Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-169

169. országos ülés jan*ár 36. Í&8S 205 tiroztassék, sem közös ministeri, sem más ministeri értekezleten soha szó sem volt. Minthogy pedig soha senki sem szólított fel, hogy garantiát vállaljunk, ezt igen könnyít szerrel nem is vállaltuk el. (Helyeslés és derültség jobbfelöl.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kérdem a 1 házat inéltóztatik-e a választ tudomásul venni ? (Felkiáltások : Tudomásul vessssükl) Ennélfogva kijelentem, hogy a válasz tudomásul vétetik. Következik a válasz Gulácsy képviselő ur interpellatiój ára. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Gulácsy Gyula képviselő ur a következő interpellatiót intézte hozzám: Interpellatio a ministerelnök és belügyminister úrhoz. 1. Van-e tudomása, az igen t. ministerelnök urnak egy a solti felső járás szolgabirája s a budapesti térparancsnokság között még a múlt hóban felmerült conflictus felől, mely azon incidensből keletkezett, hogy nevezett térparancsnokság egy, csupán csak német nyelven fogalmazott átiratot intézett a szolgabírói hivatalhoz, mely utóbbi ez iratot ezen megjegyzéssel küldte vissza, hogy annak csak akkor tehet eleget, ha az irat neki magyar fordításban is megküldetik ? 2. Igaz-e az, hogy a budapesti 4-ik hadtestparancsnokság e tárgyban a belügyministeriumnál panaszt tevén, indokolásul azt hozta fel, hogy katonai hatóságok, jelesen a térparancsnokság sem tartozik polgári hatóságokkal magyar nyelven levelezni s a ministerium az indokolást elfogadván a, hadtestparanesnokságnak igazat s kérelmének helyt adott? 3. Ha mindez igaz, kérdeni vagyok bátor az igen t. ministerelnök urat, miféle indok vezérelte őt arra, hogy a correctül eljárt szolgabírót rendre és a jogtalan követelésével előállott térparancsnokság irányában engedelmességre utasítsa? 4. Mit szándékozik tenni a t. ministerelnök ur, hogy a jövőben hasonló kellemetlen incidenseknek eleje vétessék I \ T. ház! Arról, hogy az említett szolgabíró ur egy hozzá német nyelven intézett megkeresésnek eleget tenni nem akart és azt visszaküldte, van tudomásom. Van tudomásom arról is, hogy a hadtestparancsnokság közbelépése következtében, ugy mint az már máskor is minden alkalommal és Pestmegye irányában is megtörtént, utasíttatott az illető szolgabíró, hogy a megkeresésnek tegyen eleget és hajtsa végre, a mi végrehajtandó. De ez, t. ház, nem új dolog. Mert magára a dolog lényegére nézve én a t. képviselő urnak sem válaszolhatok mást, mint a mit még, ha jól emlékezem, az 1884-iki évben Irányi képviselő urnak válaszoltam. Es ez a válaszom ma is az, hogy positiv törvény arra, hogy a közös hadsereg hatóságai magyarul tartozzanak levelezni, más nincsen, mint az 1846. törvényczikk, mely a magyar ezredekről szól. Azon túl törvényes követeléssel fellépni nem lehet. Én már akkor is kifejeztem azon nézetemet és ismétlem most is, hogy már csak a czélszerü administratio szempontjából is óhajtandó, hogy ez irányban haladás történjék. Kijelentettem és kijelentem ma is, hogy ez irányban saját hatáskörömben hatni kész vagyok. De miután törvényre alapított követelés nem támasztható, lehetetlen addig belenyugodnom, hogy megakadjon az administratio és megakadjon a legtöbb esetben egyeseknek és családoknak igen érzékeny kárára. Ez az, t. ház, a mit felelhetek. Igenis, a törvény csak a magyar ezredekről szól, a többire nézve pedig törvényre hivatkozni nem lehet. És ép azért, mig más úton változás nem állhat elő, a megkereséseket teljesíteni kell, ha azok nem^magyar, hanem német nyelven intéztetnek is. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Gulácsy Gyula: T. ház! Sajnálattal vagyok kénytelen mindenek előtt is kijelenteni, hogy a t. ministerelnök ur válasza engem, de appellalva képviselőtársaim igazságérzetére, merem hinni, hogy még a t. táloldalt sem elégítheti ki teljesén. Nem elégíthet ki engem már csak azon egy indoknál fogva sem, mert jóllehet én a kérdéseket egyszerű formában intéztem hozzá, azokra sem praecise, sem megnyugtató választ nem voltam szerencsés kapni. Szerintem azonban egy ily nagyfontosságú tárgyat általános phrasisokkal elütni nem lehet, nem szabad. (Ugy van.' a szélső baloldalon.) Kérdéseim egyikinéi ugyanis, hogy tudniillik mi indok vezérelte a t. ministerelnök urat arra, hogy a térparancsnokságnak adjon igazat a helyesen eljárt szolgabíró ellenében: ugy látszik, szándékosan tért ki az indok megnevezése elől, holott én épen arra fektettem a fősúlyt, hogy kellőkép megismerjük azon irányelveket, melyek őt eljárásában és magaviseletében vezérelik szemben a katonasággal. Nem akarom ezúttal az okokat kutatni, mik indították a t. ministerelnök urat a kérdés megoldásának mellőzésére s csak egyszerűen constatálni kívánom azt, hogy ő nekem e tekintetben a felelettel adós maradt. Ismétlem azonban, hogy ily nagyfontosságú tárgyat csak amolyan általánosságban tartott felelettel elodázni nem lehet, nem szabad, mert hiszen mindnyájunk előtt tudvalevő dolog az, mily nagy horderejű tényező államéletünkben a magyar nyelvnek hivatalos használata és mennyire nem lehetünk mi erre eléggé féltékenyek. Nem akarok recriminalni, de önkénytelenül felmerül előttem az a kérdés, hogy hát tulajdonképen az állam van-e a katonaságért, vagy a | katonaság az államért?