Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-170

170, orszísos ülés jaaijár 27. 1885. 213 a t. minister úrhoz s illetőleg azon feltétellel járultam a tétel megszavazásához és a t. minister nr azt el is fogadta, hogy ezen vállalathoz a szükséges kövek Magyarországról és ne Ausztria területéről vétessenek. Tettem azt azért, hogy az a pénz, a mit a kövekre költünk, Magyarországon maradjon és a nagyszámú munkások Magyarország területén költsékel keresményeiket. Ez megtörtént és constatálható, mert figyelemmel kisértem e dolgot, a mely iránt némi erkölcsi felelősséggel én is tartozom, a mennyiben én voltam az egyik indítványozó, hogy a kő., mely a felső Duna részénél szükségeltetik, a dévényi és pozsonyi kőbányákból vétessék, a hol a legjobb gránit található, mely versenyzik a manthhauseni kővel és teljesen alkalmas arra, hogy vizmunkálatoknál használtassák. Most arra kérném a t. minister ur különös figyelmét, hogy az alsó részeken, értem a duna-radványi, komáromi és gönyői tájat, legyen különös tekintettel az almási kőbányára, mint a hol szintén kitűnő alkalmas kő találtatik, de van ott nagyon gyenge mészkő is, olyan, mely a vizben elmállik. Tehát az almási bányában van igen alkalmas kő, mely bár drágább, mint a német-óvári, ugyanis a német-óvári követ eubikméterenként 127* krral olcsóbban ajánlották fel, mint a pozsonyi gránitot, de az utóbbi sokkal többet is ér, inert a német-óvári a vizben, mésztartalmánál fogva, könnyen feloldódik. Tehát arra kérem a t. minister ur figyelmét, hogy miután az almási bányában is vannak ilye?; mésztartalmú kövek, legyen gondja rá, nehogy ebből vegyenek, hanem az ottani kissé nehezebb vágású, de megfelelő jóságú kőből, abból, melyből a komáromi erődítmények is készültek. Szóval a kormány a vállalatnál legyen folytonos éber figyelemmel és nincs elég control, a melyet gyakorolhatni!. Különösen azért is, mert távol vagyok ugyan attól, hogy valakit gyanúsítsak, de tudomásom szerint részesek a vállalatban olyanok is, kiket Rohonezy Gedeon képviselő ur a borjasi s más tiszai átvágásokból jól ismer. Végezhetnek ezek jó munkát, az nincs kizárva, de a tett tapasztalatok után kötelessége a kormánynak, hogy éber figyelemmel kisérje a munkát. És ezt azért ajánlom most eleve, nehogy idővel — nem akarom mondani, hogy ugy lesz, de ha történnék, hogy aggodalmak merülnek fel — az ellenzéket okozzák, mert az ellenzék előre felszólalt, figyelmeztetvén a ministert az ellenőrzés éberségére. Még egy kérdést kell a minister úrhoz intéznem a felső dunai szabályozás ügyében a DunaRadvány és Komárom közti részre vonatkozólag. A minister ur előde idejében kezdetett itt meg a szabályozás, tudniillik O-Szőnynél s a Vág torkolatánál. A Vág torkolatára nézve, mely részben stratégiai szempontból történt, hogy a komáromi vár az árvizek ellen biztosittassék, óhajtottam volna, hogy a közös hadügyminister is hozzájáruljon tározójából a költségek fedezéséhez; indítványt is tettem, de az indítvány elhangzott, a minister ur elismerte, hogy nem szólította fel a közös hadügyministert a komáromi munkálatok terheinek részben való viselésre. Hanem, ha méltóztatik a t. minister ur a Vág torkolatánál figyelemmel lenni a beszakadásra és arra, hogy ott zátonyok ne képződjenek, melyek a viz menetét akadályozzák és árvizet idézhetnek elő, akkor méltóztassék a Rábára és a Morva torkolatára is figyelemmel lenni. A Rábára nézve nem aggódom, mert az államtitkár ur Győr város képviselője lévén, kétségkívül őrködni fog azon, hogy Győr városát el ne mossa az árviz. Nem kivánom nekik azt a szerencsétlenséget, de azt hiszem, jobb kezekbe nem lehet letenni az ügyet, mint most van. A Tisza torkolatánál is olyan állapot van, mely szintén figyelmet érdemel, de hát az most nem tartozik ide, csak per associationem idearum említettem meg. De a Morva kérdése ide, tartozik s azért kérem a minister urat. méltóztassék figyelmet oda irányozni. E szabályozás már úgyis szóba hozatott és ez nagy fontossággal bir és fog birni, főleg akkor, ha megvalósulnak azok a tervek, melyekkel a monarchia másik államában nagy hydrographus tekintélyek, mint Suess és mások foglalkoznak, nevezetesen a Duna Elba csatorna, mely még távoli kérdés ugyan, de a magyar gabona kivitelére nagy befolyással fog birni és azért a Duna és Morva szabályozását elhanyagolni nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon) B. Kemény Gábor közmunka- és közlekedésügyi minister: Csak egy megjegyzést kívánok tenni a t. képviselő ur előadására és ez egy rectificatio. Nem a í 7 milliónyi költségelőirányzat szállíttatott le a vállalkozók által 9 millióra, hanem a 13 millió és néhány százezer forint, a mennyire tudniillik a tulajdonképeni munka elő volt irányozva, a mely összeghez — mint az erről szóló törvényjavaslat indokolása] alkalmával felhozatott — előre nem látható kiadásokra 207* számíttatott. Már volt módomban Olay Szilárd képviselő ur interpellatiójára adott feleletemben megjegyezni, hogy nem a tervek voltak rosszak, hanem az egységárak voltak magasra szabva különösen azon munkálatoknál, a melyek ott előfordulnak, úgymint a földásásnái, a földhányásnál, a. kőszállításnál és a kotrásnál és ezek az egységárak leszállottak. De ezeket az egységárakat nem a központban számítja ki valamely ministeri közeg saját tetszése szerint, hanem a köztörvényhatóságok jelentik be, hogy náluk az illető munkák egységárai melyek és hogy a szükséges anyagok értéke mi. Ezeket kívántam rectificatiókép megjegyezni, Elnök: Maga a tétel nem támadtatván meg,