Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-170
170. orsüágos ülés íannár 27. 1886. 209 Ez azon veszedelem, melynek elkerülése végett sürgősen szükséges, hogy az akadályok Fiúméban elhárittassanak. S minthogy ennek egyik módja a kikötő kibővítése, kiépítése, mint említettem, távolról sincs szándékomban a tételt megtámadni. Azonban kárhoztatni vagyok kénytelen a kormány azon tagját, ki ebben hibás, talán mind kettőt, talán csak az egyiket, mert az tudva van, hogy a közlekedésügyi minister a kereskedelmi hajójáratok intézésére is — a mennyiben azok a magyar államvasutakkal összeköttetésben vannak —- befolyással bir. Elég az hozzá, hogy a minister urak, különösen a földmivelési minister az ország területéről beérkező hivatalos adatókról idejekorán értesülvén, ha nem intézkedett az iránt, hogy a magyar államvasutakon gyorsan és nagy tömegben érkező gabona, liszt és hüvelyes vetemények és egyéb szállítmányok Fiúméból lehető gyorsan elszállíttassanak, akkor Ő a hibás és nem a raktárak kicsinységének és elégtelenségében van a hiba, hanem abban, hogy nem gondoskodott arról, hogy kellő számú hajó álljon rendelkezésre Fiumében. Tudjuk azt, hogy két társulatnak is fizetünk subventiót, nagyobbat a Lloydnak, kisebbet az Adriának. (Igaz! Ugy van!a szélső baloldalon) feladatát azonban csakis ez utóbbi teljesiti a fiumei kikötőt illetőleg és ez is csak annyira, amennyire gyér és gyarló segédeszközei megengedik. A kik a tengeri forgalmat csak kissé is ismerik, a kik életükben néhány nagy kikötőt: Konstantinápolyt vagy Hamburgot tanulmányoztak — néhányat nekem is volt alkalmam tanulmányozni — azoknak fogalmuk van arról, a nélkül, hogy valami nagy szakembereknek kellene lenniök, a tengeren hajókat csak ugy, mint a nagyobb városokban szállító kocsikat mindenkor kapni kellő számban bérben. Ha a kormány erről annak idején gondoskodott volna, nem következett volna be azon sajnos eset, a mit épen az imént vázoltam, hogy ismételve és ismételve nagy árútorlódások történtek, ugy hogy kénytelen volt a magyar államvasutak igazgatósága összes vonalain felfüggeszteni az árúfelvételt Fiumében és ez által tetemesen csökkent a magyar államvasutak bevétele a mint ezt majd mutatni fogja az 1885-iki mérleg. De továbbá a bírságpénzek, melyeket a feladott és el nem szállított árúk után a magyar államvasutak fizettek, nem tudom ugyan mennyire mennek, de ha nem mennek is jelentékeny összegre akkor is határozottan veszteségnek, sőt kettős veszteségnek mondhatók. Én tehát ezen körülményeket óhajtottam vázolni és kérni fogom a t. minister urat, méltóztassék nyilatkozni azon kérdésben, hogy kinek hibája az, hogy kellő számú hajó rendelkezésre KÉPVH. NAPLÓ 1881 — 87. VIII. KÖTET. nem állván Fiúméban, nem rakathattak fel az oda szállított gabonaszállítmányok kellő mennyiségben s méltóztassék bennünket tájékozni az iránt, hogy tetemes-e azon bírság, a melyet a magyar államvasút kénytelen volt fizetni az árúk tovább nem szállíthatásáért. Ezekre kérek felvilágosítást. B. Kemény Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház ! Thaly t. képviselő ur felszólalt a fiumei építkezésekre előirányzott összeg tételénél; nem tagadja meg azt és gondolom épen ugy mint én és talán mint mindnyájan már most, szükségesnek, helyesnek tartja a fiumei kikötő tovább építésének folytatását. Azonban bizonyos nehézségekre és visszásságokra utal, a melyek, hogy bekövetkeztek, sajnos, hogy való. Thaly Kálmán: Tehát való! B. Kemény Gábor, közmunka és közlekedésügyi minister: Mindjárt meg fogom mondani, hogy miért történt és mennyiben történt. (Halljuk! Halljuk!) November folyamán, ugy mint a hírlapi közleményből értesülni méltóztatott, való, hogy a küldemények a szárazföldről innen hazánkból oly mértékben érkeztek Fiúméba, hogy azokat sem a raktárakba felvenni nem volt hely, ^eiu az ott rendelkezésre álló gőzhajók tovább vinni nem voltak képesek. Szertelen nagy hatású ezen akadály nem volt. Az onnan látszik, hogy a vasutak jövedelmében nem mutatkozott a visszás hatás, a mennyiben novemberben és deczemberben hetenként olyanok voltak a vasúti bevételek a milyenek eddigelé egyáltalában még nem voltak. Intézkedés tétetett egyszer-mindenkorra ezen nehézségek lehető elhárítására,. A dolog alapos megbeszélésére egy enquéte hivatott össze, a mely tanácskozásait részben itt a fővárosban folytatta, részben Fiúméban a helyszínén tanulmányozta a körülményeket, hogy javaslatait a szükséges intézkedésekre nézve tegye meg. Oly intézkedés, mely a forgalomnak minden esetre nevezetes előnyére szolgál, az, hogy három új nagy szín állíttatott fel az utolsó megtorlódások után, a mely összes-n több mint 400, talán 450 waggon-rakomány befogadására alkalmas. Azt lehetne mondani, hogy miért nem intézkedett e tekintetben a kormány régebben? A felelet egyszerű rája. (Halljuk!) Méltóztatik tudni, hogy a kikötő építésének tovább haladása szerint nyertünk ott tért. A Rudolf-rakpart csak most novemberben adatott át a közforgalomnak, csak azután lehetett a színeket ott felállítani és amint ez megtörtént, az nevezetes szolgálatokat tett a gabona-szállítmány forgalmúak, ia mint azt a tapasztalat bizonyítja; mert azóta Íven nagy torlódás már nem volt. Egyébiránt nem tagadhatni azt, hogy a Fiúméban bekövetkezhető megtorlódásokn^k e z nem 27
