Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-170

228 170. országos ülés január 27,1886. venni és kétségtelen, hogy az állam e kiadása így felhasználva nemcsak gazdag kamatot fog hozni, de még hálára is fogja kényszeríteni ilyen emberek után sóvárgó gazdáinkat. Nagy fontossággal bir továbbá t. képviselőház, azon kérdés is, hogy a mezőgazdák kiképzésére felállított akadémiák és iskolák hová állíttatnak fel. A porosz földmívelési kormánynak ezen kérdésben azon bölcs elve van, hogy a gazdasági tanintézetek felállításánál egyes vidékek gazdasági viszonyait tanulmányozza és kikutatja, hogy az ottan élő lakosság és vidéknek érdeke mily irányban kívánja a fejlődést és e szükséghez képest a vidék legalkalmasabb pontjára állítja ő az illető tanintézeteket. Volt alkalmam t. képviselőház, ezen nem eléggé dicsérhető elv helyességéről és rendkívüli eredményéről személyesen több helyütt meggyőződhetni, a többi közt például Hannoverben, ottan van a lüneburgi heide. Ezen 200 négyszögmértföldet magában foglaló sivatag lakossága az elképzelhető legrosszabb és legszomorúbb viszonyok közt élt. A kormány arra a megállapodásra jött, hogy e sivatag egyik részének érdeke a beerdősítés, tehát mindenekelőtt a beerdősítendő vidéknek legalkalmasabb pontjára erdészeti akadémiát nyitott, hogy a növendékek — e vidék jövő lakosai és birtokosai — a helyszínén sajátítsák el a szükséges ismereteket. E sivatag másik részén, hol természetes kisebb vizek és források léteznek, az öntözéssel egybekötött rétalapítást tartotta szükségesnek, azon vidéken tehát rétmívelési iskolákat állított fel. És csudálatos azon haladás vagy jobban mondva átalakulás, a mely itten azóta észlelhető; a föld értéke is vagy 2 —3007o-kal emelkedett és igazán mélyen meg kell hajolni, nemcsak a minden fogalmat felülmúlt emberi munka előtt, hanem olyan kormány előtt is, mely czéltudatos és észszerű vezetése által ezt nemcsak támogatta, de az eredményt egyenesen teremtette. Ilyen eljárást ajánlok én a mi földmívelési ministeriinknek is és nem azon eléggé nem kárhoztatható szokást, hogy gazdasági tanintézeteknek felállításánál azon elvet követi, hogy azok, ha csak lehet, városokban jöjjenek, sőt a mint értesülve vagyok az utolsó időben még fővárosunkban is erdészeti akadémiát szándékozik felállítani, (Derültség balfelöl) hol majd a növendékek útjukban bizonyosan inkább kávéházat, mint erdőt fognak találni. (Derültség és tetszés bal felöl.) T. képviselőház! Ha mi a gazdasági téren is a kor követelményeivel haladni akarunk és mezőgazdaságunkat intensivebb cultura és magasabb technica által arra akarjuk hozni, hogy ez az elemi erőktől a lehetőségig mennél kevésbé függő legyen, akkor mindenekelőtt fektessünk súlyt az emberek helyes nevelésére. (Élénk helyeslés balfélöl.) Találó ebben egy nagyon hires német mezőgazdának azon mondása, hogy egy értelmes képzett gazda ngy viszonyul a nem képzetthez, mint egyhajós, ki a mappának és iránytűnek segítségével körülutazá a világtengert és hogy ezéljához a kikötőhöz minél szerencsésebben és a lehető legrövidebb időben elérjen, felhasznál minden szelet és áramlatot, sokszor kerülő utakon, lassan haladva, sziklákat és akadályokat biztosan kerülve, mindig a legelőnyösebb irányt választja, viszonyul egy parti hajóshoz, ki, hanem akarja magát a vak sorsnak átengedni, a partot soha szem elől nem veszítheti el. T. képviselőház! Ezekben voltam én bátor, a mennyire tőlem telhetett, röviden előadni szerény nézeteimet. Engemet felszólalásomnál semminemű politikai pártérdek nem vezetett, (Helyeslés) hanem tisztán az ügy iránti szeretet, az ahhoz való ragaszkodás (Általános élénk helyeslés) és azon vágy, hogy a mezőgazdák érdekének szolgálhassak: mert meg vagyok arról győződve, hogy a földmivel ö osztály birtokkülönbség nélkül kell, hogy legyen és maradjon az, a mi mindig volt, az állami rendnek, a társadalomnak, a monarchiának és trónnak első fentartója. (Élénk helyeslés.) De meg vagyok győződve továbbá arról is, hogy a ki a hazát e nemzetnek fenn akarja tartani, annak a földet és az azt mívelő o«ztály emelkedését, gyarapítását kell legelőször biztosítania. A költségvetést elfogadom. (Hosszas élénk helyeslés és tetszésnyilvánítások balfelöl. A siónokot számssan üdvözlik. Dobránszky Péter; T. képviselőház! (Zaj. Halljuk!) A földmívelés, ipar és kereskedelem, egy szóval a közgazdaság köre az a forrás, melyből a nemzet él. Es kétségtelenül áll, t. képviselőház, hogy a mai időben ezek a létforrások meg vannak támadva. Nem csak magyarországi, hanem többékevésbé általános baj ez; de a baj sehol sem nehezedik a nemzetre és országra oly válságos súlylyal, mint ép Magyarországra és a magyar nemzetre, mely nemzetet a mai bajok egy súlyos közgazdasági és társadalmi átmenetnek kellő közepén találnak. Mert, t. képviselőház, oly jelenségeket látunk gazdasági és társadalmi életünk körében, a melyekre ráutalnunk szükséges azért, hogy tisztán láthassuk és felismerhessük bajainkat és egyúttal felkereshessük azokat a szereket és tényezőket, melyekkel állapotainkon, bajainkon segíteni lehet. És ha én rámutatok ezekre a bajokra, tisztán ezen szempontból, tisztán az orvoslás szempontjából mutatok rá. T. képviselőház! Ki ne ismerné ezt a szomorú állapotot? Magyarországon valóságos földingás