz! a baloldalon.) Az államra nézve pedig azért bírnak fontossággal, mert ezek, közvetve kétséget nem szenved, a nemzeti ítermelést és vagyonosodást fokozzák és azért az erre tett kiadások dúsan kamatoznak. (Igaz! (ügy van! a baloldalon.) Felhívom a t. minister ur figyelmét egy díjazási nemre, mely Hannoverban 1877 óta dívik, tudniillik egész gazdaságok díjazására. (Halljuk!) Czélja ennek: pártatlanul kikutatni, hogy az adott viszonyok közt, melyik pályázó gazdaság van rend, tisztaság, melioratiók, fundus instruetus, állattartás és főleg jövedelmezőség szempontjából legjobban vezetve. E díjazások eszméje a porosz földmíveíési ministerben fogamzott meg és ő próbaképen Hannoverben rendeztette ezeket. A díjakat az állam adja, az egész nem sok. Kis gazdaságok díjazására ezer márka, netalán coneurraló nagyobb gazdaságok számára egy arany és egy ezüst érem. Biztos tudomásom van arról, hogy a német kormány e díjazási nemet, mint olyat, mely nagyon ezélszerünek bizonyult, a német birodalom többi tartományaiban is behozni szándékozik. Nekem volt alkalmam ily díjazott gazdaságokat a helyszínén láthatni és az eljárást ottan tanulmányozni; de ennek részleteivel a t. házat nem fogom untatni; hanem ha a t. minister ur netalán kívánná, bármikor hajlandó vagyok a legnagyobb készséggel minden adatomat neki rendelkezésére bocsátani. Ezek azon tételek, a melyekre én az előirányzott összeget keveslem és azoknak emelését á jövőben ajánlanám. (Helyeslés a baloldalon.) A mi azon megjegyzésemet illeti, hogy egyes kiadásokat sokalok, ez főleg az állami gazdaságok és erdőkre vonatkozik, hol a felette drága kezelés a tiszta jövedelmet majdnem felemészti. Erre nézve én azon kérést intézem a t. minister úrhoz, hogy szíveskedjék ő ezeknek administratióját egy kissé áttanulmányozni és meg vagyok győződve arról, hogy fog ő ottan annyi megtakarítani valót találni, hogy ezen megtakarításokból képes lesz több olyan hasznothajtó befektetéseket tenni, a melyekre ma zilált anyagi viszonyaink folytán, pénz nem kerül. (Helyeslés a baloldalon) Azt hiszem, hogy ez a t. minister urnak könnyű lesz, különösen már azért is, mert ő választói előtt többször hangoztatta, hogy nekünk gazdáknak, mindenekelőtt a takarékosságot kell szem előtt tartani. Ha bárhol a világon, e tanács üdvösen alkalmazható : ugy nálunk erre egyenesen szükség van, mert, sajnos, a hajlam a tálköltekezésre úgyszólván nemzetünk vérében fekszik. (Igaz! Ugy van!) De ha az észszerű takarékossági hiány bárkinél is kárhoztatható ; ugy ha ez a kormánynál észlelhető, egyenesen megrovandó, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mert ennek a legjobb példával kellene előre menni. (Igaz!) Elég sajnos, hogy a jelenlegi kormány e téren is oly káros példával szolgál. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Végre azon kiadásokra térek át, a melyeknél én czélszerübb felhasználást kívánnék. (Halljuk!) Mezőgazdaságunknak kiszámíthatlan károkat okoz azon körülmény, hogy ügybuzgó, szakképzett, alkalmas emberekben még igen érezhető hiány van. Lelkiismeretes, szakmájuk iránt lelkesedő, képzett gazdatiszti osztály teremtése mellett, az alsóbb felügyelők, gazdák, úgynevezett parancsoló emberek képzése is az állam egyik komoly feladata volna. Ezen gazdák gyakorolják úgyszólván egyedül az executivát, kezükön fordul meg minden fontos munka, földmívelés, állattenyésztés, sőt egész tanyák önálló kezelése és hogy ilyen emberekben milyen óriási hiányt érezünk, erre nézve hivatkozom számtalan gazdatársaimra. Ez osztályt képezni hivatva volnának a fennálló földmíves-iskolák, azonban nekem az ottan eddig követett rendszertől eltérő véleményem van. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, hogy a volt úrbéresek, tehát kisebb gazdáink fiai kiképzése érdekében állittattak ezek fel, de épen ezek vagy igen ritkán, vagy épen nem használják ez iskolákat. Továbbá ez iskolákban az ifjak 15 éves korukban vétetnek fel, 18 éves korukban jönnek onnan ki, kérdem, ha esetleg ezek katonasorba nem kerülnek, ki fogja őket bármily kis gazdaságban is úgynevezett gazdáknak alk mázni, kik oly ifjúkorban se önállóságot, se tekintélyt nem bírnak kifejteni. Ajánlom a t. minister urnak, hogy az eddigi, czélra csak igen kis részben vezető rendszerrel szakítson és ha lehet a 15 éves ifjak helyett vegyen fel a földmíves-iskolákba kiszolgált altiszteket, kik már a katonaságnál a rend, szigor és pontosság tekintetében jó előiskolában voltak és azonkívül az előadottak felfogására is képesebbek. (Helyeslés balfelöl.) Meg vagyok győződve arról, hogy ilyen 3 évig iskolázott altiszteket ugy a kisebb, mint a nagyobb gazdaságok kapva fognak igénybe o9*
