Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-170

21á !70 országos ülés január 27. 188. szólaltam és talán szabad mondanom, némi kis részem is volt ezen tétel megajánlásában, a menyiben innen az ellenzék részéről tétetett meg az indítvány, melyet az akkori közmunka- és közledésügyi mmister elfogadván, a felső Duna szabályozására ÜZ előmunkálatok megtétettek. Ezen ügy a lefolyt év folyamán egészen más stádiumba lépett, mint a melyben előbb volt. A tulajdonképeni szabályozások nagyban megkezdettek. A berlini egyetem közgazdasági tanszékén ül egy európai hiríí férfiú, Wagner, kinek tanácsait maga a nagy Bismarck is igénybe szokta venni nemzetgazdasági és pénzügyi kérdésekben. Ez a Wagner Magyarországról szórtában, egyszer azt monda, hogy Magyarországot szokták Európa éléskamrájának nevezni. Ez áll, de ennek az országnak egy nagy szerencsétlensége van, tudniillik az, hogy a folyamok Magyarországból nem azon országokba folynak és ömlenek, a melyekbe a magyar gabona-kivitel irányul, vagyis hogy nekünk Európában a vizek ellen és vizek hiányában vasúton kell összes terményeinket szállítani és igy természeti erőkkel kell nekünk küzdenünk akkor, a mikor ezen nehézséget le akarjuk győzni. Egyetlen nevezetes kiviteli utunk nyugatra, ámbár szintén folyam ellen, a felső Duna volna. Azért ajánlottam és sürgettem a különösen hajózási akadályokban gazdag dunaradvány-gönyői vonalrész szabályozását. A t. kormány tavaly megkötötte a szerződést —- miután a ház megszavazta a t. kormány által a szabályozásra kért összeget — az egész nagy munkálat keresztülvitelére egy tekintélyes ezéggel. Mikor tárgyaltuk volt azon törvényjavaslatot a közlekedési bizottságban és utóbb itt a házban, megvallom, sehogy sem tudtam belátni, hogy a tervezett munkálatok 17 millióba fognának kerülni, a mely összeg megszavazását a t.minister urakkor a parlamenttől kérte ; különösen alapul véve afLanfraneoni Enea jeles vizi mérnök számításait és e tárgyban kidolgozott szabályozási munkáját figyelembe véve, 10—11 milliónál többre nem tudtam számítani a költséget a dunaradvány-gönyői vonalrész szabályozására. A t. minister ur erőnek erejével 17 milliót szavaztatott meg. Hiába volt minden ellenvetés. Részemről informáltatni akarván magamat, mint a közlekedési bizottság tagja, a részleteket kértem és megkapván boldogult Bodóky ministeri tanácsostól és főmérnöktől az adatokat a párhuzamos művekre, vezérárokra stb. nézve, összehasonlítottam a kormány részéről pályázatra kiirt tervezetet Lafranconi tervezetével. Némely tételek igazolva voltak előttem és beláttam, hogy a kormány valamivel drágábban épit, minthogy nemcsak a folyam sodrának partját, de annak párhuzamműveit is bél éltetni óhajtja s minthogy továbbá a vezérárok szerintem túlságosan széles volt. De ez még sem emelte volna ez összeget oly magasra, mint a t. minister ur kérte. Maga a minister ur sem tudott indokolása végén a 17 millióra egyebet megjegyezni, mint azt, hogy azért kér ennjdt, mert nem akar póthitelhez folyamodni, hanem azt akarja, hogy ez összegből a terv létesíttessék. Belátom, t. ház, azt, hogy a t. kormány szakértői, technikusai egyben-másban tévedhetnek és lehetetlen ily nagy munkálatnál krajczárra,forintra, sőt ezrekre sem, kiszámítani a költséget; de mikor a t. minister ur a pályázatot kiírja és az eredmény az, hogy egy tekintélyes czég, mely mögött még más czégtársak állanak, elvállalja az összes munkálatokat a ministerium által kiirt tervezet szerint, tudniillik kettős párhuzammíívekkel és kiszélesített vezérárok létesítésével 8.900,000 forintért, a kormány pedig 17 milliót kér, akkor ítélje meg a, t. ház, mily szakértői vannak a kormánynak. (Ugy van! a szélső báloldalon.) Értettem volna, ha 10—11 milliót kértek volna; de mikor 8.900,000 forinttal akartak vállalkozni, a kik még nyerni fognak vállalkozásukban, akkor 17 milliót szavaztatni meg a házzal, ez már nem nagy renommét enged következtetni a t. kormány szakértőiről, (ügy van! a ssélső baloldalon.) Hogyan nyugodjunk meg akkor mi ellenzék a kormány adataiban, midőn azt mondja a kormány, hogy szakemberek számították ki és ime a szakemberek számítása 17 milliót tüntet fel, a vállalkozó kér pedig 8.900,000 forintot. Azon is tűnődtem sokáig, a mennyire hozzájuthattam az adatokhoz, hogy miként történt az, hogy a kormány szakértői, a mint tudom, 60 kron felül, 60—63 krjával számították cubikméterenként a kavicstörmelék kiemelését a vezércsatornában, a vállalkozók pedig 37 krjával számították. Már anynyira csak mégis a szakértőknek az árviszonyokat ismerniök kell, hogy kétszeres árt ne számítsanak, a mint hogy az egész munkálatnál kétszeres árt számítottak. Ezeket azért hoztam fel, hogy ama bizonyos szakértőkre való hivatkozást a maga kellő értékére reduealjam; {Helyeslés a szélsőbaloldalon) felhoztam továbbá azért, hogy az én álláspontomat és a Tors Kálmán t. képviselő ur álláspontját, melyet ugy a bizottságban, ugy a házban elfoglaltunk, e tételnél igazoljam, a mit igazoltak az eredmények s a vállalkozók által felajánlott ár. Tudom én, hogy a munka-árak most némileg olcsóbbak, mint évekkel ezelőtt voltak; ámbár az akkori árak közt, mikor a pályázat kiíratott és a mostaniak közt nincs olyan nagy eltérés, de annyi különbség az árak közt semmi esetre sem volt, hogy 17 milliót kérjenek a háztól akkor, mikor nem egészen 9 millióért akadtak vállalkozók. A közlekedési bizottságban egy kérésem volt