Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-169

9QÍ 189. országos ülés a „Wacht am Rbeint"-t. Drezdában, a díszmenet alkalmával, következőket kiáltozták az osztrákok elé: „Német testvérek! Wacht an der Moldau, tartsatok ki mindvégig!" A sorakozásnál Drezda német hölgyei és leányai hatalmas szalagu, buza­virág-koszorut nyújtottak át a prágaiaknak. A szalagon a következő fölirat állt. „A német Wacht ander Moldau"-nak! stb. Dr. Knotz a pirnai polgármesterj üdvözlő beszédére a következőkép válaszolt: „Sajnálom, hogy ezt a nagy korszakot, melyben a német birodalom soha sem sejtett hatalomra ébredt, az osztrák-németek nem élhetik át Németországgal való összefüggésben." A „lieichenberger Zeitung" vezérezikké­ben a drezdai ünnepről többek közt igy ir: A nemzeti összetartozás köteléke a königgrätzi harcztéren nem vágatott ketté és mi most is híí fiai vagyunk a közös anyának Germaniának. Német­országban a nemzeti egység eszméje ténynyé vált, de azért nem felejtették el, hogy mi is a német nem­zethez tartozunk. Valamiképen mi a német biroda­lommal való nemzeti közösség mellett törhetlenül megmaradtunk s meg is fogunk maradni, ugy ne­künk is tudtul fogják adni, hogy a birodalomban velünk együtt gondolkoznak, hogy bajainkat velünk együtt érzik, hogy a mi ellenségeink Németország­nak is ellenségei." T. ház! Ezen hangok és tények azt bizonyít­ják, hogy a drezdai hősök nemcsak magyarfalók, hanem Magyarországnak és Ausztriának nyilt és határozott ellenségei. Meghunyászkodásnak, vagy gyöngeségnek tartanám azért, ha önként le­mondanánk minden elégtételadásról. Én az elégtételadásnak csak két esetét tar­tom lehetségesnek. Az egyik az lett volna, ha a német tornászok országos közgyűlése jegyző­könyvileg adott volna kifejezést sajnálatának az elkövetett durva sértések felett. Az elégtételadásnak másik esete pedig az lenne, ha a szász kormány nyíltan desavounalná ezeket a politikai mozgalmakat. Ezen kivül még, t. ház, szükségesnek tarta­nám intézkedni az iránt, hogy ezen politikai agi­tatio főközlönye a nemtelen rágalmazások és nemzetünk elleni dühöngéseiről ismert Deutsche Zeitungot a ministerelnök ur a magyar korona országaiból kitiltatná. A választ nem veszem tudomásul. Tisza Kálmán ministerelnök: Csak a factumokra nézve kívánok némely helyreigazítást tenni, mert azt még eddig nem tartottam és nem tarthattam feladatomnak, hogy itt a magyar kép­viselőház kebelében a monarchia másik államának viszonyaiért törjek lándzsát. (Helyeslés.) Egyik az: én nem ismertem el, hogy a magyar zászló vagy szalag porba tiportatott volna, sőt épen azt mondottam, hogy botrányos magaviseletet egyesek tanúsítottak ugyan, de annak semmi nyoma jsnwir 2Í5. I8SS. az irományokban, hogy a magyar szalag vagy zászló porba tiportatott volna. Ezt mondottam és fentartom most is. A másik, a mire hivatkoztam és a mit fel­mutatok most, az, hogy Julius 19-én történt az esemény és 21 ikén azt irja a hatodik német tornászünnepély központi választmánya, hogy saj nálatát fejezi ki a történtek felett, melyben minden részesülést visszautasít és kijelenti, hogy a koszo­rút és szalagot a torna-egylet levéltárában helyezi el. A rendező választmány nevében tehát egészen hivatalosan történta bocsánatkérés és azt hiszem, mig ezt megtenniök tisztesség iránti kötelességök volt, addig többet kívánni nem lehet, mert egy százakból és ezrekből álló nagy ünnepélyen az iránt, hogy egyes kicsapongó emberek nem idéz­nek-e elő kellemetlen jelenetet, sem ott, sem más­hol felelni nem lehet. (Helyeslés.) Olay Szilárd: (Felkiáltások: Eláll!)T. ház! Röviden csak azt kívánom megjegyezni, hogy a mint a múltkor nem illett a ministerelnök ur szá­jába a kölcsön vett attila, épen oly jól illenék most rá a kölcsönvett Waffenrock. (Zaj.) Elnök: Kérdem a t. házat: tudomásul veszi-e a ministerelnök ur válaszát? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Következik a ministerelnök ur válasza Thassy Géza képviselő ur interpellatiójára. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Thassy Géza képviselő ur azon inter­pellatiót intézte hozzám .... (Félkiáltások: Nincs jelen!) Én tegnap kijelentettem, hogy ma válaszolni fogok. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Be tegnap sem volt itt! Jobbfeló'l: Mindegy!) A szabályok nem mondják, hogy válaszolni nem lehet, ha az illető interpelláló képviselő nincs jelen. (Ugy van! jobb/elöl.) Ezt egyetlen sza­bály sem mondja s nem is mondhatja. (Ugy van! jobbfelöl.) Egyébiránt, ha kívánni méltóztatnak, szívesen elhagyom a választ; azonban nem ígér­hetem, hogy azon órában én is itt leszek, a mikor a t. képviselő urnak megjelenni méltóztatik. (He­lyeslés jobbfelöl! Halljuk! Halljuk!) Különben is volt rá példa, hogy ily esetben a ház az inter­pelláló képviselőnek megengedte, hogy válasz­nyilatkozatát más alkalommal tehesse meg. (He­lyeslés jobbfelöl! Halljuk! Halljuk!) Az interpelíatio igy szól (olvassa): „Bátorkodom kérdeni az igen t. kormányelnök s pénzügyminister urakat, igaz-e, hogy a szerb királyságért vállalt kölcsön garantiához a magyar állam nevében a bécsi közös ministeri értekezleten ők is hozzájárultak s ha igen, milyen okok indí­tották arra, mikép tehették azt az országgyűlés felhatalmazása nélkül?* E kérdésre a válasz igen egyszerű (Halljuk! Halljuk!) Arról, hogy Szerbország kölcsöne garan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom