Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-168

176 168. országos Ülés január 26. ISSi. mit cselekedett, rá irta, hogy házszámot kérünk. Engedelmet kérek, Debreezen városában történt ez, a hol az utolsó gyerektől is megtudhatták volna hogy hol találják Debreezen egyik országos képviselőjét és hevertették a levelet egy álló hónapig és csak azután küldték utánam Pestre. Ezt igazolhatom, meg is van az a levél. Ez nem lehet egyéb malitiánál. Nagyon kicsiny ember vagyok, nem bánt a hiúság, de mégis azt hiszem, hogy ha már Debreczenben vagyok, csak mégis megtalálhatnak, mint annak egyik képviselőjét. Debreczennek 55 ezer lakosa van és engem a posta, mint Debreczennek képviselőjét nem akart megtalálni. Ugyancsak a múlt évben Berlinben voltam, a melynek 1 300,000 lakosa van. Egy levelem érkezett oda czímemre, a lakás megnevezése nélkül és mégis megtaláltak a hotelben, mig Debreczenben, amelynek képviselője vagyok, a magyar posta nem akart megtalálni. Oly tények ezek, a melyeken segíteni a t. minister ur van hivatva az által, hogy megtiltsa a postahivatalnoknak az ily nemét a politikai korteskedésnek, mert a postahivatal nem egyes párfoké, hanem az országé, (ügy van ! s-élső baloldalon) E hivatalt az én és mások költsége tartja fenn egyaránt, nem pedig a szabadelvű párt, (ügy van! a szélső baloldalon) azért teljes részrehajlatlanságot követelek és azt hiszem, tökéletesen jogosan. Ha már a postai intézmény oly szépen kifejlődött, mint már jeleztem, tétessenek intézkedések arra, hogy a fővárosban, mint a kisebb városokban is, ha hiányos is a czímzés, ha a levelén a ház száma és utcza nincsenek is rajta, a bejelentő hivataloknál ne resteije a posta utánna járni az illetők lakásának és a levelet kézbesíteni. Ha pedig a levélen nincs kitéve az, hogy az illető község, például Szerdahely, melyik megyében van, küldje azt egyik megyéből a másikba, hol hasonnevű község van, mert nem az a kötelessége, hogy elégesse, hanem hogy kézbesítse a levelet, A posta a közönségért van s azért húzza az állam a posta után a jövedelmet, hogy közegei a közönséget szolgálják, mert ezek azért húzzák fizetésüket. Én tehát látván a kézbesíthetien maradt levelek számát a múlt évről, óhajtom, hogy a jövő évi statistikai kimutatás javulást mutasson s arra kérem a minister urat, méltóztassék intézkedni a hibák orvoslása iránt a maga útja és módja szerint, melynek bonczolásába nem szándékozom bocsátkozni, jól méltóztatik azokat ismerni, az európai postahivatalok mintául szolgálnak. A minister ur — a mint az indokolásból és a bizottság jelentéséből látom — további postahivatali szaporítást, 250—300 új postahivatal felállítását tervezi s erre nevezetes beruházási összeget kér. Megengedem, t. ház, hogy az országnak lehetnek egyes vidékei, melyek még nincsenek elég sűrűn behálózva posta-állomásokkal, de az utóbbi időben annyi új postahivatal szerveztetett, hogy tán tanácsos volna nem ily rohamosan sietnünk, hogy ismét 2—300 új hivatalt állítsunk, hanem tán hasznosabb lenne azon költséggel, mely erre fordíttatnék, az ambuláns levélhordójintézményt általánosan életbeléptetni. Kisérletképen némely vidéken ez intézmény — és igen helyesen — már fennáll, mint például Budapesten és Pozsonyban, hol nagy számmal laknak nyári lakásokban a városi polgárok, kiknek leveleit külön levélhordó kézbesíti. Elismerésemet fejezem ki ez intézmény iránt. Ha egy-két puszta vagy község együtt nem alkalmas arra, hogy deficit nélkül fentartson egy postát, mert csekély forgalma nem engedi, állítsanak oda ambuláns levélhordót a levelek kézbesítése végett. Inkább ezt az intézményt ajánlom, mintsem, hogy a mindenféle hivatalos apparátussal járó költséges posta-állomásokát szaporítsuk. Csak ezeket akartam a minister ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a baloldalon.) Orbán Balázs: T. képviselőház! Posta rendszerünkre nézve nem kívánok ez alkalommal tüzetesebb észrevételeket tenni ; mert ha feltárni és annak hű nem fény, hanem árnyképét akarnám adni: akkor beszédemnek igen tág keretet kellene szabnom a mi legalább ez alkalommal nincsen szándékomban Mellőzöm tehát a központi rendetlenségeket, hűtlenségeket, a posztkisztlik eltűnésének Európát nevettető tragicomicus történeteit; (Derültség) a karácsonyi csomagok kézbesítése körül felmerült élhetetlenséget és botrányokat, melyek a sajtó terén is szellőztettek s postakezelésünket nagyon szo morú világításban tüntették fel elannyira, hogy azt nem kezelés, hanem valódi fejetlenségnek mondhatjuk. Mindezt most mellőzve, csakis némely vidéki visszássággal kívánok foglalkozni. (Halljuk!) Egyik szerencsétlenségünk, hogy mindenben utánozzuk a külföldet s majmoljuk annak nálunk be nem váló, legtöbb esetben szükségfeletti intézményeit. Ez utánzási mánia egyik újabb kinövését a posta-államosításában találjuk. A minek következése a nagymérvű személyszaporítás s a kiadások nagymérvű emelkedése. Láthatjuk például, hogy jelentéktelen helyeken, hol eddig egy expeditor, néha egy nő egyszerű és észszerű kezeléssel mindent el tudott végezni a közönség teljes megelégedésére, most van 3—4 egyenruhás postatiszt és kezelő személyzet, kik egymástól alig férnek, kik complicalják, bonyolulttá, nehézkessé teszik az eljárást s a közönség elégedetlenségét idézik elő bureaucraticus kötekedésük és egyoldalúságuk által. Az utánzás másik mániája, a posta-állomások szertelen szaporításában jelentkezik. Ez oly nagymérvű, hogy maholnap minden második-harmadik íáiuban és pusztán új postahivatalok lesznek szervezve. Nem lehet manapság lapot kézbe venni,