Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-169
16S. orsaágos tlés január 2(. 1S8B. ŰJ>Q|| latióra adandó válasz van kitűzve, a tárgyalás alatt lévő tételhez pedig még számosan vannak feljegyezve; azt hiszem tehát, hogy a költségvetés tárgyalásának folytatását a holnapi ülésre halaszthatjuk. (Helyeslés.) Most a ministerelnök ur fog válaszolni Olay Szilárd képviselő ur interpellatiójára. Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk!) Olay Szilárd képviselő ur a következő interpellatiót intézte hozzám (olvassd): í. „Van-e tudomása a ministerelnök urnak azon botrányról, melyet folyó évi Julius 19-én Drezdában, a németországi tornaegyletek ünnepélyén, a németek elkövettek azon tényük által, hogy a magyar tornaegyletek tagjai által, a német nemzet tiszteletére magukkal vitt koszorút, a rajta lévő nemzeti színű szalaggal együtt letépték? 2. Továbbá van-e tudomása arról, hogy a monarchia drezdai nagykövete által, ezen durva sérelem nemzetközi jellege s politikai motívumainál fogva kormányunkkal hivatalosan közölve lett s ha van tudomása, kérdem a ministerelnök urat, hajlandó-e a magyar nemzet nevében a szász kormánytól, mely a Drezdában elkövetett botrányért első sorban felelős, elégtételt követelni ?" Azt, t. ház, hogy Drezdában a tornászok ünnepélyén némelyek mindenki részérői helytelenítendő és megrovandó magaviseletet tanúsítottak, ép ugy tudom, mint bárki más; de azt, hogy a magyar tornászok koszorúja és a nemzeti színíí szalag letépetett volna, legalább a kezeimnél lévő adatok nem igazolják. De tudom azt is, hogy mindjárt akkor maguk azon tornaünnepélynek rendezői megadták a szükséges elégtételt, tudniillik kifejezték sajnálatukat az illetők előtt, a koszorút pedig a tornaegylet levéltárába elhelyezni rendelték. Én, t. ház, ugy tudom, hogy egyes emberek botrányos tényeit akkor, ha az illető egyletek elöljárói önmaguktól megadják a szükséges elégtételt, nemzetközi kérdéssé felfújni nem szokás; (Helyeslés jóbbfelől) itt pedig ez történt és azt hiszem, hogy senki azt, hogy a magyar szalag megsértetett volna, ugy hogy elégtétel nem adatott volna, nem mondhatja. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jóbbfelől.) Olay Szilárd: T- ház! (Halljuk!) A ministerelnök urnak imént mondott válaszára felelni óhajtok, hogy egyes általa nem mondott, igen lényeges momentumokat én mondjak el s hogy az ő tévedéseit helyreigazítsam. (Derültség jóbbfelől.) Beigazolt és kétségtelen tény az, mert a ministerelnök ur maga sem tagadja, hogy a drezdai tornászünnepélyen a németek a magyar lobogót és nemzeti színű szalagot letépték s azt a porban meglmrezolták. (Ellenmondás jóbbfelől.) I Á ministerelnök ur válaszában, e tekintetben következetlenségbe esik, mert először azt mondja hogy nincs tudomása arról, hogy a nemzeti szintí szalagot és lobogót lerántották, később ismét azt mondja, hogy van róla tudomása, de ezért elégtételt is adtak. A t. ministerelnök ur válaszában továbbá azt is mondja, hogy a német tornászok országos egyletének elnöke sajnálkozását fejezte ki a történt sérelmek felett s ezzel az ügyet befejezettnek nyilvánítja; elfelejti azonban a ministerelnök ur azt, hogy a sértést nem a tornászok elnöke, hanem a német tornászok követték el a közgyűlésen, azon állítólagos nyilatkozatot pedig a német tornászok elnöke csak saját nevében állította ki, már pedig, a kik a sértést elkövették, azok lettek volna kötelesek az elkövetett sérelem felett sajnálkozásuknak jegyzőkönyvileg kifejezést adni. Tovább megyek. Határozott és biztos tudomásom van arról, hogy a német tornászok semmiféle elégtételt adni nem kívántak és igy annyival inkább megkívánhatjuk azt, hogy a ministerelnök ur a szász kormánytói követeljen elégtételt, mert a német tornászok botrányos tényeik által nem egyeseket, hanem magát a magyar nemzetet insultalták és sértették meg, a mely ezélzatuk határozott és nyílt kifejezést nyert az összes németországi magyarfaló lapokban. Annál erősebben kell követelnünk az elégtétel adást, mert a drezdai hősök botrányos tényei az Ausztriát érdeklő hazaáruló agitatiókkal függnek össze. Elégségesnek tartom fenti előadásomnak igazolása végett a következőkre utalni. A német Schulverein szászországi országos szövetkezete egyhangúlag a következő határozatokat hozta, a melyeket fel fogok olvasni, mert igen érdekesek és hogy a tévedésnek látszatát is elkerüljem (olvassa) : „Drezda város polgárait s az ünnepen résztvevőket felszólítjuk, hogy az osztrák testvérek iránt, ha majd a közös ünnepen megjelennek, örömteljes, szívélyes fogadtatással fejezzék ki hálájukat s elismerésüket azért, a miért rendületlenül megőrzik a német nyelvet s érzületet. Várakozásunknak adunk kifejezést, hogy a hatodik német tornaünnepély oda fog hatni, hogy a német osztrákoknál meg fogja erősíteni a velünk való elválhatlan benső egybetartozást másrészt, a meddig a német nyelv ér, a német Schulvereinnak, mint a németség föntartására irányzott törekvés középpontjának, a német birodalom határain túl is új barátokat és híveket fog szerezni." A csehországi német tornászok vonatát a szász államvasút igazgatósága, többek közt feketesárga zászlókkal díszítette fel, de az osztráknémetek letépték azokat és azután elénekelték 26*
