Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-170

2 10 170 országos ttlé* jamár 27. 18SI. gyökeres megoldása. Hiányzik ott a hely, melyet a kikötő építésének tovább haladásával lehet csak nyerni a tengerből; méltóztatnak tudni, hogy a jelenlegi tétel megszavazása már azért is szükséges, hofi-y a további munkák és nz új építkezések keresztülvitethessenek; szükséges ez, a régebben megállapított munkának folytatására s a MáriaTerézia mólónak tovább építésére. Miután azonban szakértői nyilatkozatok és vélemények szerint már most elég biztos tér van a hajók kikötésére és rakodására, a mennyiben egyszerre 13, sőt talán 15 nagy gőzös is képes ki- vagy berakódni: hajlandó vagyok nem ezt sürgetni első sorban, hanem a feltöltéseket és a rakpartépítést, mely által területet nyerünk. Akkor, ha ez az új terület meg van nyerve, lesz lehetséges az állomást kibővíteni, rendező vágányt állítani s a vasúti közlekedést ily nagy forgalom eszközlésére is alkalmassá tenni. Akkor ugyanis, a midőn novemberben megszűnt az árúk felvétele Fiúméban, elküldtem oda a ministeriunmak egy magasabb hivatalnokát, hogy informáljon engem, mi ott a nehézség; és ő ezeket mondta: Az egyik baj az, hogy 700 üres kocsi volt ott, melyeket nem tudtak kibontani a folytonosan jövő új meg új vonatok miatt, amennyiben Fiúménak napi forgalma akkor többre ment 300 waggonnál, tehát már ; két-harmadfél nap alatt 700 waggon gyűlt össze. Az idő pedig rossz volt, ugy hogy részint a nagy esőzések, részint a szél miatt nem lehetett a hajóknak rakódni. Egy másik nehézség az volt, hogy a hajók nem érkeztek oly számban, a mint érkezniök kellett volna. Nem tudja t. képviselőtársam, hogy ellenem forduljon-e vagy a földmívelési ministerium, vagy a ministeriumok valamely közege ellen, a ki hibás abban, hogy nem rendelt kellő mennyiségű gőzhajókat a szállítmányok tovább vitelére Fiúméban. Hát bocsánatot kérek, t. ház, én azt hiszem, sem én, sem a t. collegáni e tekintetben nem vagyunk hibásak. Egyáltalán nem tudom, hogy a kormányok, mint olyanok, szoktak volna kellő mennyiségű üres hajókat a kikötőkbe rendelni az ott összegyűlt teherszállítmányok továbbítására, mire nézve méltóztatott felhozni Hamburgot, Konstantinápolyt és nem tudom melyik más kikötőt. Egyik esetben igenis emelhetne vádat akkor, ha az Adria, mely kötelezv- van bizonyos számú járatokat fentartani, e kötelezettségét nem teljesítené. De teljesítette, sőt annál többet teljesített. Egyébiránt minden esetre nagyon fontos kérdés az, hogy hány járatnak a subventiójáig kivan kiterjeszkedni az ország, hogy ezen továbbépítésre mennyit szükséges áldozni; de ebbe a kérdésbe jelenleg nem gondolom, hogy helye volna belebocsátkozni ; lesz módja a t. képviselőháznak e | tekintetben majd a maga helyén a kellő intézkedést megtenni. A fekbér-mentesség nem megnagyobbittatott, hanem a fekbér-mentesség ideje rövidíttetett meg. Thaly Kálmán: Egyre megy! B. Kemény Gábor közlekedésügyi minister: Nem megy egyre: különbség van a két dolog között. Ezek voltak azok, t. ház, a miket e tekintetben megjegyezni kívántam. Méltóztassék elhinni, hogy én, a ki ajánlottam az Adria subventióját, ép azért, mert rendkívül ionosnak tartottam azt, hogy Magyarországnak egy kijáró ajtaja legyen a tenger felé Fiume irányában, mindent szívesen meg fogok tenni, a mit e részben tenni lehet; de az igazi, a radicalis orvosság e tekintetben maguknak a feltöltéseknek és a partfalaknak továbbépítésében rejlik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Talán jogom volna, t. ház egyik-másik részletes tételnél felszólalni, hanem e helyett, csak arra kérem a t. házat: méltóztassék megengedni, hogy viszonválaszul most szólhassak egy pár szót. (Halljuk!) A többi felvilágosítását a t. minister urnak köszönettel veszem tudomásul, azonban bocsásson meg, épen beszédének végén méltóztatott valami olyat hangsúlyozni, a mire némileg reflectalnom kell. Méltóztatott azt mondani, hogy Hamburgban vagy Konstantinápolyban is nem az illető ministerek gondoskodnak arról, hogy a kikötőben kellő számú üres hajók álljanak rendelkezésükre, ha nagyobb szállítmányok vannak kilátásba. Kern is kívánom én azt t. ház, hogy akár a t. minister, ur, akár a t. kereskedelemügyi minister ur tegyék ezt, hanem azon közegek gondoskodjanak, a. kikről a t. minister urak felelősek, mert engedelmet kérek, a t. minister urnak válasza engem emlékeztetett egy másik válaszra, a mit a t. földinívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister úrtól nyertem ezelőtt egy pár évvel. En azt látom, hogy mind a két minister úrban bizonyos aristocratismus van, a melyet hivatásukkal összekevernek és mely épen az ő hivatásukkal nem fér össze. Ugyanők magukat, tán pedig a magyar ministerek még sem Gladstoneok, vagy Salisburyk, vagy Bismarekok, vagy olyan nagy irányadó államoknak a ministerei, a nélkül, hogy én bármit is az ő méltóságukból levonni akarnék; azonban ez talán nem derogál a t. minister uraknak, ha közegeik útján annál a hivatalos chablonszerűségnél tovább is terjeszkednék jóakaratuk. Én kértem volt annak idején a t. kereskedelemügyi minister urat akkor, midőn a magyar szeszkivitelnek egy új terrénuma nyilt volna a barceloniai és murciai kikötőben, Spanyolországban. Akkor onnan az a tudósítás érkezett, hogy a magyar szeszből és a magyar